Sötétség Hercegnője

11.fejezet

-Nem hallotta amit mondtam? - ugrott fel ültő helyéből a kanapéról Damien ingerülten s gyanakvóan méregetve Kim doktornőt s a vele épp beszédbe elegyedő Cathryn-t.
-De... Hallottam! - sóhajtotta a doktornő, majd ismét a férfihoz fordult.
-Akkor mondjon már valamit! - csattant ismét Damien hangja.
-Erre én is kíváncsi lennék! - sóhajtotta Jason a falnak dőlve s maga előtt összefonta karjait.
-Majd én meg magyarázom! - felelte Cathryn a doktornő helyett mintegy átvéve a szót. - Heart nyomozónak nem rég már felvázoltam egy dolgot amit... nos ő maga is meglehetősen hitetlenkedve fogadott. Vannak emberek akik vámpír géneket hordoznak magukban.Ön Damien... Ön is egy ilyen ember!
-Hogy mi van? - kerekedtek ki Damien szemei.
-Jah... Igen.. És maga felébresztette ezeket a géneket, igazam van? - szólt közbe Jason.
-Nos igen! - bólintott rá Cathryn.
-Az a helyzet hogy Wolf nyomozó most nagy valószínűséggel  olyan testi erővel bír és olyan kiélesedett érzékkel, hogy képes lenne puszta kézzel is felvenni a harcot akár magával Lina la'flour-rel is!-vette át a szót ismét Kim doktornő.
-Má.. Már hogy azzal a vörös csajjal?
-Az a vörös csaj történetesen az egyik legerősebb vérfarkas tekintve, hogy négyszáz éve van az apám mellett. - sóhajtotta Cathryn.
-Na várjunk egy percet! Azt állítja, hogy csak azért mert maga megharapta ezt a félnótást átment superman-be? - lépett előre egy lépést Jason Heart ellökve magát a faltól s Damien- re mutatott aki szintúgy hitetlenkedve nézett a szoba másik végében épp helyet foglaló nőre.
-Én nem így mondanám de nagyjából igen! Ugyanakkor magával is ez történne ha megharapnám már amennyiben nem változna vámpírrá. Emlékszik? Nem rég elmagyaráztam minek köszönhető a vámpirvadászok különlegessége!
-Egen... De akkor sem nagyon tudtam elhinni! Mégis miből gondolja, hogy képes lenne megölni egy vérfarkast?
-Damien... - emelte kék szemeit a férfira Cathryn-Ha meg kérhetem, kezet fogna Heart nyomozóval?
A két férfi összenézett, majd vissza Cathryn-re,majd Damien lassan kezet nyújtott Jason felé. Nem volt biztos benne, hogy mi fog történni s nem is igazán tartotta jó ötletnek, de kíváncsiság erősebbnek bizonyult. Jason nyelt egyet majd ő is kezét nyújtotta s mikor Damien megfogva a kezét hitetlenkedve nézett fel a férfira, hisz az csak nem összezúzta csontjait.
Próbált nem felorditani fájdalmában így csak a fal felé fordult s kezét fogva s homlokát a falnak támasztva szuszogott nagyokat míg el nem múlt a fájdalom.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva Damien.
Jason nem válaszolt csak felé fordult s lüktető kezét fogva fordult meg s dőlt ismét a falnak majd csúszott le annak tövébe. Tekintete telve volt fájdalommal s némi haraggal. Legszivessbben a másik arcába Orditotta volna "Nem látsz a szemedtől idióta ?"
-Had nézzem! - sietett hozzá a doktornő s elébe térdelve óvatosan vizsgálta meg a férfi jobbját mi most csak nem kétszeresére dagadt fel.
-Nem hiszem el basszameg! - morogta Jason.
-Bocs.. Tényleg! - dörzsölgette tarkóját kinosan némi lelkiismeretfurdalással Damien.
-Kell még magyarázat? - kérdezte Cathryn.
