A kor csak egy szám | BEFEJEZETT

9. Fejezet

- 3 évvel ezelőtt - 

Jack és én elutaztunk megnézni a New Yorkban lévő eladó lakásokat. Kéz a kézben nézelődtünk, és találtunk egy nagyon jót. Csak nagyon nagy volt. Három hálószobás, négy fürdős és egy dolgozószoba is volt benne. 

- Nem lesz ez egy kicsit nagy? - kérdeztem. A kilátás lenyűgöző az fix. 

- Nem. - Jack átölelte a derekamat. Kifelé néztünk az ablakon és a kilátásban gyönyörködtünk. Imádom a nagyvárosokat.  - Ki tudja, lehet, hogy becsúszik egy-két gyerek. 

- Ilyen előrelátó vagy?

- Csupán reménykedő - a nyakamba csókolt mire elnevettem magam. 

- Mikor fognak összeházasodni? - kérdezte az ingatlanos hölgy.

- Még el sem jegyeztük egymást. - mosolyogtam r kedvesen. Jack nem szólt egy szót sem. És ez egy kicsit megrémített. Még csak meg sem rázta a fejét. Nem szóltam semmit, és azóta már egy hét eltelt. Továbbá is állandóan nála vagyok, sokszor dolgozik itthon és sokszor üvölt a telefonba az ügyvédjével. De a hétvége mindig szabad. Lenémítja a mobilját és velem van. 

Hála a jó égnek, hogy már hétvége. Jack ingét hordtam, a hajamat feltűztem, míg ő lezseren csak egy alsógatyát hordott. Együtt feküdtünk az ágyban és a tévét néztük. Unalmasnak hangozhat, de vagyik két percig nem ülünk meg a fenekünkön. Öt perccel ezelőtt, Jack végigkergetett a lakáson. Az egész lakást betöltötte a hangos nevetésünk. Mikor elkapott, felkapott és mint a mesékben megcsókolt. Azzal a különbséggel, hogy a mesékben a hercegnőkön nincs férfi ing, de van bugyijuk. Na, mindegy. Visszatérve a lényegre, per pillanat Jack csiki csatát akart kezdeményezni. Én csendben nevettem, éreztem ahogy mosolyog. Megragadtam a kezét és egy egyszerű fordulattal már felette voltam lovagló ülésben - Lenyugodsz, ha felveszek egy bugyit? - mikor nevetve megrázta a fejét feladtam. Az ujjaimmal végigsimítottam a felsőtestén, gyengéden és tőlem telhetően a legnőiesebben lehajoltam és a nyakát csókolgattam. Az egyik kezem lejjebb siklott és elkezdtem lehúzni róla a nadrágot. Mély torokhangot hallatott. Az ajkaim egyre feljebb siklottak, míg elértem az ő száját. Mélyen a szemébe néztem, majd megcsókoltam. Ezt a varázslatosan gyönyörű pillanatot a csengő zavarta meg. - Ne már! - suttogtam.

- Kicsim, kérhetek egy szívességet? 

- Persze, mi az? 

- Most nyisd ki te az ajtót, mert én nem vagyok... szalonképes. - összevont szemöldökkel néztem rá, majd megéreztem. Egy kicsit elpirulva bólintottam neki és csak nem elröhögtem magam. - És ha lerendezted, előröl kezdjük, mert újra át akarom élni - mondta, majd bement a fürdőbe. Ó én drága szerelmem! Gyorsan felvettem egy bugyit, és egy nadrágot. A B-s ikreket szabadon hagytam, hisz nem annyira nagyok, bárki is az, észre sem fogja venni. Kinyitottam az ajtót annak a valakinek, aki szerintem ráfeküdt a csengőre. Amikor kinyitottam az ajtót azt hittem ki esik a szemem. Egy magas, gyönyörű, barna hajú nő állt az ajtóban. Az arca nagy részét eltakarta az óriási napszemüvege, de ahogy levette, rájöttem ki az. Láttam őt a facebookon. Jack facebook oldalán. Két hónapja sem ismertük egymást, mikor megházasodtunk. 

Jella 

És nem Jella jelenléte rémített meg. Nem. Hanem a hatalmas hasa, amit kétlem, hogy fénk evéssel szerezte. Ledöbbenve álltam az ajtóba, míg Jella csak vigyorgott a képembe. 

- Te meg ki vagy? - kérdezte azzal a lenéző tekintetével. Pár másodpercig eltartott mire rájöttem, hogy hozzám beszél. De még mindig lesokkolt a hasa.