We could be Heroes | Avengers [2]

4.fejezet - Magyarázatok

- Oké, van egy pár kérdésem - fordult Steve felém. - Először is, ki ez a Dr. Strange?

- Hasonló a története Tony-éhoz. Egyedüli gyerek, zéró szociális élet, a munkájának szenteli az életét, eszméletlen arrogáns, keresztül megy egy traumán aztán felépül részben és szuperhős lesz. Ő esetében egy varázstudó, aki védelmez egy erős tárgyat, Agamotto szemét. A szem befolyásolni tudja az időt - magyaráztam.

- Aha... És mit jelent az, hogy múltkor kaptál egy figyelmeztetést?

- Amikor összeestem múltkor, láttam saját magam jövőbeli énjét és mondott nekem egy-két dolgot, amit útmutatónak szánt, de nem igazán sikerült egyelőre megfejtenem.

- Miért nem mondtad el? - kérdezte, de megkönnyebbülten nyugtáztam, hogy a szigor hiányzott a hangjából.

- Nem igazán tudtam még én sem, hogy mit jelent, nem akartalak titeket terhelni vele. Meg hát valamilyen szinten magamat is védtem, hiszen lehet hogy veszélyes vagyok és el kéne zárnotok - mosolyodtam el szomorúan.

- Sosem zárnánk el. - A vállamon egy kéz melegét éreztem, mire egy leheletnyit lenyugodtam, de nem ringattam magam abban a hitben, hogy ez igaz.

- Steve, ezt te sem gondolhatod komolyan. Én egyetlen ember vagyok, akit valószínűleg nem sokan siratnának meg, ellenben ha veszélyes lennék, ezrekre lehetnék hatással. Ez nem vitatéma - ráztam a fejem. Steve még egy utolsót sóhajtott, beletörődve, hogy makacs vagyok, majd folytatta a kihallgatást.

- Milyen háborúra gondoltál?

- Igazából nem tudom. Csak érzem, hogy lesz valami nagy negatív esemény a jövőben. Talán egy év múlva? Vagy kettő? Nem tudom, de érzem, és nyugtalanít. Úgy érzem, mintha valamelyik történet befejzetlen lenne. Csak nem tudom melyik. Az enyém nem lehet, hiszen Allison halott... Lehet, hogy Bucky-ról van szó?

Kérdésemre nem vártam választ, ám mégis kaptam, ugyanis Steve hangját hallottam magam mellett.

- Laura, el k... - a mondat abbamaradt, mert Arais belesípolt a fülembe és nem mondta többet, hogy merre kell fordulnom.

- Arais? Arais? - szólongattam. - Ilyennek nem szabadott volna történnie, nem kapcsolhat le csak így.

- Arais lekapcsolt? - hallottam Steve döbbent hangját. - Azt hittem ilyen nem történhet.

- Elvileg nem is. Valami történt. Valaki eltávolíthatta Arais hardverét a gépemből - suttogtam, majd éreztem, ahogy hirtelen elvesztett navigációm miatt elbotlok és zuhanni kezdek, de szerencsére Steve elkapott. - Zavarna, ha rádtámaszkodnék a kocsiig? Nem akarok folyton elbotlani.

- Egyáltalán nem zavar - hallottam az udvarias választ.

Így elténferegtünk a kocsiig, amiben Amerika Kapitány - most figyeljetek, mert ezt nem halljátok mégegyszer - minden sebességkorlátot figyelmen kívül hagyva száguldott.

- Tony, mi történt? - hallottam Steve-t kérdezni, amint odaértünk.

- Hogy érted, hogy mi... történt.

Az utolsó szót úgy mondta ki, mintha káromkodna és csend lett.

- Tony, Steve, mi történt? - saját hangom hasította ketté a levegőt.

- Jarvist lekapcsolták - válaszolt Tony.

- Baszki!

- Vigyázz a szádra! - hallottam mindkét felnőttől, mire megforgattam a szemem.

- Hipokraták. Hol vannak a többiek amúgy?