-Igen.. Kell ami azt illeti! Mégis minek hoztuk fel abból a barlangból azt az ízét? - kérdezte fájdalmasan nyögve Jason miközben Kim doktornő sínbe tette a kezét.
-Nos mint említettem az egy erekje! Egy igen nagy erejű erekje ha lehet hinni a krónikáknak!
-Miféle... Erekje? - nézett kérdőn Damien előbb Jason-re majd Cathryn-re s visszaült a kanapéra.
-Ez! - vette elő zsebéből Cathryn az arany foglalatba zárt tenyérnyi rubint követ. Az arany foglalat furcsa mintázatot adott ki de Damien valahogy mintha elkezdte volna olvasni azt ahogy kezébe fogta s szinte mintha átjárta volna az ereje.

"A sötétség és a fény határán a szürkület, ki annak peremén jár halált hoz"

-Ez meg mi a fenét akár jelenteni? - kérdezte értetlen a férfi.
-Ezek szerint el tudta olvasni a runákat?
-Öhm...igen...gondolom..
-Erősebb a véröröksége mint gondoltam!-mosolyodott el Cathryn.
-Mi van? Mi felé vérörökség?
Cathryn nagyot sóhajtott majd bele kezdett a magyarázatba tekintve, hogy Damien Wolf nem sokat értett abból ami most történik vele sőt mondhatnánk, hogy semmit. Fogalma sem volt arról mit is tart a kezében arról pedig végképp nem, hogy valójában ő maga is egy leszármazott.
-Az én nagyapám Lucien De'Ville egy nagy vámpirvadász klán vezetője volt háromszáz éve. A kávézó alatt van eltemetve. Azt a medált pedig el temették vele mikor meghalt.
-És pontosan mire szolgál? Mert, hogy azt mondta nagy erejű erekjéről beszélünk és ami azt a szöveget illeti amit ez a félnótás felolvasott az imént...
-A krónikák szerint Lucien ezt a követ apám nyakából tépte ki egy csatájuk alkalmával! Amikor a kezében tartotta képes volt megsebezni mitöbb csak nem megölte!
-Tessék?
-Én is legalább ilyen hitetlenkedve olvastam a történetet hisz még Kabitesu sem képes megölni, de tekintve, hogy Damien el tudta olvasni a runákat ami bele van vésve a foglalatba... Talán mégis csak van valami a dologban. Ha igazam van ezzel a kővel felvértezve egyikünk képes lehet megölni az apámat!
-Nos ez nagyszerű de ez azt jelenti, hogy az lesz utána a Demon király nem de?
-Az apám helyét csak egy hasonlóan nagy erejű lény foglalhatja el hiszen parancsolnia kell az összes szörnyetegnek akik a sötétségben bujkálnak.
-Ezt értem... De most mi lesz Jason-nel?
-Miattam ne aggódj ... Két kezes vagyok! De ami azt illeti szerintem lassan be kéne mennünk az örsre! A nagybátyád már eléggé rághatja a kefét!
-Mégis meddig voltam kiütve?
-Csupán csak egy napig!
-Miről maradtam le?
-Hát ... Gino meghalt! - sóhajtotta Jason.
-Mi? - kérdezte Damien s Cathryn-re kapta zöld szemeit.
A nő nagyot sóhajtott majd lehunyta szemeit úgy felelt ahogy felállt s az ajtóhoz lépkedett, majd az ajtóra tete kezét.
-Maguk egyenlőre menjenek vissza és jelentkezzenek le a főnöküknél! Nem volna jó ha egy nagy csapat rendőr is a nyomunkban loholna! Az is elég nagy baj, hogy maguk belekeveredtek!
A két férfi bólintott s Damien felsegitette a padlóról Jason-t.
-Ha gondolják én szívesen elviszem magukat! - sóhajtotta Ann Kim miközben elpakolta eszközeit. - Különben is volna mit meg beszélnünk!
