Hogyan Tovább? ~Yuri On Ice FF~

4. rész

Reggel mosollyal az arcomon ébredtem, és ez annyira furcsa érzés volt, hogy szinte nem is tudtam hova tenni, de jobb érzés volt, mint a rémálmokkal teli alvások utáni reggelek. Victor már a konyhában állt szinte még aludva a kávéfőző mellett, de rögtön nagyobbra nyíltak a szemeim, ahogy meglátott engem.

-Jó reggelt -jött oda hozzám egy bögrét nyújtva felém, amit elvettem, majd leültem vele az asztalhoz.

-Jó reggelt Victor -köszöntem én is, majd ahogy a telefonomra néztem újra mosoly kúszott az arcomra. Yuri már most írt, hogy mikor megyek edzeni ma, és hogy van e kedvem vele utána elmenni sétálni. Válaszoltam neki, majd el is raktam a telefonom, ismertem Victort, meg a kíváncsi természetét is. 

A reggelin gyorsan túlestem, majd ma edzés előtt elmentem egyet futni, és utána mentem csak a csarnokba délre, egyszerre Yurival, ahogy megbeszéltük. 

-Szia -köszönt nekem mosolyogva, ami meglepett, eddig ahányszor láttam akár élőben, vagy tv-ben mindig kifejezetten komornak tűnt.

-Szia -köszöntem én is egy halvány mosollyal az arcomon, majd leraktam a pálya melletti padra a táskám, és elkezdtem felvenni a korcsolyámat, néha Yuri felé pillantva, aki szintén azt csinálta, mint én. 

A bemelegítés alatt csak néháyn szót váltottunk, és ezen az sem változtatott, amikor egy lány lépett be a csarnokba, aki hamarosan már szintén a jégen volt. Az állig érő vöröses haja különösen ismerős volt, de mint az elején Yurit, őt sem tudtam felismerni. Pár perc múlva azonnal Yuri körül kezdett el korcsolyázni, folyton felhozva valamilyen témát, amit a fiú csak próbált hamar lezárni felmorogva, és már a sokadik próbálkozásánál inkább odajött hozzám. 

-Mennyire ismered a várost? -kérdezte tőlem.

-Mondhatni semennyire, csak a régi házunk környékére emlékszem még kiskoromból -válaszoltam halkan.

-Akkor tudok újat mutatni ma -mosolygott rám, majd tovább korizott, és elkezdett komolyabb ugrásokat csinálni, kerülve a másik lány társaságát. Követtem Yuri példáját, és közben elkezdtek többen lenni a pályán, és megjött Yakov és Lilia, majd Nicole is megjelent, így mindenki inkább az edzőjére koncentrált, bár a szemem sarkából így is láttam, hogy a lány próbálta elnyerni Yuri figyelmét, amikor csak lehetősége volt rá. Nicolelal már kifejezetten a rövid programomon dolgoztunk, és az edzés végére el is kezdett nagyjából összeállni a dolog. Kifáradva mentem el a mosdóba megmosni az arcom, közben nem figyelve magam körül a világra. Ennek az eredménye lett, hogy kifele menet neki mentem a lánynak, akinek egy kávé volt a kezében, ami a figyelmetlenségem miatt most a felsőjére borult. Gyorsan próbáltam menteni a menthetetlent, de csak rontottam a helyzetem, ahogy próbáltam felitatni a barna italt a ruhájáról. Nem szólt semmit, és elindult mellettem, de mikor én is elindultam volna elkapta a kezem és magához húzott.

-Yuri az enyém, tűnj el a közeléből -sziszegte az arcomba, majd ellökött magától, és a haját megigazítva tovább ment, ott hagyva engem lefagyva. Az üres fenyegetése nem tűnt igaznak, Yuri úgy tűnt semmit nem akar tőle, de én se arra hajtottam per pillanat, hogy bepasizzak. Ha valami lenne még egy kapcsolat során is, nem bírnám ki már. Az a minimális jó kedvem is elszállt, ami volt, és kissé lehangoltan mentem vissza a többiekhez. Úgy éreztem ez az első lépcsőfok afelé, hogy mindenki megutáljon itt, és hiába tudtam, hogy nem kéne komolyan vennem, amit mondott, mégis egyre jobban túlkombináltam a dolgot. Összeszedtem magam amennyire tudtam, és miután Yurinak azt mondtam, hogy nem vagyok jól szapora léptekkel elindultam haza Nicole-lal a nyomomban.

-Hé, csajszi mi volt ez? -lépett oda mellém és átkarolta a vállam.

-Mire gondolsz? -kérdeztem vissza, bár nagyon is jól tudtam a válaszát.

-Miért ráztad le a srácot? -tette fel a kérdést amire számítottam.

-Nem ráztam le -mondtam gyorsan lezárva a témát. Őszintén, én sem tudtam miért foglalkoztam azzal a lánnyal, hisz Yuri úgy tűnt nem igazán kedveli, de ki vagyok én, hogy megmondjam kit kedvel és kit nem? Nicole ezúttal nem folytatta a kérdezősködést, és csendesen sétáltunk hazáig. Hallottam, hogy üzeneteim jöttek, de csak a lakásba érve néztem meg őket.

"Jobbulást Inna"

"Amúgy mi a baj? Túlhajtottad magad?"

"Láttam, hogy Mila beszélt veled, ugye nem tömte tele a te fejed is vele, hogy az "övé" vagyok?"

"Nem, dehogyis, csak hirtelen sok volt az edzés"

"Tuti?"

"Tuti :)"

"Akkor jó pihenést"

Sóhajtva tettem el a telómat az ágyamon fekve. Nem akartam erről senkinek se beszélni, csak túlféltettek volna, így a történtek után, ha meg beszélnek a lánnyal attól is csak rosszabb lesz a dolog, tapasztaltam már. Ha nagyon rám száll, majd én elrendezem.

A nap hátralévő részében már mást nem nagyon csináltam, csak kajáltam aztán a gép előtt ültem, gondolkodtam, meg olvastam. A kevés alvás ma hozta meg a hatását, nagyon hamar ki is dőltem már kora este.