Sötétség Hercegnője

4. fejezet

-Felség...jó ötlet hogy...
-Visszajön...ebben boztos vagyok!

Catrin a felvonóból kilépve négy jól megtermett vérfarkassal találta szemben magát akik mind a vérére pályáztak.Még mindig gyengének érezte magát az apjával való küzdelem után de ez érdekelte most a legkevésbé.Kivonta Kabitetsut s a penge hegye szikrázva karcolta végig a folyosó fekete kövezetét ahogy elhaladt köztük.Tekintete elszánt és dühös volt,arcvonásai megkeményedtek s illata sem kecsektetett túl sok jóval a vérfarkasok számára.Hangtalanul nyílott ki előtte a hatalmas üvegajtó s ő légies léptekkel lépett át rajta.A lépcső tetején állva ahogy bezárult az ajtó visszacsúsztatta kabitetsut tokjába s lassú léptekkel indult el a kocsija felé a lépcsőn lefelé haladva fokról fokra míg a fekete sport kocsihoz nem ért.Beszállt s maga mellé fektette a katanát az anyósülésre majd elinditotta a motort s gázt adott.Vissza sem nézve hajtott el az épület elől.Még nem tért vissza a kávéházba,háborgott a lelke s nem akarta hogy barátai kétségbeesettnek vagy dühösnek lássák hisz az életüket bízták rá.Még sokáig kocsikázott gondolataiba merülve míg nem a szerelmesek sétányára tévedt s a kilátón parkolt le.Kiszállt s a motorháztetőre ült.Karjait keresztbe fonva figyelte a várost.Csak az járt a fejében amit az apja mondott neki.Valóban sok rosszat kapott az emberektől de élete háromszáz éve alatt megtanult felül emelkedni a rossz emlékeken.A rothadt gyümölcsök és kövek olozta sebeken és a kirekesztettségen vagy a kinvallatás okozta szenvedésen....
Egy sötét téli éjszakán született 1715 telén egy nemes család sarjaként Párizstól nem messze a De'Ville birtokon.Azonban anyja nemsokáig tarthatta karjaiban .Lucius De'Ville elvette anyjától s egy takaróba csavarta, majd kilovagolt vele a birtokról egy közeli erdőbe.Egyetlen dolgot akart csupán,elpusztítani a sötétség hercegének fattyát.Ám nem tudta meg tenni.Mikor felemelte kardját ,hogy lesújtson a gyermekre nem volt képes rá, hogy megtegye így hát ott hagyta az erdőben a gyermeket~Majd a farkasok végeznek vele!~gondolta.A birtokra visszaérve hazudott lányának s az reggelre véget vetett az életének bánatában.Camille Duprée talát rá az erdőben immár három napja síró gyermekre s nevelte fel erdei lakjában.Bár mindenki bolondnak tartotta, ő pontosan tudta ki vagy mi lehet a gyermek.A városba csak ritkán mentek ,hisz olyankor mindig rothadt gyümölcsökkel vagy kövekkel dobálták meg öket.Egyrészt mert ,Camillet bolondnak tartották másrészt ,mert Cathrin-en ez idő tájt még jobban látszottak vámpir jellegéből fakadó vonásai s így korcsnak tatották.Ahogy növekedett vérszomja is nőttön nőtt s egy éjszaka kiszökött erdei otthonukból s a  városban csillapitotta olthatatlan szomját.Természetesen elfogták s a Bastille-ba zárták, ahol kegyetlen kinvallatásnak vetették alá.Amint híre ment ,hogy egy fiatal lány vámpírizmusra vetemedett Darius felkerekedett s nem volt rest megkeresni a lányt.Egyetlen pillantást kellet csupán vetnie rá s már tudta ő Annabell elveszett lánya...az ő lánya.Magához vette hát s Cathrin apja oltalma alatt megtaulhatta hogyan is viselje a vámpírlétet s a képességeit hogyan is használja ki de Cathrin undorodott magától.Emberi énje erősebb volt s kétszáz évnyi szenvedés után úgy döntött megszabadul vámpir énjétől.Bár nehéz volt legyűrnie szomjúságát s míg világot látott utazásai során sokszor került közelebb az éhhalálhoz,de egy napon egy idös japán remete aki a hegyekben lakott megmentette s kitanitotta.Jó néhány évet töltött el mellette míg nem megkapta Kabitetsut s ő maga ölte meg vele mesterét.