Cathryn a kiszolgáló térbe ment majd a boxok közé s felnyalábolt Gino élettelen testét, eközben Kim doktornő is előre ment s kinyitotta a nő előtt az ajtót, hogy kivihesse Gino testét a nő kocsijához. Damien némi szomorúsággal a szívében követte lassú léptekkel a két nőt. Ugyan még alig ismerte Ginot de tudta a férfi jó ember volt s nem érdemelt ilyen halált. Jason fejében is hasonló gondolatok kavarogtak. Egy rendőrnek az ártatlanok védelme épp úgy a feladatai közé tartozik mint a bűnözők felkutatása vagy törvény betartatása,s most úgy érezte nem tett eleget. Úgy érezte felelős azért ami történt.
Cathryn a hátsó ülésre fektette a férfi testét majd Jason-höz fordult s vállára tette kezét lágyan.
-Ne hibáztassa magát Jason... Nem tehetett volna semmit!
Jason bólintott komoran, majd baljával kinyitotta Kim doktornő kobaltkék chevi-jének hátsó ajtaját s beült bár sérült keze némileg megnehezitette ebben.
Miután Cathryn is beszállt fekete sport autója sofőrülésébe s elindult elváltak útjaik egy időre. A két férfi társaságában a doktornő a város Rendőrfőkapitányságára hajtott s út közben felvázolta mire jutott Damien kérésével kapcsolatban.Damien kezében egy aktát olvasgatva hallgatta végig a nőt.
-Nos ez még jól jöhet! A vérfarkasok nem tűnnek el haláluk után és a jellegzetességeik sem tűnnek fel senkinek hisz vissza alakulnak emberi formájukba! Jó akkor legalább már van kit feltálalnom!
-Meg tudhatnám én is miről beszéltek? Ki ez a Frederick? És hol akarod te feltálalni?-Kérdezte Jason némi sértődöttséggel a hangjában amiért kihagyta társa a beszélgetésből.
-Ja igen... Bocs, de még nem voltunk igazán társak amikor ezt a dolgot lezsiroztuk a dokival! A nagybátyám a nyakamba sózott egy ügyet amit nem Igazán tudnék, hogy meg oldani, ugyanis az összes áldozattal Vámpírok végeztek, legtöbbjük pedig már nem is él! Szal megkértem a doktornőt, hogy segitsen ki egy megfelelő hullával!-felelte Damien s hátra nyújtotta az ülések közt az aktát.
-Aham... - felelte Jason az aktát elvéve, majd kinyitva azt olvasni kezdte. - Szóval ez a Frederick nevezetű tag egy vérfarkas és ahogy elnézem nem is ismeretlen az ügyészség előtt. De a profilja nem épp egy sorozatgyilkosé!
-Van esetleg más ötleted?
-Nos nem igazán értem miért nem intézted úgy, hogy a lezáratlan ügyek közé kerüljön?
-Ez is a nagybátyámnak köszönhető! Elintézte, hogy csak akkor kapjak rendesen fizut ha normálisan lezárom az ügyeket amiket rámbiz!
-Heh... Az öreg Wolf nem semmi! - vigyorodott el Jason.
-Jah... Főleg, hogy egy-egy ügyet lezárni hetek, hónapok eredménye, teljesen igazad van!
-Tudod ha nem lennél ilyen léhűtő nem lennél rövidpórázon tartva!
-Nos a helyzet az...hogy erre a férfira kicsit még szükség van!
-Hogy-hogy?
-Közel áll Lina La'Flour-höz!-felelte a nő s bekanyaradott a rendőrség parkolójába. A két férfi kiszállt az autóból majd nagyot sóhajtva lépkedtek fel az épület lépcsőjén.Damien kinyitotta a főbejárat ajtaját s előre engedte Jason-t némileg teátrálisan meghajolva előtte.
-Hölgyeké az elsőbbség!
