Sötétség Hercegnője

12.fejezet

Frank töprengve dőlt hátra a székében. Állát s ajkait dörzsölgetve. Hosszasan elgondolkodott mindazon amit halott. Ez idő alatt szemöldöke hernyóhoz hasonló hullámzó mozgást végzett, ahogy tekintete előbb Damien-re, majd Jason-re siklott. Ha Damien mondaná egyedül, hogy vámpírokkal hozta össze a sors nehezen hinné el. Hiszen gyermekkora óta már épp eléggé kiismerte. De Jason Heart hadnagyot szavahihető, megbízható nyomozónak és embernek ismerte. Pedáns és akkurátus. A két férfi mindeközben néma csondben ült vele szemben. Tekintetük mit sem változott. Idegességnek, mely esetleges lebukásuktól való félelmükből fakadna nyoma sem volt . Egy verejték csepp nem sok annyi nem gördült le bőrükön . Lélegzet vételük nyugodt s, egyenletes. S még az ő tekintetét is nyugodtan állják, bár ezt már megszokta. Jól ismerte Damient s tudta ő hamarabb vesziti el általában az ön uralmát mint unokaöccse. De a fiú is nyomozó. Ilyesmivel nem viccelne s a sebhelyek a nyakán? Azokon a hullákon a Hullaházban is épp ilyen sebhekyek vannak, már amelyik egyben van. Végül hosszas gondolkodás után megszólalt. Halkan, hogy épp csak a két vele szemben ülő hallhatta meg az iroda falain belül.Tekintete egyszerre volt komoly és gondterhelt.
-Nemrég ... Érkezett egy bejelentés. Huszonnyolc  halott egy helyen ! Hihetetlen brutalitással végeztek velük! Még a halottkém is csak suttogni mert róla! A helyszínelők elmondása szerint valamilyen állat lehet a tettes legalábbis a nyomok alapján!Ha ezt nem lehetett volna első ránézésre is megállapitani.... azt hihetnénk, hogy valami szektás tömeges öngyilkosságról van szó!
Jason szeme elkerekedett s hirtelen elborzadva meredt Wolf kapitányra.
-Huszonnyolc halott?
Frank bolintott.
- Tizenhárom férfi és tizenöt nő! A közös a helyszín, és még valami.... Volt rajtuk egy tetoválás! Mindegyiken ugyanaz, mint valami szektában!
Damien sejtette mi is lehet Jason viselkedésében ily hirtelen beállt változás oka. Abban a pillanatban realizálódott benne amit addig csak sejtettek. Jason kigombolta krémszín inge ujját, majd felhajtotta. Ezután bele nyúlt szürke zakója belső zsebébe és kivett onnan egy kis fémtasakba csomagolt nedves törlőkendőt. Kibontotta s végig törölte vele csuklóját. Úgy tartotta csuklóját, hogy Frank Wolf is jól láthassa. Egy fekete tetoválás képe rajzolodott ki rajta. Egy fekete sziv forma melyet két karmos kéz tartott. A Grimsonheart klán szimbóluma.
Frank szemöldöke a homloka közepére szaladt meglepetésében.
-Jason Heart! Mégis mit jelentsen ez? - kérdezte halkan ahogy előre hajolt ismét asztala felett.
-Azok az emberek... Mind a klánom tagjai voltak! Vámpírvadászok! A tetoválás ezt volt hivatott jelezni.-felelte a hadnagy komoran.
-Értem... - sóhajtotta Frank Wolf s kezeit összekulcsolta maga előtt az asztal lapjára könyökölve. - Esetleg azt is tudja mi történt velük?
-Ha igaz... Felébredt egy ősvámpír ! Az végezhetett velük!
-Magával miért nem?
-Mint láthatta én elfedtem a tetoválásom. Emellett nyolc napja nem kaptam hírt a klán felől. A hívójel nem jutott el hozzám!
-Hívó jel?
Jason bólintott.
-Általában ha valamiért összehív  minket a klán vezetője, kapunk egy telefont. Semmi extra... csak egy morze kód csipogás formájában. Abból tudjuk, hogy találkozóra kell menni!
-És gondolom mindenki egy helyen gyűlik össze! - szólt közbe Damien.
