Sötétség Hercegnője

3.fejezet

A sötét folyosón haladva sorra nyiltak elötte az ajtók. Az utolsó elött megállt és az egyik vámpír ,egy magas hosszú fekete hajú férfi kinek kis fiús vonásai egész vonzóvá tették kinyitotta neki az ajtót.Szeme azonban megvetést  tükrözött.Bár jól tudták ki ő azt is tudták hogy nem érinthetik ha csak nem kapnak rá engedélyt.Cathrin belépett az ajtón s az bezárult mögötte.Egy hatalmas terem tárult elé közepén egy emelvény s rajta egy férfi állt.Neki háttal karjaiban egy fiatal lány.Hosszú szőke haj kék szemek és egykor talán bájos piros pozsgás arc.Cathrin látta amint lassan kihunyt a fény a lány szeméből.A férfi lassan elengedte s jólesően sóhajtva törölte le szája sarkábol a lány még meleg vérét majd a padlóra engedte a lányt.Cathrin undorral hunyta le a szemeit s mire újra kinyitotta épp elvitték a lány élettelen testét.A férfi lassan felé fordult miután a vér okozta exstázis elmúlt s kitisztúlt elméje.~Remek....mostmár tényleg nem ér semmit Kabitetsu!~fintorodott el a nő majd visszarendezte vonásait hogy a férfi csupán szenvtelen arcát lássa amint leül trónjára ....de az nem ült le.
-Cathrin!-mondta a férfi s keze végig simította a nő arcát mire az undorral fordult el tőle.-Még mindig gyűlölsz engem?-kérdezte kissé szomorkásan csodálkozva s nagyot sóhajtott.
-Miért hivattál ide?-tette fel a kérdést Cathrin.
-Mert látni akartam a lányomat!Olyan nagy baj lenne?-kérdezte felé intve s a trónjához sétált majd kényelembe helyezte magát.
-Csak ennyi lenne?
-Nos kedvesem....bánt hogy így gondolsz rám és bánt hogy a nagyszerű erődet arra pazarlod hogy embereket ments!
-Nem hinném hogy ezzel elpazarolnám az erőmet!-válaszolta karjait kereztbe fonva.Bármennyire is igyekezett érzelmeit elrejteni a megvetést amit apja és fajtája iránt érzett nem tudta elrejteni.
-Cathrin...
-Volna még valami?
-Azt hittem háromszáz év alatt megtanultad elfogadni azt ami vagy de te ehelyett elkezdted írtani a saját fajtádat!Miért mond miért választottad az embereket?Hát nem szenvedtél eleget miattuk?Nem okoztak még elég fájdalmat neked?-kerdezte a férfi.
-Ha csak azt nézném ...olyan lennék mint te!De voltak olyan emberek is akik magamért szerettek és olyannak fogadtak el amilyen vagyok!-válaszolta Cathrin.
-Camille?A bolond Camille?-kérdezte egy gúnyos mosollyal a férfi.
-Camille megmentett és felnevelt amit te nem mondhatsz el magadról!-felelt rosszalóan s hangjából sütött a megvetés.
-Jól tudod hogy nem tudtam rólad hosszú éveken át!-csattant fel a férfi.
-Ez nem mentség és ami azt illeti...nem fogsz tudni semmivel rá venni hogy a sötétséget válasszam!
-Miért gyűlőlsz ennyire?Én tettelek azzá ami vagy!Ők csupán prédák...egyszerű táplálékok semmi több!Nézz körül a nagyvilágban,látni fogod hogy ez a természet rendje !Az erősek felfalják a gyengéket és mi vagyunk az erősebbek a mi előjogunk volna hogy uraljuk a világot mégis nekünk kell bujkálnunk!
-Befejezted?Nem különösebben érdekel a pszihoblabla!
-Cathrin én neked adnám az egész világot!Te...
A nő felemelte a kezét.
-Na álljunk meg egy percre.....te...csak nem azért ...hivtál ide hogy bejelentsd....
-De igen Cathrin!Eljött az idő hogy eldöntsd melyik oldalra állsz!
Catrin korábbi hidegvére kezdett most felforrni.Szive hevesen kalapált s arcába tódult a vér.Ajkai elvékonyodtak ahogy összeszorult álkapcsa s keze Kabitetsu tokjára siklott.
-Nem állok melléd sem most sem máskor!-szíszegte.
Hirtelen termett előtte a férfi s ő hirtelen pattintotta fel kabitestu keresztvasát.A fény amit árasztott visszatántoritotta a férfit s ő tisztán láthatta a férfi vicsorát a fényben.De az a hátába került s  kiverte kezéből a kardot s elkapta nyakát.
-Ellenem nem lesz elég a fény kardja bármit is mondott neked az a bolond Hideyoshi!-mondta s míg egyik keze Cathrin csuklóját szoritotta másik a nyakát fogta.
-Na mire vársz?Tedd meg!...Csak szivességet tennél vele!
A férfi felmordult s egy mozdulattal földre taszitotta a nőt.
-Ha csak rád nézek anyádat látom!-mondta a férfi s hangja már -már szomorúan csengett.
Cathrin a padlón fekve igyekezett összeszedni magát s kezével Kabitetsut kereste.Mikor végre rátalált kirántotta tokjából  de mire talpra állhatott volna a férfi fekete hajába marva feszitette hátra fejét miközben térde nyomta le testét,Cathrin pedig fel nyögött fájdalmában.
-Ostoba leány!Tényleg azt hiszed van esélyed ellenem?Négyezer évem alatt még egyetlen egy vadásznak sem sikerült megölnie és csak hogy tudd...-mondta s egy katana pengéjét döfte Cathrin előtt a padlóba-Nem csak neked csinált Hideyoshi kardot!
