Vízió - vagyis Damon - úgy tűnt, alszik bár nem tudom; tudnak androidok aludni? Mindenesetre elég hitelesen csinálta. Időnek hála most újra ideiglenesen láttam, bár eléggé fájt a fejem tőle.
- Alvó mód kikapcsolása - suttogta Shuri, ahogy megnyomott valamit a tabletjén. Damon hirtelen kinyitotta a szemeit és felült, amire egyet ugrottam hátra, mindenki más mulatására.
- Bocsi, ijedős vagyok. Damon, beszélni szerettünk volna veled, ha ez rendben van - kezdtem bele. A lény Shuri-re nézett, aki alig láthatóan bólintott.
- Persze. Miben segíthetek? - kérdezte tőlünk, mire én kezdtem volna beszélni, de Tony közbevágott.
- Valaki, aki két bal lábbal kelt fel és szeret embereket ölni ide tart és az a gyanúnk, hogy téged keres valamiért - ezúttal én döntöttem úgy, hogy megszakítom a mondandót.
- Elme Kövét akarja. A homlokodon. Ha megkapja, nem hiszem, hogy látjuk a holnapot - hadartam. - Van egy biztonságos módja, hogy leválasszuk rólad anélkül, hogy bajod essen?
- Nem vagyok biztos benne. Nem is tudtam, hogy hogyan hívják - nem sokat tudok róla.
- Le lehet választani, de csak a laboromban. Pár perc alatt megteszem - magyarázta Shuri.
- Remek - mosolyodtam el. Shuri és Damon a labor felé vették az irányt és mi követtük őket, de Tony karon ragadott és egy kicsit hátrébb vonszolt a csapattól. - Tony, mi a fran...
- Mit csinálsz? Honnan szedted az információkat, hogyan látsz már megint és mióta van a tervben a kő leszedése? - halmozott el kérdésekkel, én meg csak pislogtam.
- Nézd, ez egy nagyon hosszú történet és ha lesz több időnk el is mesélem nagyon szívesen, de a lényeg az, hogy az a kő nagyon veszélyes és el kell pusztítani. Én meg tudom próbálni, de ahhoz le kell szedni annak a valaminek a fejéről, oké? Rossz érzésem van, gyorsnak kell lennünk.
Először nyitotta a száját, hogy kérdezzen még valamit, de aztán ráhagyta és csak ennyit mondott:
- Jól van, de nagyon vigyázz magadra. És egyébként ne hidd, hogy nem láttalak téged, meg Parkert. Ha nem hívtok meg az esküvőre, nem fogok örülni - kacsintott, majd eliramodott a többiek után.
---------------------
Még fél perc, amíg lejön teljesen a kő. Nem tetszett ez nekem. Túl könnyű. A rossz érzés nem akart megszűnni.
Alighogy ezt végiggondoltam, az Elme köve leesett helyéről a padlóra minden különösebb sérülés nélkül, ugyanabban a pillanatban pedig a wakandai őrők és katonák, akik a közelünkbe voltak felénk fordultak. Egy alak nyitotta ki az ajtót és bedobott valamit.
Nem volt időnk reagálni, a robbanás ereje kilökött minket az üvegen, de túléltük. Hulk csatlakozott hozzánk, Tony felvette a páncélját, Peter pedig a maszkját.
Felmordultam, ahogy megláttam az alakot felvenni egy sárga kis dolgot a földről, ahogy a csapatunk többi tagja is körbevette. Biztos, hogy ő volt az.
- Te baromállat - húztam össze a szememet és már készítettem is a jégtüskelabdáimat.
- Csakhogy találkozunk, Laura. Sajnálom, hogy Alli nem végezte el a feladatát, de nézzük a jó oldalát, legalább most már látom a legendás Jégkirálynőt. Mondcsak, mit éreztél, amikor ott hagytad őt meghalni? Éreztél egyáltalán valamit? A videóban elég... hidegnek tűntél.
YOU ARE READING
We could be Heroes | Avengers [2]
FanfictionSzóval kiváncsi vagy még többre rólam? Szeretnéd tudni, mi történt az után, hogy az életem fenekestül felborult majd aztán látszólag mégis felépült miután ideiglenesen megvakultam? Te aztán merész vagy. Csak úgy mondom, hogy azért most sem habos tor...