Jeff és a váratlan szerelem

4

Majd a csápos rám nézett.  A kezeim remegni kezdtek.

-Josh meghalt...

A szívem össze szorult,  a lábam remegett.  A könnyeim ki csordultak mint egy patak,  ez lehet gyerekesen hangzik de föl rohantam sírva a szobámba,  be ugrottam az ágyba és álomra sírtam magam.

/eközben/

-Hogy történt?

-nemtom... rá bukkantak egy csomó vérre és Josh sehol

/másnap/

Anna szemszöge

Fel ébredtem és körbe néztem.  Eszembe jutott mi történt tegnap és megint sírni kezdett.  Majd valaki be nyitott az ajtón. 

-Szia

Fel néztem és Jeff állt ott

-Szia... -. Köszöntem vissza de már a vége el csukllott.

-Jobban vagy?  -. Majd le huppant mellém.

-Nem.... -. Mondtam és a szememből a könnyek megint vízesésé váltak

-Segítsek hogy ne fájjon?

-Mégis hogy akarod? -. Mondtam mérgesen.

A fiú csak meglepő pillantást vetett rám,  majd el mosolyodott,  közelebb jött és meg csokolt. A csókunk hosszú volt és szenvedélyes.  Majd egy hang zavart meg minket.

-Le kell mennem... Anna... erről egy szót se. -. Majd le ment.  Én csak utána néztem.  És gondolkodtam az előbbin.  Fel öltöztem és le mentem.  Láttam hogy mindenki a nappaliban van és vagy TV-t néz,  vagy játszik,  vagy éppen telefonozik.  Szóval... éppen mást.  Majd Szandra jött oda.

-Maradj távol Jeff-től!

-Mi ez opera? Mindig így kezdődik.  Ja igen és a folytatás meg az hogy a fiú úgyis az enyém lesz -. Kacsintottam

-Meg bánod liba!  Egyszer legyél egyedül!!  Meg bánod!  -. Ordított rám.

Majd mindenki Szandrára nézett. Jeff-en lehetett látni hogy szegyenli hogy ő a barátnője. 

-Majd meg látjuk -. Egy ilyesztő pillantás közben meg paskoltam a vallát majd ki mentem a ház elé.

/Time skip/
Már 2 órája kint vagyok. És senki.  Hát jó.  Akkor menjünk be.  Gondoltam de ahogy be léptem valaki a nyakamba szúrt egy hegyes valamit és onnan minden sötét.....

Legyen folytatás??