We could be Heroes | Avengers [2]

7.fejezet - Pókfiú sulija

Besurrantunk a suliba a lehető legkevésbé észrevehetően, Peter azért, mert amúgy is kerüli a feltűnést, én meg azért, mert meglehetősen feltűnő vagyok már így is.

Ugyan lehet, hogy nem fog mindenki megismerni elsőre, de nem akartam kockáztatni. Ned az egyetlen fangirl, akit eltűrök ma.

Emlegetett szamár fel is tűnt, amikor Pókfiú pakolt a szekrényébe. Először észre sem vette, hogy a Parker melletti ajtót támasztom és lazán elkezdett beszélni.

- Láttam, hogy holnap este fog menni a TV-ben a Mátrix első része! - suttogta relatív hangosan és szinte hallottam Peter hangjában, hogy milyen jól szórakozik azon, hogy barátja még nem vett észre.

- Tényleg? - hangzott a szórakozott válasz, aztán még egy kis matatás a szekrényben.

- Ha van kedved, megnézhetnénk valamelyikőnknél, az HBO-n adják. - Már nem bírtam ki tovább, hogy ne avatkozzak közbe.

- Engem ki ne hagyjatok a buliból - szólaltam meg. Tudtam, hogy Peter már abbahagyta a pakolást és vissza akarja folytani a nevetést, kevés sikerrel. Ned egyetlen hangot nem adott ki és átkoztam magam, amiért nem láthatom az arckifejezését, főleg, hogy Pókfiú már rendesen nevetett. Szerencsére Arais mindent felvesz, amit a szemüveg lát.

- Te... Te vagy...

- Laura Stanley vagy Laura Stark, a Mindentlátó szem-élyesen - hajoltam meg vigyorogva. Parker prüszkölve röhögött a háttérben. - Az ócska humor a csomaggal jár. - Utóbbi mondat hatására már Ned is nevetett és visszatért önmagához.

- Hogy jöttél ide? Mióta vagy Queensben?

- Tony és Steve elfurikázott engem tegnap az egyik Stark kocsiban a hatvanháromból - rántottam meg a vállam, mindeközben arra gondolva, hogy Tony igazán kezdhetne valamit azzal a sok haszontalan járművel.

- De király! - Ned úgy tátotta el a száját Arais elmondása alapján mintha legalábbis űrhajóval érkeztem volna.

- Milyen a Bosszúállókkal élni?

- Amikor Clint nem lopja el a reggelimet meg Nat nem ver szét, akkor tök jó - mosolyogtam. - Nagyrészt nyugis amúgy, csak a semmi közepén van a bázis és nem mehetek egyedül sehova. Most is kaptam egy pár szabályt, hogy itt lehessek.

- Hogyan közlekedsz látás nélkül?

- A szemüvegem és hallókészüléknek álcázott adóvevőm segítségével. A szemüvegem egy kamera, ami a lehető legjobban le van védve. Tony segített benne egy kicsit, de teljesen privát. Mindegy, a Mesterséges Intelligenciám látja a felvételeit a kamerának élő adásban és szól ha valami történik, ami fontos lehet nekem. A felvételeket eltárolja egy teljesen titkosított tárhelyre. Ha ennek vége lesz, ami elvileg egy-két hónap is lehet, majd megnézem őket.

- Hogyan alakítod át a jeget?

- Megidézem, aztán elképzelem a fejemben és koncentrálok a folyamatra. A jég masszaként működik amíg le nem állítom a formálását.

Ekkor szerencsére a csengő szólalt, így több kérdést nem kaptam. Peter, aki eddig türelmesen egy szót sem szólt, most rátette a kezét a vállamra és gyengéden előre irányított.

- Gyertek, kémia.

Én szerencsétlen, aki azt hitte megszabadult a kérdésektől, most kaptam a sűrűjét. 

- Te is jössz kémiára?

- Ja, ha nem lesz belőle probléma.

A terembe érkezésünket követően azonnal megéreztem a kémiai anyagok ismerős és kissé kellemetlen szagát, majd szóltam Peternek, hogy először szeretnék Mr. Cobbwell-lel beszélni. 

- Jó napot, Mr. Cobbwell. Laura Stanley vagyok és én csak látogatóba vagyok itt, mert kíváncsi voltam milyen Peter sulijára és csak azt szeretném kérdezni, hogy bent maradhatok az óráján vagy inkább menjek ki a folyosóra? Tökéletesen megértem ha kint kell maradni, nem is tudom, hogy bent szabad-e itt lennem...

- Jó napot, Miss Stanley. Semmi baj nincsen azzal ha bent marad, csak hagyja a diákjaimat dolgozni, rendben? - Kedves hangja volt, úgyhogy egy kicsi mosolyt erőltettem az arcomra és bólintottam. Peter már leült Neddel valahol közép-hátul, úgyhogy Arais segítségével én is odamentem.

Halkan beszélgettünk kémián, én pedig nem tudtam nem arra gondolni, hogy most kint kéne lennem toborozni. Valahogy tegnap megint nem volt hasznos álmom. Mintha jelezni akarná a képességem is, hogy kapcsoljak ki, de nem tudok, nem igazán. Kell valami figyelemelterelés, de mi?

A szünetben megérkezett a válasz MJ formájában. A lány nem vett észre először, mert Parker előtt mentem, aki a vállamra tett kezével mutatta merre kell menni, ő pedig hátulról zárkózott fel hozzánk. 

- Hé, Parker, Leeds, nyílt valami új karaoke diszkó múlt héten! Lehet, hogy megnézem ma. Csatlakoztok?

- Szia MJ... Ő itt Laura - kezdte Peter. 

- Helló - köszöntünk egymásnak, ezzel letudva a bemutatkozást. 

- Szóval? - tette keresztbe a karjait MJ és ezúttal mind a hármunktól kérdezte, de valaki megakadályozott a válaszban.

- Parker, milyen csajt szedtél éppen te össz- hallottam Flash hangját, ezért abba az irányba fordultam én is. Ennél a srácnál nincs idegesítőbb. - Laura Stanley?! Nagyon bírtam a videódat a neten, nincs kedved lógni suli után? Tudok egy nagyon klassz helyet-

- Bocs, de már megbeszéltük Peterrel, hogy velük megyek buliba ma - a hangom kicsit élesebb volt, mint amire számítottam, de most már mindegy. Egy fél perc csend múlva MJ újra megszólalt.

- Akkor jöttök?

- Aha - válaszoltam Neddel együtt. Peterre néztem, ő pedig csak bólintott. Mi van ezzel a sráccal mostanában?

A/N: Kicsit sokára és kicsit uncsi, tudom, de a következő fejezet tele lesz jó dolgokkal... Vagy nem, majd meglátjátok, hehe.

Visszajelzést szívesen fogadok, mint mindig, hideget (XD jól van befejeztem), meleget, ne kíméljetek.