Hogyan Tovább? ~Yuri On Ice FF~

1. rész

Fékezés, sikoly, durranás.

Ugyanaz a borzasztó rémálom. Ugyanaz a borzalmas fojtogató érzés és sírógöcs.

Szóval csak sírtam és sírtam az edzőmhöz bújva, ahogy csak bírtam. Nem érdekelt semmi, más nem volt az agyamban, csak hogy a szüleim már nem élnek. Lehet, hogy a bátyám se fog nem sokára. Semmit nem tudtam és ez az egész olyan volt, mintha zuhannék megállíthatatlanul.

Nem akartam haza menni, elküldtem Victort, hogy szedje össze a cuccaimat. Nem bírtam volna hazamenni, túl sok emlék köt oda, még itt is szörnyen érzem magam, nem hogy ott...

-Nicole... -szólaltam meg halkan.

-Igen, angyalkám?

-Hova megyünk innen?

-Egyelőre úgy néz ki Victor lesz a gyámod, és vagy vele vagy velem fogsz lakni Oroszországban - ölelt magához szorosabban.

-Oké - suttogtam, majd visszabújtam hozzá.

Az ajtón Victor lépett be a kezében a bőröndjeimmel, és leült az ágy mellé, Yuri pedig megint az ajtóban ácsorgott.

-Megyek beszélek a orvossal, hogy mikor jöhetsz és jövök is, oké picur?

-Oké - mondtam és kimásztam Nicole öléből, ő pedig elment egy orvos után kutatva.

-Jobban vagy már egy kicsit? - fordult felém Victor.

Én megúsztam néhány kisebb égési sérüléssel és ütődéssel, csak a fejemen volt egy apróbb seb amit varrni kellett, de ennél komolyabb bajom nem volt. Csak azért tartottak bennt, mert nem emlékeztem, hogy hogyan jutottam kórházba, csak az ütközés perceire... De arra már túlságosan is tisztán... Miért nem én haltam meg? Miért nem én vagyok kómában? Ha nem kedzek el korizni és nem akarok versenyezni mind jól lennének. Vagy egyáltalán lennének akárhogy és élnének.

-Inna ne csináld ezt kérlek... Látom rajtad, hogy magad okolod - ahogy felemelte a fejemet kénytelen voltam a szomorú szemeibe nézni.

Nem tudtam neki mit mondani, szimplán hozzábújtam, és hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak. Mikor Inna visszatért valamit beszéltek, amire én nem igazán figyelemtem, majd Victor felvett a karjába, és elindult ki. A cuccaimat Yuri hozta utánunk Nicole pedig elől ment és folyamatosan beszélt és beszélt, nekem még se jutott el semmi az agyamig. Yurit kezdtem el vizslatni, és hamar feltűnt egy gyűrű az ujján.
Pontosan olyan, mint ami Victor kezén van. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy tényleg eljegyezték egymást, de inkább leállítottam a bennem szunnyadó fangirlt és Victor haját kezdtem piszkálni, majd szép lassan megint elaludtam.

Nagy nyüzsgés zajára lettem figyelmes, ami kényszerítette az agyamat, hogy ébredjek végre fel. A szemeimet kinyitva egy repteret pillantottam meg, tele emberekkel, és főleg Victor köré gyűltek. Szerencsére mire elkapott volna a szokásos rosszullétem, ami mindig akkor kap el ha tömegben vagyok Nicole feltuszkolta Victort a gépre, mert a drága nagybátyám már indult volna fotózkodni a rajpngóival.
Engem letett az ablak melletti ülésre, majd a mögöttem lévő ülésekre telepedtek le Yurival, Nicole pedig mellém ült. Az utazásból nem sokat érzékeltem, szinte az egészet végig aludtam, amit azért kicsit bánok. Az ablakon kipillantva az ismerős orosz repteret pillantottam meg, majd mire észbe kaptam már Victor lakása felé sétáltunk. Megint Nicole-lal beszélgettek, míg én mindenki mögött baktattam zenét hallgatva. A lakás ajtaján én utolsónak mentem be. Yuri megmutatta a szobámat, míg Nicole és Victor megint civakodott valamin, és a csomagjaimat is felhozta nekem, bár én is képes lettem rá. Kicsit frusztráló, amikor már túl udvariasak a fiúk... A szoba falai egyszerű fehérek voltak, és csak egy szekrény, egy íróasztal, egy ágy és egy szőnyeg volt még benne csak, de nekem per pillanat tökéletes menedéket jelentett a világ elől. Behúztam a fekete sötétő függönyöket, és a cipőmből kibújva a takaró alá kuporodtam. Ismét bedugtam a fülesemet, és hallgattam tovább a zenéimet, amik most az egyetlen támaszt jelentették nekem.

És ezt csináltam napokig...

Nem akartam se enni, se inni, se mozogni, se beszélni, és csak azt csináltam amit nagyon muszáj volt, minden máa dolgot kihagytam inkább. Csak feküdtem a fekete szobában a kedvenc énekeseim hangjával, és vártam. Magam sem tudom mire... Talán, hogy engem is elvisz valami balszerencsés baleset a szüleim után...

Nicole és Victor is próbálkoztak felvidítani, Yuri meg leginkább mintha félt volna tőlem vagy nem is tudom. Aztán egy hét után megadtam magam, és belementem, hogy elmegyek velük edzésre.

Most készülődök éppen, az edzős cuccomat pakolom össze. Kocsival hamar ott voltunk a csarnoknál, amit annyian ismernek már Viktor, Yuri és a többiek miatt... Én hamar felszívódtam a női öltözőben, majd egy fekete cicagyatyában, és mellé ugyanolyan színű pólóban és melegítő felsőben gyorsan nyújtottam, majd a korim felvéve a jégre siklottam. Még csak mi voltunk ott, meg egy szőke srác, aki nagyon nagyon ismerős volt, de nem neki szenteltem a figyelmem, csak Nicole szavait halgattam, hogy mikor, hol melyik elemen javítsak.

Egy sikeres négyszeres Flip után tapsolást hallottam meg a hátam mögött.

-Megmondtam én neked Viktor hogy ebből a lányból profi lesz! -hallottam Yakov hangját.

Azonnal szaladtam is hozzá és szorosan megölelgettem a kis morgós törpét. Ő meglepő módon vissza is ölelt, majd csak visszaterelt a jégre edzeni, míg ő Victorral kezdett el beszélgetni. Elég hamar elszállt az idő a csarnokban, hamarosan már a táskámmal a vállamon sétáltam Victor lakásának bejárata felé, majd bent egy gyors zuhany után ettem pár falatot, majd hamar ágyba is kerültem.