-Igazad van... - lépkedett be állát félszegve Jason az ajtón - Mivel én egy királynő vagyok!
-... Ripacs!
-Barom!-vágott vissza Jason ahogy ellépkedett az információs pult előtt.
-Hadnagy! - szólt utána az ügyeletben lévő rendőrtiszt. - Várjon van pár üzenete! - sietett a fiatal alig 20-as éveiben járó rövid mogyoróbarna hajjal s szemekkel rendelkező férfi. Szemüvegét orrnyegére tolva s Jason kezébe nyomta a fecniket mikre felirta a különböző üzeneteket.
-Köszönöm Jackson őrmester! - sohajtotta majd elvette a papírokat.
-Mi történt a kezével?
-Baleset! - felelte némi habozás után Jason s Danien-re pillantott.
A férfi nem értette de nem törődött vele sokat. Hamar visszasietett a posztjára de azért mégis csak magában tanakodva nézett a másik kettő után ahogy azok egymás mellett sétálva távolodtak a folyosón.
-HM...
-Mi van?
-Nem fontos... Csak a házi néni! Időnként az agyamra megy! Rosszabb mint az anyám! De ez... - nyújtotta át az egyik lapot Damien-nek.
"Egy kincs egy másikért cserébe!" - olvashatták a papírra írva.
-Nem értem mit akar ez jelenteni! - pislogott értetlen Damien.
-Tony eltűnt... Nekünk pedig van egy medálunk ami Darius-é...
-Tehát Tony életben van és fel akarja használni, hogy vissza kapja!
-Nagyon jó Einstein! Zseni vagy! - felelte Jason egy lapos pillantás kíséretében némi szarkazmussal a hangjában.
-Ne cseszegess ki voltam ütve!
-Senki nem kényszerített, hogy feláldozd magad!
-Tényleg nem.... Legközelebb hagyom hogy felzabáljanak! - morgott sértődötten Damien.
Míg ez a beszélgetés lezajlott, már fel is értek az emeletre s Damien duzzogva vetette le magát asztala mögé. Jason tovább sétált asztalához s kihúzva székét ő is kényelemben helyezte magát, majd vigyázva sérült kezére bekapcsolta számítógépét. Nem sokáig tartott nyugalmuk ugyanis néhány perccel később beért Wolf kapitány is az Őrsre s már alig várta, hogy ismét fülön csíphesse rakoncátlan unokaöccsét.
-DAMIEN WOLF! - viszhangzott tekintélyt parancsoló s ellentmondást nem tűrő hangja az emeleten.
-

Na kezdődik... - sóhajtotta Damien.
-Szerintem jobb ha nem húzod fel még jobban! Az elmúlt napokban amúgy is fortyogott az öreg miattad! - szólt oda barátjának Jim Harker.
-Jól van... Megyek már! - sóhajtott ismét de mire felállt asztalától Jason Heart már mellette is volt.
-Hát te? - pislogott értetlenül a férfira Damien.
-Tudtommal társak lettünk vagy nem? Ha neked szét rúgják akkor evidens hogy nekem is!
-Na jó de... Azt nem hallottam, hogy Jason Heart?
Jason felmutatta három ujját, majd elkezdett vissza számolni. Gyűrűs új, középső ujj, mutató ujj. - WOLF, HEART ! - dörrent az idős kapitány hangja ismét.
-Na mit mondtam!
Damien tágra nyilt szemekkel sóhajtott, majd megindult nagybátyja irodája felé. Kinyitva az üvegajtót belépett s helyet foglalt az egyik karos székben, majd őt követte Jason Heart is.Wolf kapitány mint mindig fel s alá mászkál csipőre tett kézzel szürke zakóját hátravetve s akár csak egy ketrecbe zárt tigrisnek dühösen villogtak zöld szemei.
-Most mondjátok meg mihez kezdjek veletek? - csapott végül hatalmas vaskos kezeivel az íróasztal lapjára s végül azokon támaszkodva s előre dőlve meredt a két férfira.
