Lucy Heartfilia, gimnazista, összetett személyiség aki nem először hazudik idegenek szemébe, ez most mégis más... Vajon miért? Vajon kiderül a titka amit több mint 2 éve őrizget? Vajon kiderül a többi hazugsága is? És vajon sikerül mentenie a menthe...
Még mindig ott voltunk a kávézóba. A feszültség szinte látható volt.
- Ó, egyébként meghoztam a rendelt italokat - jelentette ki majd elkezdte lerakosgatni elénk a poharakat. - Egy extra nagy adag fekete tea a Szöszinek, egy extra pillecukros, tejes forró csoki a Törpének, és egy extra tejes, cukros latte a Szépségnek! - kezdett el minket becézgetni.
- Köszönjük szépen - mondta a szerelmes leány kicsit elpirulva de mosolyogva és újra megszólalt. - Amúgy Juvia vagyok -mondta flörtörve.
Most rajtam volt a sor, hogy jól bokán rúgjam. Hát... Ha azokkal a szemekkel ölni lehetett volna valószínűleg a kopórsomba lennék és az lenne a sírkövemre írva, hogy :
Lucy Heartfilia, nagyon jó barát volt ám idő előtt meghalt mert szemmel megölte egy szerelmes leány!
A fiú ezt nem vehette észre, mert egy széles mosoly kíséretében tűnt szem elől. Megint hármasben maradhattunk.
- Te mégis mi a jó anyámat képzelsz? - kérdeztem teljesen kiakadva.
- Flörtölsz egy vadidegennel? - szállt be a vitába Levy-chan is.
- Most mi bajotok Juviával? Juvia fiatal és ezt ki is használja, tán baj? - kiabált ránk már majdnem sírva s ráborult az asztalra hogy ne lássuk könnyáztatott arcát.
- Ez reflexből 2 ruha - tette hozzá halkan Levy de Juvia meghallgatta ugyanis felnézett.
Zafír kék szeméből csalódottság tükröződött. Megfogott egy haspólót meg egy szoknyát, megnézte az árát, elővette óceános pénztárcáját kivette az összeget, elosztotta és odarakta elénk a két ruha árát. Lesütette szemeit és arcát kezeibe temette így pityergett tovább.
Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
Elkezdtem elmélkedni az előbb történteken. ~ Úgy tűnik ha sír vagy dühös akkor visszatér ebbe a fura E/3 személyes izébe. Erre az a megoldás, hogy inkább legyen vidám, mintsem szomorú és beszéljen így magáról meg magázzon vele egyidősöket. ~
Amint ezen elmélkedtem észrevettem valamit. Valamit ami nem igazán tetszett. A velem szemben ülő poharából a latte elkezdett örvényleni. De nem átlagosan, hanem nagyon erőteljesen. Ekkor bevillant hogy közülünk csak 1 mágus van aki nem más mint aki zokogva ül velem szemben. Aztán az is eszembe villant, hogy a mágia nagysága a használó érzelmei befolyásolják. Ha meg tudnánk beszélni akkor talán...
Csip... Csep... Csöp...
BAM...
Késő! Az örvény nyomását már nem tudta tartani a pohár és ezer szilánk képében esett le a földre. Mint valami rossz horrorfilmben. Ekkor felugrottam a helyemről és hátraléptem egy kicsit. Rátettem a kezem a mellettem ülő kicsi vállára aki úgyszint el volt gondolkodva, mert hirtelen rám emelte barna szemeit. Ijedt arckifejezésem láttán követte a szemével a tekintetem. Láttam a szemem sarkából, hogy ő is elsápadt. Juvia ekkor hirtelen felkapta könnyáztatott de mégis dühtől szinte vörös fejét. Szeme villámokat szórt. Még így is rázkódott a válla a sírástól. Egy pillanatra el tudtam kapni a tekintetét. Csalódottságot, dühöt és sértettséget véltem felfedezni.