-Úgy van! - bólintott rá Jason.
-Nos ez logikus! - sóhajtotta fáradtan Frank Wolf és vaskos virsli ujjaival maszirozta meg orrnyergét. -Tehát akkor maga Heart egy vámpírvadász... De te Damien, mégis hogy a pokolban...?
-Hát... Te sóztad rám azt az ügyet! - felelte Damien nemes egyszerűséggel Frank felé intve hanyagul. - De én inkább azt kérdezném, hogy hogy Jason nem kereste nyolc napig a klánját ? Vagy hogy miért nem jutott el a hívó jel hozzá is? - pillantott a mellette ülő szőke férfira aki épp inge mandzsettájának gombjával bíbelődött.
-Mit akarsz ezzel mondani? - pillantott Damien-re értetlen - Valószínű a házi néni nem értette a hívást! Lehet azt hitte telefonbetyárok szórakoznak vele! Ezért nem továbbította nekem!
-Meg lehet.. - sóhajtotta Damien.
-Viszont így legalább Heart hadnagy életben maradt! - vágott közbe Frank metsző tekintetét mereven Damien-en tartva- De te nem válaszoltál a kérdésemre!
-Na jó! - sóhajtotta a férfi, majd előre hajolt székében s térdén támaszkodva fonta össze ujjait s bele kezdett mondanivalójába. Tövéről hegyére elmesélte nagybátyának ami abban a nyolc napban történt vele. A város másik felén eközben egy testet helyeztek örök nyugalomra a Szent Mary templom temetőjében.
-Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, sicut erat in principio, et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen.- Hangzottak a szavak komoran miközben keresztet vetett a pap. Giorgio Biacchi atya, Catrhyn egyik pártfogóltja vezette le a temetési szertartást s így Gino Rossi lelke békére lelhetett. A sír mellett az Atyán kívül csak egy ember állt, lehajtott fejjel s imára kulcsolt kezekkel. Cathryn De'Ville. Nem  azért, mert nem volt idő megszervezni a temetést és értesíteni Gino rokonait és barátait . Másról volt szó. A szertartást azért kellett ilyen hamar megejteni, hogy Gino lelke ne kárhozzon el s teste ne válhasson egy szörnyeteg búvóhelyévé. Persze a papi imádság és a szentelt víz önmagában még nem lett volna elég ahhoz, hogy Gino ne térjen vissza élőhalott vagy épp vérfarkas formájában, ezt mindketten jól tudták. Cathryn-nek volt egy feladata. Egy ezüst golyó fúródott Gino szívébe mielőtt a koporsóba helyezték volna a testét.Ez volt Gino akarata.
"Ígérd meg nekem Cathryn! Ígérd meg, hogy nem hagysz átváltozni, ha azok..."
Gino szavai viszhangoztak a nő fejében, mikor felnézett a papra. Giorgio atya mellé lépett s vállára tette kezét.
-Ő már Isten kezében van Gyermekem ! Egy jobb helyen!
-Igen Atyám! Tudom... - sóhajtotta elfuló hangon. - Kérem értesítsen mindenkit a történtekről! És figyelmeztesse őket! Az lenne a legjobb ha mind biztonsagos helyre mennének!
A "biztonsagos hely". Mindenki tudta, akit Catrhyn valaha megmentett, hogy csak és kizárólag a vámpírvadász klánok földalatti bunkereiben vannak biztonságban. Az emberek azt hiszik az éjszaka lényeit, a vámpírokat legfőképp vissza tartják az olyan szentelvények, mint a kereszt  vagy a szentelt víz, meg a foghagyma. Azt hiszik a templomok megszentelt földjén biztonságban vannak, és csak akkor léphet be a vámpír ha valaki beinvitálja. Azonban ez nem igaz. Puszta babona, ami az évszázadok alatt elterjedt szóbeszéd útján. Ezért Catrhyn mindenkinek megmutatta hol vannak biztonságos helyek a világban, ahol nem érhetik el őket vagy esetleg még segítséget is kaphatnak.
-Úgy lesz Gyermekem ! De azt te sem várhatod, hogy szót fogadjanak! Gino-t mindenki szerette! - felelte a pap.
