We could be Heroes | Avengers [2]

11.fejezet - Tébolyító

Vízió - vagyis Damon - úgy tűnt, alszik bár nem tudom; tudnak androidok aludni? Mindenesetre elég hitelesen csinálta. Időnek hála most újra ideiglenesen láttam, bár eléggé fájt a fejem tőle.

- Alvó mód kikapcsolása - suttogta Shuri, ahogy megnyomott valamit a tabletjén. Damon hirtelen kinyitotta a szemeit és felült, amire egyet ugrottam hátra, mindenki más mulatására.

- Bocsi, ijedős vagyok. Damon, beszélni szerettünk volna veled, ha ez rendben van - kezdtem bele. A lény Shuri-re nézett, aki alig láthatóan bólintott.

- Persze. Miben segíthetek? - kérdezte tőlünk, mire én kezdtem volna beszélni, de Tony közbevágott.

- Valaki, aki két bal lábbal kelt fel és szeret embereket ölni ide tart és az a gyanúnk, hogy téged keres valamiért - ezúttal én döntöttem úgy, hogy megszakítom a mondandót.

- Elme Kövét akarja. A homlokodon. Ha megkapja, nem hiszem, hogy látjuk a holnapot - hadartam. - Van egy biztonságos módja, hogy leválasszuk rólad anélkül, hogy bajod essen?

- Nem vagyok biztos benne. Nem is tudtam, hogy hogyan hívják - nem sokat tudok róla.

- Le lehet választani, de csak a laboromban. Pár perc alatt megteszem - magyarázta Shuri. 

- Remek - mosolyodtam el. Shuri és Damon a labor felé vették az irányt és mi követtük őket, de Tony karon ragadott és egy kicsit hátrébb vonszolt a csapattól. - Tony, mi a fran...

- Mit csinálsz? Honnan szedted az információkat, hogyan látsz már megint és mióta van a tervben a kő leszedése? - halmozott el kérdésekkel, én meg csak pislogtam.

- Nézd, ez egy nagyon hosszú történet és ha lesz több időnk el is mesélem nagyon szívesen, de a lényeg az, hogy az a kő nagyon veszélyes és el kell pusztítani. Én meg tudom próbálni, de ahhoz le kell szedni annak a valaminek a fejéről, oké? Rossz érzésem van, gyorsnak kell lennünk.

Először nyitotta a száját, hogy kérdezzen még valamit, de aztán ráhagyta és csak ennyit mondott:

- Jól van, de nagyon vigyázz magadra. És egyébként ne hidd, hogy nem láttalak téged, meg Parkert. Ha nem hívtok meg az esküvőre, nem fogok örülni - kacsintott, majd eliramodott a többiek után.

---------------------

Még fél perc, amíg lejön teljesen a kő. Nem tetszett ez nekem. Túl könnyű. A rossz érzés nem akart megszűnni.

Alighogy ezt végiggondoltam, az Elme köve leesett helyéről a padlóra minden különösebb sérülés nélkül, ugyanabban a pillanatban pedig a wakandai őrők és katonák, akik a közelünkbe voltak felénk fordultak. Egy alak nyitotta ki az ajtót és bedobott valamit.

Nem volt időnk reagálni, a robbanás ereje kilökött minket az üvegen, de túléltük. Hulk csatlakozott hozzánk, Tony felvette a páncélját, Peter pedig a maszkját.

Felmordultam, ahogy megláttam az alakot felvenni egy sárga kis dolgot a földről, ahogy a csapatunk többi tagja is körbevette. Biztos, hogy ő volt az.

- Te baromállat - húztam össze a szememet és már készítettem is a jégtüskelabdáimat.

- Csakhogy találkozunk, Laura. Sajnálom, hogy Alli nem végezte el a feladatát, de nézzük a jó oldalát, legalább most már látom a legendás Jégkirálynőt. Mondcsak, mit éreztél, amikor ott hagytad őt meghalni? Éreztél egyáltalán valamit? A videóban elég... hidegnek tűntél.