Sötétség Hercegnője

10.fejezet

Egy sötét terem közepén lógott fejjel lefelé. Megkötözték s úgy érezte menten felrobban a feje a gravitáció következtében fejébe tóduló vér mennyiségétől. Lassan fény gyúlt a teremben még ha halovány fénysugár is volt az s szemét elvakította. Nehezen bírt koncentrálni a környezetére ,de annyit ki tudott venni a fényben , hogy egy férfi közelít felé.
-Ki...ki vagy te és ...hol vagyok?-nyöszörögte Tony.
-Ejnye Tony! Már fel sem ismersz?-kérdezte kuncogva Darius.
-D...Darius?-kérdezte hitetlenkedve a férfi.Fogalma sem volt hol is van vagy, hogy hogyan került oda hisz az utolsó emléke az volt ,hogy az apja felküldi Cathryn lakosztályába pihenni.
-Ez a hely...az én birodalmam!Az éjszaka birodalma !
-Hogy.... kerültem.... ide?
-Egy kis segítséggel...-sóhajtotta a férfi és komótos léptekkel sétált a trónjához majd leült s öklére hajtotta állát úgy nézte a másik szenvedéseit.
-Mégis ..minek... miért...nem öltél meg?
-Egyenlőre...hasznosabb vagy élve !-érkezett a szenvtelen válasz majd a férfi kinyújtotta kezét s egy karcsú női kéz egy pohár Bordeaux-i bort adott a kezébe amibe Darius jólesően kortyolt bele . Élvezte a kiváltságos helyzetét.
-Remélem Lina épp elég nyomot hagytál, ugye Kedvesem?-sóhajtotta.A nő csak bólintott.Majd biztos távolságba vonult urától a sötétség leplének oltalmába . Néhány mérföldre onnan egy nő kinyitott egy ajtót mely hosszú évek óta a Kogane dei kávézó padlózatába sülyesztve várta, hogy gazdája végre kinyissa.
-Cathryn már megbocsásson de mit akar a pincében?-kérdezte Jason gyanakodva a nő mellett állva s a padló közepén nyilt sötét lyukat bámulta.
-Ez nem pince..-sóhajtotta a nő majd leugrott a lyukon S eltűnt a sötétségben.
Jason csípőre tette kezeit és szemforgatva sóhajtott.
-Ne aggódjon Jason...-tette vállára kezét Gino-Nyugodtan ugorjon csak le bár erre szüksége lesz!-Nyomott a kezébe egy éjjel látó szemüveget a férfi.
Jason elvette a készüléket s fejére tette majd leugrott a nő után .Gino tudta ,hogy a nő évtizedek óta nem járt abban a barlangban ami a kávézó alatt húzódik.Mivel Cathryn vámpír vére lehetővé tette ,hogy lásson a sötétben is nem esett nehezére a sötétségben megtalálni amit keresett.Ugyanakkor Jason Heart nyomozónak már nem volt ilyen könnyű dolga. Miután földet ért térdeit rogyasztva s kissé előre hajolva görnyedten nézett körbe.A barlang valójában egy temetkezési hely volt ahol nem más pihent mint Lucien De'Ville és klánja.
-Mi ez a hely?
-Egy kripta!
-Azt látom de mit keresünk itt?
-A nagyapám Lucien sírját!
-Na de minek?
-A Grimsonheart klánban nem szokás különleges erekjéket eltemetni a holtakkal?-fordult vissza a nő a folyosóban.
-De igen! De ez itt nem a Grimsonheart klán kriptája!
-Nem....ez itt a De'Ville klán temetkezési helye!
-Micsoda?-hitetlenkedett Jason.
-Jöjjön...Jason!-intett a nő s folytatta útját.Jason kissé félve de követte.Képzett vámpirvadász létére újabban egyre sűrűbben érzett félelmet.Nem volt kiképezve arra ,hogy egy félvámpir nő mellett kell majd a föld alatt botorkálnia a sötétben, vagy egyáltalán bármit is csinálnia .Arra pedig végképp nem, hogy meg előzzön egy háborút. Még mindig fülébe csenget a nő szavai miket a a Parkban mondott neki azon a padon ülve a napsütésben. "Tudja Jason.... Az embereknek fogalmuk sincs milyen kiváltságos életet élnek! Hisz élvezhetik nap mint nap a fényt! De az éjszaka szülöttei sosem tapasztalhatják meg milyen is ez! A legtöbben nem törődnek vele hisz soha nem is tudták milyen! De aki ismerte ezt az érzést, aki látta felkelni a napot, aki érezte a nap melegét amint simogatja a bőrét az bizony sóvárog utána és ha az apám kiadja a parancsot,senki nem lesz biztonságban mert nem lesz hely ahova elbujhatnának! "Jason csupán sejtette, hogy mit is jelenthet ez hiszen Cathryn azt is elmondta neki, hogy a vámpirvadászok sem véletlenül erősebbek az átlag  embereknél,de az a tény, hogy esetleg lehetnek olyan vámpírok, vérfarkasok és még kitudja mik a sötétségben meg lapulva, akik Cathryn-hez hasonlóan kint járhatnak a napon egyszerűen nem akarta elhinni és mégis most épp előtte haladt a nő. Körülbelül háromszáz láb mélyen a föld alatt Cathryn megállt egy a sziklafalba vájt üreg előtt amiben egy koporsó feküdt.A koporsó tetején a De'Ville klán címere a kard mely átszúrja egy sárkány szívét.