-Csak így lehetnek biztonságban! Tony-t elrabolták, Gino-t pedig megölték! Az én feladatom megvédeni őket és nem kérhetem, hogy egyszerű halandó létükre harcba szálljanak az éjszaka szörnyetegeivel!-felelte Catrhyn komoran, bűnbánattal a hangjában.
-Átadom az üzeneted! Ugyanakkor... Nem vállalhatsz magadra minden felelősséget és nem oldhatsz meg mindent egyedül! Isten mellettünk áll és mi melletted! - felelte a pap, majd sarkon fordult s vissza tért a templomba. Felemelte mobil telefonját az asztalról és elküldte az üzenetet. Százhuszonhét embernek kezdett el pityegni a mobiltelefonja a következő percben a világ százhuszonhét pontján.
Cathryn nem tudhatta, hogy a megmentett emberek mit fognak ezután tenni , csak remélni merte, hogy elbújnak. A következő hunonégy óra azonban döntő fontosságú volt. Elsétált a templom hátsó kertjének bejárata felől hagyott autóhoz. A fekete Lexus mint mindig fenséges eleganciával csillogva tükrözte vissza a le menő nap vöröses-sárgás sugarait. Cathryn meg kerülte az autót és beszállt a sofőr ülésbe, majd elforditotta a kulcsot. Egy utolsó pillantást vetett még a sírok felé , azután nagyot sóhajtva gázt adott és elhajtott. Néhány perccel később megcsörrent a telefonja. A műszerfalon elhelyezett mobiltelefontartón pihenő készülék képernyőjén egy kis zöld telefonkagylónak kinéző ikon vibrált.
-Üdv Hadnagy! Minden rendben? - kérdezte szenvtelen hangon, ahogy előre hajolt s megérintette  a telefon kijelzőjét.
-Üdv... Catrhyn... Mi.... Elmondtuk Frank bácsikámnak a teljes igazságot! - felelte Damien vontatottan.
Catrhyn szemöldöke a homloka közepére húzódott meglepetésében.
-Valóban? Na és mit szólt hozzá? -kérdezte kíváncsian de szemét nem vette le a szél védő tulaldalan kanyargó útról s az azon haladó autókról.
-Nos meglepődött, de nem is ez a lényeg! Bebizonyosodott, hogy Jason klánját kiirtották, ahogy azt sejtettük és ....
-És?
-Kaptunk egy üzenetet!
-Cathryn szemöldöke ezúttal gyanakvóan ráncolódott össze. Sejtette, hogy az üzenetet neki szánták.
-Most hol vannak?
-Még az Örsön ! - felelte Damien.
-Mindjárt ott vagyok! - felelte végül a nő s bontotta a vonalat majd a gázt adott hogy minél gyorsabban odá érjen a megadott helyre.
Danien felsóhajtott, ahogy zsebébe csúsztatta a mobilt s Frank Wolf tágas irodájának ablakához lépkedett. A lemenő nap fényében a város lenyűgöző látványt nyújtott.A házak ablakai visszatükrözték a szemben lévő házak és fák képét . A nap sugarai rózsaszinre és narancsra festette a házak falát s különös mesevilágot teremtett az ablakokra. Bár az ő gyomra görcsbe rándult. Tudta, hogy amint alá bukik a horizonton a nap, az éjszaka sűrű sötét, undorító masszaként fog a városra borulni. Súlyos és vészjósló sötétség lesz ez, aminek minden perce maga lesz a pokol az utcákon. A Lexus bekanyarodott az Örs elé s leparkolt. Utasa kiszállt, majd elindult a bejárat felé. Orra ismerős szagot érzett meg de nem fordult vissza , hogy ellenőrizze. Még nem ment le a nap teljesen s ezáltal nem mozdulhat ellenfele. De talán nem is akart. Az utca túloldalán a sötét sikátorban, amit már akkor sem értek el a nap sugarai két sárga szempár figyelte a rendőrkapitányság épületét. Tökéletes búvóhely volt az nekik. Jól látták a kapitány irodájának ablakában álló férfit és látták azt is ahogyan Cathryn megérkezett .Azonban őket elrejtette a sötétség. Egyikük fekete bőr jackie-je belső zsebébe nyúlt s elő vette mobilját,majd füléhez emelte. A vonalban a búgó tárcsázó hang hosszasan csengett, mire a hívott fél fel vette.
