Hogyan Tovább? ~Yuri On Ice FF~

Prológus

A kocsinkban ültem, a hátsó ülésen. Apu az utat figyelte, anyu pedig vidáman beszélgetett a bátyámmal, aki mellettem foglalt helyet. Boldog voltam, hisz egy versenyre tartottunk. Az én versenyemre. A kedvenc dalaimat hallgattam, miközben az edzőmmel chateltem. Mindketten nagyon izgultunk.

Egy fekézés hangja, egy sikítás, majd egy hatalmas csattanás.

Az idill elszállt, egy röpke pillanat alatt, lángok, pánik és vér vette át a helyét. A szüleim eszméletlenül feküdtek, a frontálisan belénk csapódott autó sofőrje pedig már láthatóan nem élte túl az ütközést, a holtest képe az elmémbe égette magát. A bátyám se volt magánál, és nagyon vérzett. Pánikolva próbáltam felébreszteni őket, mikor egy férfi hangja ütötte meg a fülem. Egy kéz fogta meg az enyémet és simogatni kezdte.

-Inna ébredj fel! -hallottam megint a bizonyos hangot.

Hirtelen kinyitottam a szemeimet és felültem az ágyon. Csak egy álom volt, nem történt meg mégegyszer...

Ahogy oldalra fordítottam a fejem egy kócos szürkés színű hajzuhatagot, és egy gyönyörű kék szempárt pillantottam meg. Egy szempillantás alatt ismertem fel a nagybátyámat, Victort, és öleltem át olyan szorosan, ahogy csak bírtam. Visszagondolva a tegnap reggelemre kitört belőlem a zokogás, és semmi nem érdekelt. Victor mellkasába fúrtam az arcom, ő pedig a hajamat simogatva csitítigatott.

Fogalmam sincs mennyi idő telt el mióta felébredtem, mikor végre megnyugodtam annyira, hogy körül nézzek. Magyarországon voltam, egy kórházi szobában. Victor mellettem ült egy széken, az ajtóban pedig egy fekete hajú, szemüveges fiú állt feszengve. Hol a cipőjét nézte, hol a kórházi berendezéseket. Yuri...

Victor miatta ment el Japánba, bár a GP döntő óta Viktornál laknak közösen. Nem haragudtam rá, szerintem mindkettőjüknek jót tett a másik, és aranyos pár voltak. Sose mondták, de valahol mindenki tudta, hogy nem egy barátságról van szó.

Megböktem Victor vállát, majd mikor rám nézett némán a fiú felé böktem. Vette a célzást és odahívta magához egy intéssel a teljesen megszeppent srácot.

-Inna, ő Yuri a...

-A tanítványa -vágta rá a japán, és kezet nyújtott felém. Kissé remegett a keze, és izzadt, ideges volt - Örülök, hogy megismerhetlek.

Én nem akartam megszólalni, így csak megöleltem, majd az ágyra kuporodtam. A felhúzott térdeimre tettem a fejem és elkezdtem átgondolni a jelenlegi helyzetem. A bátyám kómában van, senki nem tudja mi lesz vele... A szüleink meghaltak már a helyszínen. Nagyszüleim nincsenek, anyunak nincsen testvére. Apunak egy tesója van Victor. Szinte biztos, hogy hozzá vagy az edzőmhöz, Nicolehoz kerülök... Bár Victor valószínűbbnek tűnik, hisz rokonom.

Nagyon régen láttam utoljára Victort, hisz elég messze élünk egymástól, csak egy-két versenyen találkoztunk. Oroszországban születtem, de 6 évesen már Magyarországon jártam iskolába. Anyukám és apukám is koriztak, de csak hobbi szinten, egyikük sem versenyzett olyan komolyan, mint Viktor. Még Oroszországban ismerték meg egymást hajdan, aztán összeházasodtak, jött a bátyam, majd én is. Minden olyan jó volt...

A bátyám hokizik, és egész jó benne. Néha még engem is rávett, hogy játszak vele, de igazán nem az én világom ez a sport. Én amióta az eszemet tudom műkorizok. Az elején pár évig Yakov, Victor edzője volt az én edzőm is, de én nem bírtam azt a fegyelmet és kemény "kiképzést" ami ott volt... És itt érkezünk el Nicolehoz, a mostani edzőmhöz. Iszonyatosan szeretem, mindig kedves és aranyos, ha kell megvéd, ha kell vigasztal, ha kell támogat, de ha az kell tud kiabálni, és dühös lenni. De nagyon. Van olyan srác az osztályomban, aki fél tőle. Anyu legjobb barátnője volt, mondhatni a második anyukám, vagy inkább a nővérem. Egyszerűen imádom őt, és ahogy észrevettem ő is bír engem, hisz minden hülyeségben velem tart mindig.

Az említett személy nagy lendülettel bejött az ajtón és mindenkin és mindenen keresztül pillanatok alatt a karjaiba zárt. A két férfit mitha észre sem vette volna.

-Jól vagy Inna? Itt vagyok, minden rendben lesz angyalom - súgta gyengéd hangon.

Egyszerűen leült az ágyra és az ölébe vett hagyva, hogy elbújhassak a világ elől a karjai közé. Tudta, hogy erre volt mindig is szükségem, ha baj volt, ahogy most is. Óvatosan simogatta a hátamat, miközben egy orvossal beszélt, majd Victorral is pár szót.

Victor és Nicole nagyon régen még egy párt alkottak, de nem passzoltak össze, így csak egy hatalmas vitával és egy azóta tartó rossz viszonnyal végződött a dolog. Máskor még komikusnak is találtam volna a kémiát, ami köztük maradt, de ebben a percben semmi nem tudott volna megmosolyogtatni.

A fiatal nő a kezembe nyomta a telefonját és egy fülhallgatót, majd az ágy szélére ülve hagyta, hogy hadd vigyen magával a zene, és az édes feledés.

Victor kiment Yurival együtt, és ahogy láttam Davidhez mentek át, a bátyámhoz. Miatta aggódtam a legjobban, ha őt is elveszítem azt nem élem túl. Már ha ezt igen...

A zenét hallgatva, Nicolehoz bújva hamar elnyomott az álom megint, és én nem harcoltam ellene.

__________________