- Clint és Natasha bevetésen, Bruce valami parkban vagy hol, Maximoffék és Davisék elmentek moziba a Telékkel, Thor gyors látogatást tett haza. Én előttetek 5 perccel értem ide.

A fejem fájni kezdett egy picit, a szemem viszont kitisztult teljesen.

- Látok...

- Világít a szemed - szólt Steve, jelezve hogy az erőm aktiválódott. Körbenéztem és nyugtáztam, hogy minden normálisan nézett ki. Egy kicsit sötét volt, mert a lámpákat Jarvis működtette, de ennyi.

- Szét kéne néznünk. Valaki van itt.

- Oké. Capsicle és te mentek a szobáink felé, én megnézem a laboromat, meg az orvosi szárnyat.

- Rendben, gyere Laura - ragadott meg a felkaromnál Steve. - Van valami, amit tudnod kell.

Kérdőn néztem a Kapitányra és nagyon reméltem, hogy nem nagy dologra gondol.

- Allison-t irányították.

Nem bírtam továbbmenni. Egyszerűen képtelen voltam rá. Ez túl sok volt így egyszerre.

- Hogy MI?! - többet nem bírtam kinyögni, de Steve folytatta a magyarázást.

- Wanda megvizsgálta a holttestét. Az agya még élt, de az utolsó saját emléke akkorról van, amikor találkoztatok. A barátjának tartott - fejezte be egy szomorú grimasz kíséretében.

- Miért nem mondtátok el?

- Nem akartunk ezzel terhelni - hallottam ugyanazt a választ, amit én is adtam neki alig egy órája. Már nem tudtam annyira haragudni rá. Csak egy kicsit, tehát gyengén tarkón vágtam egy elégedett vigyorral.

- Aú!

- Megérdemelted - nyújtottam ki a nyelvem, mire ő felnevetett. A jó hangulat nem tartott sokáig, ugyanis szóban forgó barátnőm majdnem teljes, aszott mivoltában megjelent előttünk. Szürke kezében tartott két fémkártyát, amik erőteljesen úgy néztek ki, mint Jarvis és Arais hardver-részei.

A haja zsíros volt és csimbókos, bőre szürke, szeme élettelen, apró horzsolások tarkították ott, ahol beleütközhetett ajtófélfákba és bútorokba, illetve romlott hús szagát árasztotta magából. Igazi zombie-filmes kinézete volt és csak most jutott el az agyamig, hogy miattam néz ki így. Én öltem meg szerencsétlent.

Dermedten áltam. Nem tudtam levenni a szemem róla, bármilyen szörnyű is volt. Emlékek jutottak eszembe, emlékek, amikor még friss barátok voltunk és azok a szemek barnák voltak, teli élettel. Rájöttem, hogy nem tudok ártani neki. Nem megy.

Steve azonban cselekedett. A lassan mozgó élőhalott Allisonnak esélye sem volt, hogy reagáljon Steve gyors és durva ütéseire, akinek sikerült két perc alatt laposra vernie.

Még mindig a földön fekvő barátomon volt a szemem, amikor meghallottam a fejemben egy hangot, amit Szürke Énként azonosítottam, Steve pedig odajött hozzám és én belekapaszkodtam a pólójába, könnyeimmel eláztatva a pamutot.

Ahogy ott álltunk, a sötét folyosón, én pedig újra nem láttam rendesen, Szürke Én imént mondott üzenete, mint egy mantra játszódott újra és újra le a fejemben:

Neked nincs itt jövőd, Laura Stanley.

———————

A/N: Na, itt vagyok az új résszel, ami ilyen Steve-s és szomorú lett, mert ilyen is kell

Nyugi, a következő cuki lesz, de ilyenből is van még a tarsolyomban.

KÖSZÖNÖM A MEGTEKINTÉST, VOTEOKAT, KOMMENTEKET. MINDKÉT SZTORINAK AZ EGEKBEN VAN ÉS ÉN NEM LEHETNÉK BOLDOGABB.

Judy