-Lina?  Roy vagyok... Megérkezett! Eddig minden a terv szerint megy! - Mondta a férfi.
-Rendben... Tudjátok mi a dolgotok! - érkezett a válasz búgó női hangon.
-És a Rendőrkapitánnyal mi legyen?-kérdezte - Elmondták neki!
Lina megfordult  a trón terem jobb oldalsó falánál álló asztalnál s Darius-ra pillantott. A férfi felsóhajtott ,majd bólintott. Fárasztotta ez a macska egér játék amit a lánya üzott vele.
-Végezzetek vele! - adta ki az utasítás Lina, majd megbontotta a vonalat és le tette az asztalra a készüléket.
A hívó fél eltette a mobilt s kilépett az utcára. A nap ugyan még nem tűnt el a horizonton, de a férfit nem érhették már el sugarai. Az utcán megnyultak az árnyékok s félig - meddig félhomály uralta a teret . Át vágott az autó úton s társa követte. Mire a bejárathoz értek Cathryn már el tűnt a kétszárnyas ajtó túloldalán . Miután közölte az információs pult mögött szolgálatot teljesítő Jakson őrmesterrel jövetele célját, a férfi útba igazította s ő sietős léptekkel indult az irodák felé. Eztán ismét kinyílt az ajtó s két férfi lépett be rajta.
-Miben segítehetek Uraim ? - kérdezte az Őrmester az újonnan érkezőket.
-A Kapitányt keressük, fontos ügyben! - felelte a barna. Jakson furcsállotta, hogy alig néhány perc eltéréssel három ember is a Kapitányát keresi, de nem tehetett mást felemelte a telefonkagylót a fehér vonalas készüléken és már épp lenyomta volna a gombot, mikor az egyik férfi keze megakadályozta ebben. Jakson értetlen pillantott fel s találkozott tekintetük. Az idegen férfi tekintete valahogy hátborzongató hidegséggel meredt rá. Jekson hátán végig futott egy megmagyarázhatatlan borzongás és tudta baj van. Hogy a jövevényt ártó szándék vezérli. Már kapott is szabad kezével a derekán logó pisztolya után. Azonban a férfi játszi könnyedséggel ugrott át a pult felett s teperte le a fiatal őrmestert az iroda padlójára. Eközben feltépte torkát s kicsavarta kezéből a pisztolyt. Szőke haja előre omlott vállán, ahogy lassan lefektette Jakson élettelen testét a padlóra. Majd jóleső sóhajjal emelte fel fejét, mikor már az utolsó csepp vért is kiszívta áldozatából.
-Nekem is hagyhattál volna Roy! - morgott társa a pult túloldalán!
-Van még elég Adrienn! - felelte a másik-s leakasztotta az őrmester kulcsait, majd társának dobta azokat. - Zárd be az ajtót! Nem akarunk hivatlan vendégeket! - utasította társat Roy.
Roy Husck és Adrienn Duval Lina kedvencei voltak. Roy a huszas éveiben járt mikor vámpírrá változott. Tökéletes külsővel áldotta meg a sors s ilyen formán a nők bálványa volt az 50-es években. A modell szakma nagyjai kapkodtak utána. Ám egy daganatos betegség derékba törhette volna a karrierjét és az életét. Mikor az egyik öregebb vámpír felfigyelt rá és örök életet kínált neki. Természetesen Roy nem utasította vissza az ajánlatot s még húsz évig élvezhette a rivalda fényt. Cserébe Marcus Bredford ágyasa lett. És Lina egyik legjobb kémje. Adrienn Duval  már az 1789-es francia forradalom óta volt Darius mellett. Mivel Darius mentette meg a kivégzéstől felajánlotta neki életét s a Dénon király szívesen vette egy arisztokrata ajánlatát. Adrienn sem maradt el külcsín terén társától. 180 cm magas, erős testalkatú férfi volt. Szintén a huszas éveiben járt mikor Darius vámpírrá változtatta . Sötét barna hullámos haja és igéző kék szeme volt valamint határozott, markáns arcvonásai. Roy-jal tökéletes párost alkottak. Mind ketten hidegvérű, kegyetlen gyilkosnak és tökéletes kémnek bizonyultak, így nagy hasznára váltak Darius-nak és Lina-nak valamint a vámpír tanácsnak.