Lassan vörösre festette a nap a horizontot ahogy lebukni készült a világ peremén s ő tudta hogy nem sokára elő bújnak az éjszaka teremtményei.Beszállt hát a fekete sport kocsi kormánya mögé s neki indult az éjszakának.Rég megfogadta már ,hogy amennyit csak tud a másvilagra küld ebből az alantos fajból ,melyet szívből gyűlölt de élete háromszáz éve alatt nem egy vérfarkast vagy boszorkányt küldött a másvilágra de gólemmel és Ogréval is összehozta már a sors.Nem kevés sérülést gyüjtött be tőlük mire sikerült megölnie azokat mielőtt ők ölték volna meg.A város központba hajtott.Tudta hogy a bulinegyed ilyen idő tájt a legfelkapottabb, leglátogatottabb és nem csak a bulizni vágyó fiatalok számára.Leparkolta a kocsit majd az utcákat járva figyelt és várt.Nem kellett sokáig várnia az első vámpirok a selejtesebb fajtából máris portyára indultak s alig várták ,hogy egy-egy finom falatot leválaszthassanak a csordáról.Egy sikolyra lett figyelmes s azonnal a hang irányába lódult s keze máris Kabitetsu markolatán volt.Amint befordút az utca sarkon egy sikátorban három elfajzott vámpir lakmározott egy szerencsétlen emberből aki épp csak kivihette a szemetet.Már nem volt mit tenni.Cathrin fintorogva fujta ki a levegőt s hogy felhivja a figyelmet magára füttyentett.Mire felkapták fejüket s véres pofájukat nyalogatva indultak meg felé. Sziszegve méregették.Cathrin jól tudta mit akarnak így közelebb engedte őket de kardját már felemelte s kétmarokra fogta feje mellett.Csak az alkalmas pillanatra várt.Egy lépés s még egy...máris egy fej hullott a porba s hamvadt el mire a másik kettő rávetette magát.Lövések dördültek s a vérszívók visszavonultak.Egy kéz nyúlt Cathrin-ért s emelte fel a mocskos betonról.
-Miért nem jött vissza?-kérdezte a férfi aggódva s rosszalóan.
-Mint látja dolgom volt!-válaszolta.
Nem igen volt idejük a további beszélgetésre,hamar regenerálódtak a vérszivók s idő közben szaporodtak is.
-Magánál van még a napszemüveg?
-Jah...
-Vegye fel!-utasitotta Cathrin a férfit.Wolf hadnagy nem habozott végrehajtani az utasitást bár nem sejtette mire készülhet a nő.Cathrin maga elé emelte Kabitetsut s végig húzta kezét a pengén ,hogy vére kiserkenjen s a kard felébredjen.Abban a pillanatban hogy végig csorgott meleg vére a kard pengén az ragyogni kezdett s a vámpirok amik körülvették őket csakhamar hamuvá égtek a napfényben amit a kard egy suhintással kibocsájtott magából.Ezután Cathrin visszacsúsztatta tokjába s bekötötte a kezét.Gyorsabban gyógyult az átlagnál de attól még nem úgy mint az apja.Megfordúlt s visszaindúlt a kocsijához.
-Várjon már!-kiáltott utána a férfi.-Most meg hova megy?
-Még nincs vége az éjszakának!
-Na nem mondja!És mégis hogy akar egyedül boldogulni?Ha én most nem jövök maga után már halott lenne!
-Meglehet...de..köszönöm!
A férfi egy amolyan "Tényleg?"hitetlen arckifejezéssel válaszolt majd követte a nőt.Az nap éjjel csak nem száz elfajzott vampirt öltek meg.De a férfi látta hogy valami nem stimmel. Cathrin koránt sem olyan oldalát mutatta mint korábban.Reggel visszatértek a kávézóba s Cathrin a kávézó feletti galéria lakásba  ment fel egy csigalépcsőn, hogy megpihenjen. Ez a lépcső kötötte össze a lakást a kávézóval de Cathrin-en kívül senki nem mehetett fel a lakásba.Wolf megértette ,hogy a nőnek pihenésre van szüksége s neki indult ,hogy elvégezze feladatait mint rendőr hadnagy s felvegye a munkát az örsön ahol dolgozott.Persze előadta ,hogy valami nyavaját szedhetett össze ezért nem ment pár napig dolgozni amit Dr .Ann Kim meg is
 erősitett neki egy kamu kórházi lelettel.
-Te kórházba mentél egy megfázással?-kérdezte barátja és kollégája Jim Harker hadnagy egy felhúzott  szemöldökkel s értetlen tekintettel.
-Nézd 40 fokos lázam volt meg minden bajom! A franc tudta, hogy mi bujkál bennem!Nekem nincs ott az anyám a szomszédban ,hogy pátyolgasson ha valami bajom van anyuci pici fiacskája!-csattant fel Damien Wolf mire Jim duzzogva huppant bele székébe az íroasztala mögött.
-Nem vagyok anyuci pici fiacskája!
-Wolf!-kiáltott ki az irodábol a kapitány.
-Igen Kapitány?-lépett be sietve Damien a kapitany irodájanak ajtaján.
-Van itt néhány különös halál eset!Te úgy is szereted az ilyen hátborzongató rejtélyeket!-nyomott a kezébe néhány aktát a kapitány.Damien kinyitotta az egyiket és kirázta a hideg az áldozat képének láttán.Pontosa  tudta mi történt az áldozattal ,hisz ott volt s látta mi végzett vele de ezt nem mondhatta meg.Azt is tudta ,hogy soha nem bukkannak a gyilkos nyomára.Eltelt egy hét s ő nyugodtan végezte a teendőit, igyekezett falból nyomozást végezni,mikor megcsörrent a telefonja.Gino volt az és aggódva hívta fel.
