Marvel oneshots

Pietro x Reader

(T/N) = te neved
(Sz/sz) = szemed színe

Már egy hete, hogy Ultron megjelent. Eközben két új taggal bővült a csapat. Pietro és Wanda Maximoff. Először ellenetek voltak - főleg Stark ellen - de miután megtudták, hogy Ultron mire készül, segíteni akartak. Ezért az alatt az öt nap alatt, mikor volt időtök ismerkedni, elég jól kijöttél az ikrekkel. Főleg Pietro-val. Kezdtél iránta többet érezni, mint barátság, és ő is így érzett, de ezt egyikőtök sem tudta. Egész jól el voltatok, mígnem egy nap Stark bejelentette, hogy megvan Ultron. Sokovia-ban. Mindenki elkezdett készülődni. Egyedül te nem. Ugyanis a csapat megtiltotta, hogy velük menj. Ezt te is így gondoltad jónak, persze csak több órányi vita után. Ugyanis a képességed nem tudod rendesen használni, és mikor Ultron legelőször megjelent a robotjaival, elég rendesen elintéztek. Kész csoda, hogy egyáltalán lábra tudtál állni. Már mindenki a Quinjet-en volt, kivéve egy személyt. Pietro.

Megállt előtted és (Sz/sz) íriszeidbe nézett. Nem szóltatok egymáshoz, csak álltatok egy helyben. Mikor már láttad, hogy a többiek indulnának, megszólaltál.

-Vigyázz magadra Pietro.

-Úgy lesz, (T/N). - mondta majd elszáguldott a Quinjet-hez.

Szomorúan nézted távolodó alakját, majd azt, ahogy a gép felszáll, és eltűnik a felhők felett. Komótosan sétáltál vissza a nappaliba, majd leültél a kanapéra és bekapcsoltad a TV-t. Nem is figyeltél rá, csak meredtél magad elé, és elmerültél a gondolataidba. Féltetted. Nem csak őt, hanem az egész csapatot. Tudtad, hogy Ultron veszélyes. És ha bármi baj történik, te nem lehetsz ott.

~👾~

Sokovia egyre feljebb emelkedik. A robotok pedig nem akarnak fogyni. A csapat egy része próbálja menteni a civileket. De már nem tudnak hova rejtőzni. Mikor már kezdett elfogyni a reményük, megérkezett a SHIELD néhány mentőhajóval. Ekkor a csapat egy része elkezdte felterelni az embereket, míg a többiek a robotokkal küzdöttek. Rengeteg ember volt, így nem volt könnyű dolguk. Wanda egy templom szerű épület közepén állt, vigyázva a szerkezetre, amellyel Ultron elpusztítaná otthonát. A bátyja maradni akart volna vele, ám a lány elküldte, mondván, hogy tud vigyázni magára. A fiú nehezen, de otthagyta. Mikor kiért látta, hogy Clint épp egy kisfiút tart a kezében, és a mentőhajóhoz igyekszik. Ám Ultron egy vadászgép szerű géppel kezdett el lövöldözni. Barton nem ért volna át időben, így pont eltalálta volna és ezt ő is észrevette, így hátat fordított, hogy a kisfiúnak ne essen baja. Ám ahelyett, hogy eltalálták volna, csak egy kis szellőt érzett. Megfordult és Pietro állt vele szemben, testét több helyen is átlőtték.
-Nem számítottál rá? - hagyta el az utolsó mondat a száját majd az élettelen teste elterült a földön.
Sólyomszem letette a gyereket a földre majd Pietro mellé térdelt. A Kapitány is oda sietett és csak szomorúan nézte az élettelen testet. Barton megfogta és a kisfiúval együtt egy mentőhajóra mentek. Feláldozta az életét érte. Nem tudta elfogadni, hogy meghalt. És félt hogy (T/N) mit fog rá reagálni, ugyanis tudta, hogy nagyon közel kerültek egymáshoz.