-Főnök..
-Igen Heart? Van valami hozzá fűzni valója?
-Először azt kéne tudnunk most épp miért akarja szét rúgni a seggünket?
-Jogos! - helyeselt Damien.
-Te csak zippzárazd be a szádat Damien! - fordult dühös tekintettel feléje s Damien nagyot nyelt. Szülei korai halála óta nagybátyja Frank nevelte s hamar megtanulta mit is jelent ez a tekintet. Frank vissza vezette tekintetét Jason Heart-ra aki hatlamas ártatlan kiskutya szemeket meresztett.
-Látom hamar eltanulta, hogy játsza a hűlyét! Meg magyarázná mégis mit jelentsen ez? - dobott néhány képet a két férfi elé. Jason előre hajolt, majd tágra nyilt szemekkel meredt a képekre, majd rémült és tanácstalan szemekkel segitségkérően nézett Damien - re. Damien is előre hajolt székében s megnézte mi is van azokon a képeken ami Jason-t annyira megrémitette. Ők maguk! Amint vállt vállnak vetve sorra ölik le a rájuk rontani kívánó vámpírokat.
-Na bazdmeg! - szalad ki a száján a káromkodás.
-Nos uraim, mivel tudják meg magyarázni amit ezeken a képeken látok? Mégis mi a jószagú kutyaúristen lehetett az ami arra késztette önöket, hogy lövöldözzenek az éjszaka közepén a Morgan aluljárónál?
A két férfi egymásra nézett tanácstalanul, majd Damien megnyalta hirtelen kiszáradt ajkait azután egy mély levegőt vett.
-Frank... Szerintem most inkább ülj le!
Jason feláll-t s becsukta az üvegajtót.
-Damien... Megbizhatunk benne?
-Hát ha benne nem akkor senkiben!
-Na jó... - sóhajtotta Jason, majd visszaült a karosszékbe.
Frank Wolf felhúzta a ezüstös hernyóra hasonlító dús szemöldökét s kíváncsian meredt a két férfira.
-Kapaszkodj meg Frank! Azok ott a képen valóban mi vagyunk, de... Nem épp emberekre lövöldöztünk!
-Hát akkor mi az isten nyilára?
-Vámpírokra! - felelt halkan Jason.
-Ti most szórakoztok velem?
A két férfi nem felelt csak komoly tekintettel nézett a férfira.
-A keze...akkor sérült meg? - biccentett a kapitány Jason felé.
-Eh... Nem! Az én voltam! - felelte kinosan Damien.
-Akarom tudni hogyan?
-Nem hiszem...
-Akkor próbáljuk meg felvázolni a dolgot úgy, hogy én is értsem! Ti ketten.. Vámpírokra vadásztatok?
A két férfi még mindig komoly tekintettel bólintott.
-És mégis mi a bizonyítékotok erre?
-Ezt most komolyan kérded Frank? Ezek elporladnak ha meg halnak!
-Mutasd meg neki a nyakad! - biccentett Jason.
-A nyakát? - nézett értetlen rájuk a kapitány. Damien előre hajolt az asztal felett felállva székéből s ujjahegyével ki bontotta kissé a nyakát fedő kötést s a szürke garbót amit viselt. A kötés alatt két aprócska pontszerű heget láthatott a másik, majd visszaült.
-Ez akár kígyó harapás is lehet!
-A kígyók nem a nyaki ütőeret harapják meg! - felelt szenvtelen a férfi - Ez egy gyönyörű fekete démon fogának a nyoma.
-Tudhattam volna hogy nő van a dologban! - morogta a kapitány.
-Kétségtelen, hogy ez a félnótás szerelmes a hölgybe de annyi szent, hogy Cathryn egy vámpír! - felelt Jason szenvtelen.
-Cathryn?
-Cathryn De'Ville. A Kogane dei kávézó tulajdonosa.