-Hello itt Damien Wolf Hadnagy!-szólt bele a telefonba.
-Wolf Hadnagy Gino Marucci vagyok ráérne esetleg?
-Persze ...miről lenne szó?Baj van?
-Nem...illetve nem tudom!Cathrin nem veszi fel a mobilját és aggódom!Igaz csak edzeni ment de sose lehet tudni!
-Mikor ment el?
-Kb...öt órája!
-Értem...tudja hova szokott járni edzeni?
-Van egy saját edzőterme a Hill roadon.
-Egy kávéház most meg egy edzőterem....van még esetleg olyan hely amiről nem tudok?
-Nos tudja ö nem szeret senkitől sem függeni és ha valamire szüksége van...
-Sejtem....gondolom nem szűkölködik!
-Nem ,nincs anyagi problémája de most nem ez a fontos!Amióta beszélt az apjával nem önmaga!
-Igen észrevettem!Akkor a Hill roadon?
-Igen...köszönöm Hadnagy!
-Nincs mit!- válaszolta majd kinyomta a mobilt és a kocsikulcsokért nyúlt az asztalán.
-Mész valahova?-kérdezte Jim Harker felnézve a szamitógépe monitorjáról.
-Ha tudni akarod igen!De ki vagy te a nőm  vagy az anyám?
-vetete oda s elsétált mellette majd a faragott fakorlát mellett a lépcsőn lement a földszintre s elhagyta az örsöt.Jim csak ingatta a fejét.-Tuti hogy egy csaj van a dologban!
Damien a szedánja volánja mögé ült a parkolóban s kihajtott az algsorban levő parkolóból az utcára .Már kb délután három felé járhatott az idő mire oda ért a keresett cimre.Valóban egy igen érdekes nevű edzőterem bejárata állt ott."Jishuku"~Fura!Milyen név ez már egy edzőteremnek?Mondjuk a kávézónak is fura neve volt!~gondolta majd egy vállránditás után benyitott s a bejárat mellett egy pult fogadta s mögötte egy helyes kis barna .
-Jónapot segithetek?-kérdezte csilingelő hangon.
-Nos a nevem Damien Wolf és ami azt illeti keresek valakit!
-Ki lenne az?
-Elméletileg a hely tulaja a hölgy Cathrin De'Ville.
-Oh...igen a főnök fennt van az emeleten!Jöjjön oda vezetem!
-Nem szükséges megtalálom!-intett a férfi mielött a kishölgy a maga 150 cm-ével kivágódik a pult mögül és elindúlt az emeletre.Nem kellett sokat keresgélnie mivel igen csak érdekes hangokat hallott az egyik szoba felől ami mint kiderült szintén egy edző terem.Be kukucskált az ajtón s már csak annyit látott hogy a feje mellett repül el egy bábu.Úgy döntött egyenlőre nem megy beljebb.Az ajtó keretnek dőlve várja meg míg a nő lehiggad.
Cathrin távozása után az üvegpalota rejtekében sem volt minden felhőtlen főként miután kiderült hogy több mint 100 vámpirt sikerült távozása után elpusztitania.Gerard Fox egy viszonylag alacsonyabb és zömökebb vámpir aki barna hullámos haját lófarokba kötve hordta és sötét öltönye slankitó hatásában bizva udvarolt, lépett ki a felvonóból Lina társaságában.
-Hát nem tudom...ha róla van szó ...
-Lina ez így nem mehet tovább!Akár a lánya akár nem!
-De azok csak elfajzott seljtek voltak...azokkal meg szivességet tesz!
-Volt köztük öregebb is...
-Ki...ki volt az?-kérdezte hirtelen a nő.
-Marcos...
-Mi?...Megölte Marcost?
A férfi bólintott.Majd belépett a nagy kétszárnyas ajtón amit a két őr épp akkor nyitott ki elöttük.
-Felség!-üdvözölte.
Darius nem reagált csupán egy asztal elött állt s valamit elmélyülve tanulmányozott.Az asztal minden féle ősi műtárggyal volt tele amit nagyrészt nem tudott beazonositani a férfi.
-Khm....Felség...elnézését kérem de...gondjaink akadtak!
-Hah...tudom...készitsd a kocsit!-sóhajtotta a férfi.
-Felség csak nem....ki akar menni?Dehát fényes nappal van!
-Ez csak nektek probléma...én nyugodtan kimehetek a fénybe!Szóval eredj és ne kelljen mégegyszer mondanom!-mordult rá Darius a férfira aki azonnal elsietett.
-Uram biztos vagy bene?-kérdezte Lina is.
-Lina kedvesem...ha félsz tőle...
-N..nem félek csak hát...
-Menj Lina...készitsétek elő a kocsit!Meglátogatom a lányomat!