~👾~

A nappaliban ülsz és egyre jobban aggódsz. Már rég vissza kellett volna érniük.  Vajon történt velük valami?- Kérdezted magadban. És éppen ekkor nyílt a lift ajtaja. Gyorsan felpattantál és odasiettél. Wanda lépett ki először kisírt szemekkel. A többieknek ugyan olyan megviselt volt az arca. Pietro-t viszont sehol sem láttad. Egyre jobban kezdtél aggódni.
-Mi történt? - kérdezted de nem válaszoltak. - Mi történt? - ismét nem jött válasz. - MONDJÁTOK MÁR EL, HOGY MÉGIS MI A FRANC TÖRTÉNT!!! - kezdtél el kiabálni.
Ekkor ismét nyílt a lift és Clint lépett ki rajta, kezében egy látszólag élettelen testet tartott. Pietro volt az. Testét több helyen is átlőtték.
Sírva rogytál össze a nappali előtt. Nem tudtad, nem akartad elhinni, hogy meghalt. Pedig te már tényleg megszeretted. Egyszer csak két erős kart éreztél meg magad körül, majd azt, hogy valaki felemel. Kinyitottad a szemed és Steve-el találtad szembe magad. Ő csak sajnálkozón nézett rád, te pedig a vállába fúrtad  a fejed. Vele jöttél ki a legjobban a csapatból.
Felvitt a szobádba, majd lerakott az ágyadra és magadra hagyott. Te pedig csak sírtál tovább.

***

Már napok óta ki sem mentél a szobádból. Még csak nem is ettél. Nem voltál képes kimenni ilyen állapotban. Ráadásul mindenről Ő jutott az eszedbe.
Egyszer csak arra eszméltél fel, hogy kopognak.
-(T/N)? - csendült fel Tony hangja az ajtó túloldaláról.
-Húzz el, nem akarok veled beszélni! - mondtad flegmán.
-Akartam, de mégsem megyek. - nyitott be a szobádba. -Fontos dologról kell beszélnünk.
-Mégis miről? - kérdezted unottan. Már épp megszólalt volna, mikor közbevágtál. -Ha nem arról van szó, hogy Pietro valamilyen csoda folytán életben van, akkor nincs miről beszélnünk.
-Ami azt illeti,  pont erről akartam beszélni.
-Hallgatlak! - közölted kíváncsian.
-Mivel nem telt el olyan sok idő a halála után egészen a hazaérkezésig, ezért még biztonságos volt betenni a bölcsőbe. És most már életben van, viszont még eszméletlen.
-Miért nem szóltál előbb? - kérdezted.
-Nem akartam addig szólni, amíg nem stabil az állapota. De Banner azt mondta, hogy bármelyik pillanatban felébredhet. - válaszolta, kicsit félve a válaszodtól.
-Stark, te egy zseni vagy! - mondtad boldogan.
-Tudom! - válaszolta büszkén. - Most az orvosi szinten van, ha akarod lemehetsz hozzá. - mondta, majd elhagyta a szobát.
Amint feldolgoztad, azt a sok mindent amit Tony mondott, már rohantál is a lifthez. Lementél az orvosi szintre és megkerested azt a szobát, ahol Pi van. Hamar meg is találtad. Bementél és leültél az ágy szélére. Megfogtad a kezét és beszélni kezdtél.
-Szia Pi. Nem tudom, hogy hallasz-e, de egy igazi hős vagy. A többiek elmondták, hogy mit tettél. Nagyon bátor dolog volt. Bár ha én ott lettem volna ez nem történt volna meg. Szóval ez az én hibám. De remélem hamar felébredsz. Szeretlek, Pi. - nyomtál egy puszit az arcára, majd kimentél a szobából. Nem akartad ilyen állapotban látni. Rettenetes érzés volt. A folyosón még találkoztál Bruce-szal, akinek mondtad, hogy ha Pietro felébred, szóljon. Ő erre csak bólintott, majd ment tovább. Te pedig felmentél a szobádba és vártál.

***

Pár óra múlva kopogtattak.
-Gyere! - mondtad izgatottan. Mikor kinyílt az ajtó, egy ismerős fehéres hajkoronát pillantottál meg. A fiú becsukta az ajtót, majd felkapcsolta a villanyt. A hirtelen fénytől hunyorognod kellett, majd amint megszoktad a fényt, kinyitottad a szemed.
-Pietro...- nyögted ki végül.
-Szóval szeretsz? - kérdezte ravaszul mosolyogva. Arcod egyre jobban kezdett hasonlítani egy paradicsomhoz. De mielőtt mentegetőzni kezdtél volna, ajkait a tiedre tapasztotta. Kezedet a nyaka köré fontad majd beletúrtál hajába. Ő pedig a derekadat ölelte körbe.
Mikor elváltatok csak ennyit mondott.
-Tudod, hogy ez nem a te hibád, ugye? - kérdezte te pedig csak bólogatni tudtál, ugyanis még kicsit sokkos állapotban voltál az előbbi csóktól. -Én is szeretlek (T/N)! - majd újra megcsókolt.

Na hát itt is lenne a legújabb kis oneshot firegirl0409 kérésére. Remélem tetszik, rengeteget szenvedtem vele!😥 Aki szeretne az nyugodtan kérjen!😉
Puszi❤