Cathrin nézte a kardot mely úgy szivta magába a körülötte gomolygó sötétséget ahogy Kabitetsu a nap fényét.
A férfi elengedte és Cathrin nagynehezen feltápászkodott.Bár alig kapott levegőt s mindene fájt de felemete kardját s apjára szegezte.
-Miért csinált neked Hodeyoshi kardot?-kérdezte feldúltan.
-Amiért neked is!-érkezett a halk válasz.
-Nem hiszek neked!Hideyoshi sensei gyülölte a vámpirokat!-kiáltotta a nő s apjára rontott.A két kard szikrázva s csikorogva feszült egymásnak.
-Hideyoshi egy bolond vén vámpir volt aki megkeseredett és remetét játszott a japán hegyekben!-mordúlt rá a férfi.-Azt hiszel amit akarsz!Ám jobb ha tudod ugyan úgy hazudott neked mint mindenki más!Azért csinált neked kardott hogy megölhess engem de valamiért mégsem hat rám a fény kardja nem igaz?-kérdezte a férfi egy gúnyos vigyorral s Cathrin tudta hogy igaza van.-Had mutassam meg miről is beszélek!-mondta s végig húzta ujjait  Kabitetsu pengéjén.Vére végig csorgott a pengén s az épp úgy itta be a vért mint ahogy korábban Cathrin vérét.
-Ahhoz hogy a fény pengéje hajlandó legyen neked engedelmeskedni innia kell a véredből...ami egyben...az én vérem is!Ezt valahogy elfelejtette megemlíteni neked ugye?-mondta majd lenyalta ujjairól a vért s a seb sisteregve tünt el.-Fuguutetsu is így működik!-mondta s ellökte magától a nőt.
Cathrin tudta hogy jóval erősebb nála hisz az apja is tökéletesnek született. A legerősebb és legidősebb vampír akivel eddig harcolnia kellett az 2000 éves volt.Hideyoshi Kato miután elkészitette  Kabitetsut s kiképezte Cathrint utolsó cselekedetével le is vizsgáztatta a nőt.Túl kellett őt szárnyalnia.Így Kabitesu az ő vérét is megkóstolhatta s fényében válhatott hamuvá.De nem értette miért nem mondta el neki hogy az apjának is kovácsolt egy kardot.Ismét támadó állást vett fel s lehunyta szemét.Ezuttal nem hagyatkozott érzékeire hisz tudta apja nem véletlenül nyerte el a Démon Király cimet mint ahogy nem véletlen az sem hogy az árnyék világ minden lénye még a vérfarkasok is behódoltak neki.Nincs nála erősebb de ha tényleg háborút akar inditani az emberek ellen ahogyan azt Cathrin feltételezte akkor nincs választása.Meg kell őt ölnie.Eddig csupán annyi problémát okozott neki hogy ő a legtöbb vámpírral ellentétben képes volt vámpirokat teremteni.Bár voltak olyanok akik örökölték ezt a képességet de az ő teremtményei gyengék és selejetesek voltak ugyanakkor apja teremtményei erősek és öregek voltak.Ismét egymásnak feszültek a kardok de ezúttal Catrint egy fekete füst felhő boritotta be s érezte hogy kiszivja minden erejét.Eleresztette Kabitestut s földrerogyott.
-Látod Cathrin...ha vért innál sokkal erősebb lehetnél!Most pedig válaszolj nekem....mellém állsz...vagy meghalsz az imádott embereket védve?
-Háborút akarsz inditani?
-Nem lesz ez haború!Az éjszaka teremtményei mind csak arra várnak hogy kiadjam a parancsot!Visszavesszük azt ami a miénk!
-Aztán nem marad egy sem a prédádból!Nem elég neked hogy az összes árnyék lény felett uralkodhatsz?-kérdezte Cathrin s közben szaporán vette a levegőt a padlón ülve de keze ismét Kabitestu markolatán volt.
-Cathrin....azt akarom....ami jár nekem...neked!-mondta a férfi halkan s eléje guggolt.-Négyezer év alatt láttam mire képesek az emberek!Meg sem érdemlik ezt a világot!Oly sokszor próbaltam köztük élni....próbáltam szeretni és próbáltam gyermeket nemzeni hogy a két világot egyesitsem!De mindig kudarcot valottam...aztán megismertem Annabell de'Villet az anyádat aki pehhemre egy vámpirvadász klán tagja volt....de mégis...a legszebb és legkülönlegesebb mind közül!Ő világra tudta hozni a gyermekem!Téged Cathrin!
-Nem kértem az életem...-sziszegte a nő kásás hangon.
-Tetszik vagy sem vámpirnak születtél és tetszik vagy sem döntened kell melyik oldalra állsz!Ez volt az utolsó ébredésem.....többé nem vonulok el a világ elől!-mondta s visszavonult trónjához majd mellé támasztotta Fuguutetsut,majd leült s arcát öklére támasztotta úgy figyelte amint Cathrin feláll s rendbeszedi magát.
-Nem ismertem Annabell de 'Villet...de nem hiszem, hogy azt akarná amire te készülsz!Én sem akarom....de ha kell ...akkor harcolni fogok s mindenki aki az utamba kerül a pengém által fog elveszni!-mondta a nő.
-Azt hiszed elég leszel egymagad ,hogy megállits egy háborút?
-Elég leszek....
-Cathrin.....
-Ha háborút inditasz...én ott leszek...és nem vagyok egyedül erre jobb ha felkészülsz....apám!-mondta még utoljára a válla felett visszafordulva s elhagyta a termet.Darius csak figyelte ahogy az ajtók kinyilnak  s ő kilép rajta majd bezárodnak lánya mögött.
-Hmm....olyan makacs mint az anyja!-morogta a férfi s végig fésülte fekete haját.