Miután Roy végzett Jakson őrmesterrel megtörölte arcát egy papirtörlővel amit a pult alatt talált. Szerencséjére Jakson őrmester szerette tisztán tartani a pultot. Ezután megkerülte a pultot és csatlakozott társához aki addigra már bezárta a kapitányság bejáratát és elindultak Cathryn után a folyosón.
-Nos.... Mi lenne az az üzenet? - kérdezte Cathryn miután belépett a Kapitány irodájába.
-Ez lenne az! - nyújtott át egy darab papírt Jason.
-"Egy kincs egy másikért cserébe!"- olvasta a papírra írt szavakat a nő - Lina!
-Khm... Meg tudhatnám ki maga és mit is akar ez jelenteni? - kérdezte Farnk az asztala mögött ülve.
-Ó  Milyen modortalan vagyok! A nevem Cathryn De'Ville! - nyújtott kezét Cathryn a férfinak az asztal felett felé lépve. - Tudja épp egy kedves barátom temetéséről jövök! Kérem neharagudjon, ha meg sértettem!
-Semmi baj! A fiúk elmondták mi történt! Részvétem a barátja miatt!-szorította meg kezét Frank együtt érzően.
-Köszönöm! - felelte a nő - De a helyzet az, hogy még jó néhány temetésre fog sor kerülni, ha most nem cselekszünk! Remélem még van maguknál ezüst golyó! - pillantott Cathryn a két nyomozóra.
Damien ellenőrizve fegyverét majd  bólintott, Jason szintén .
-Minek az ezüst golyó? - kérdezte meg Frank a két férfit figyelve felhúzott szemöldökkel értetlen .-Eddig vámpírokról beszéltetek nekem. Az ezüst golyót pedig ahogy tudom vérfarkasok ellen kell használni! Vagy tévedek?
-Mindjárt meglátja! - felelte Cathryn - Vér szagot érzek! Ezek szerint akik eddig figyelték magukat az utca túloldaláról követtek engem az épületbe!
Jason kilépett az iroda üveg ajtaján kezében fegyverével s a legközelebbi asztal mögé bújva elkiáltotta magát.
-FIÚK FEGYVERT A KÉZBE!
Minden az irodában tartózkodó rendőrnyomozó felkapta a fejét.
-Mi történt? - kérdezték felé fordulva értetlen szinte egyszerre, de válaszra már nem volt idő. A két vámpír a gondolat gyorsaságával termett mögöttük és szegte nyakukat. Jason habozás nélkül lőtt az asztal fedezékéből, noha bal kézzel nem voltak olyan pontosak találatai . Damien egy gyors vetődéssel termett mellette és tüzelt.
-Javaslom bújjon az asztal mögé míg a fiúk ezt elintézik! - pillantott Cathryn szeme sarkából Frank Wolf-rá, aki már nyúlt fegyveréért miközben kivonta hüvelyéből Kabitetsut.
-Csak nem gondolja, hogy bújkálni fogok? - pillantott rá rosszallóan a férfi.
-Nem vonom kétségbe a képességeit, de ha nem ezüst golyók vannak a pisztolyában nem sokra megy vele! - felelte a nő s megállt az asztal mellett. Felkeszülten várta a következő támadást és nem is kellett sokat várnia. Az iroda ablakai hirtelen betörtek s az üveg darabok csörömpölve hullottak a földre. Frank gyorsan reagált s eltakarva magát karját maga elé emelte,úgy védekezett az üveg törmelék ellen. Azután a nő mellé ugrott pisztolyával a kezében.  Egy jókora vérfarkas ugrott be az ablak maradványai közt.
-Mi az isten nyila ez? - kérdezte kikerekedett szemekkel hitetlenkedve.
-Egy vérfarkas! - felelte a nő - Látom maga is olyan szó fogadó mint az unokaöccse! - mosolyodott el s felemelte kardját maga elé. A vérfarkas morogva s vicsorogva ugrott át az asztalon. Földre teperte mindkét embert. Lövések dördültek s a nap alá bukott a horizonton. Beállt a sötétség.