-Segitsek levenni a fedelet? - kérdezte a férfi.
Cathryn elmosolyodott majd a címerre helyezte a tenyerét s hirtelen felszisszent. A kard mely eddig a sárkány szívét döfte át az ő tenyerét sértette fel s vére lassan végig folyt a címer barázdáin. A kőkoporsó teteje behúzodott a falba s az évszázados por felszállt a levegőbe amitől persze Jason azonnal prüszkölni kezdett.
-Alergia? - sanditott rá a nő.
-Olyasmi... Tudja az is óriási erő feszítésembe került, hogy le jöjjek ide!
-Hallottam magáról! - kuncogott Cathryn.
-Igazán?
-Igen... Frenk nagyon tehetségesnek tartotta magát"Mindig azt mondta"Isten adta tehetsége van a dögök kiirtásához, csak az a mánia ne lenne! "-felelte mosolyogva a nő majd benyúlt a koporsóban s áttörte Lucien De 'Ville bordáit.
-Maga még nem hallott a kegyelet sértésről? Na meg ki tudja mennyi bacilus mászkál abban a koporsóban! - fintorgott a férfi.
-De... Hallottam... Azonban.. Amit keresek az Lucien mellkásaban van!-felelte a nő majd kihúzta a kezét a kőkoporsóból. A nő markában egy medalion volt benne pedig egy rubinkővel amit a férfi felé nyújtott.
-Nehogy ideadja! Meg nem fogom azt az ízét míg le nem fertőtlenítem! Meg ... Le nem takaritom a hulla maradványaitól! - morgott Jason önmagát is sepregetve.
-Nocsak... Maga tényleg tisztaság mániás! - kuncogott a nő s a férfi kezébe nyomta az ékszert!
-Basszameg most mondtam, hogy ne adja ide! - csattant fel Jason.
-Tudja a fóbiák... Legjobb ellenszere az... Ha szembenézünk a félelmünkkel! - nyögte Cathryn amint vissza húzta a koporsó tetejét a helyére.
-Tsh.. Ha egyszer kijutok innen az lesz az első dolgom, hogy megölöm magát és megfürdök a vérében! Aztán meg egy kád fertőtlenítőben! - morgott a férfi ahogy kifelé araszolt a folyosóból visszafelé a kávézóból nyíló kis ajtóhoz maga elé kitartva a kezeit.
-Ha akarja... Bár kétlem, hogy a klór jót tenne a bőrének! - kuncogott a nő miközben követte a férfit a sötétben. - Gino! - kiáltotta. Egy kéz lenyúlt a lyukon s Jason felnyújtotta a kezét majd a másik felrántotta a férfit . Meg is lepődött hisz nem hitte volna, hogy Gino ilyen erős lenne. Ám meglepetése hamar átcsapott rémületté mikor meglátta Gino vérbefagyott testét s őt magát is hatalmas karmos mancsok ragadták meg. Mikor Cathryn felugrott már kezében volt Kabitetsu markolata s röptében vágta le az ellenfele karját helyéről miközben egy szaltót vetett a levegőben s mire földet ért már a hatalmas állat feje is a padlóra hullt egy jókora puffanással.
-Fújj! - Fanyalgott Jason ahogy beteritette a vérfarkas vére s inge ujjával igyekezett letörölni arcáról a vért.
-Úgyis vérben akart fürödni... - sóhajtotta a nő s magához fordította Gino élettelen testét. Szomorúan vette tudomásul, hogy öreg barátja már nem követheti útján. Nagyot nyelt, hogy a gombócot a torkában lenyelje s útjára indult egy könnycsepp mely végig gördült arcán. Fájdalom szorította mellkasát s lehunyt szemmel fújta ki a levegőt. Majd kezét Gino homlokára tette lágyan s végig simitotta arcát úgy csukta le a férfi élettelen szemeit mik a semmibe meredtek. - Ég veled.... Öreg barátom!-sóhajtotta keserűen.
-Részvétem! - sóhajtotta Jason-De legalább nem szenvedett sokat! -Mondta miközben Gino kitépett torkára meredt.
-Észre kellett volna vennem! Messziről megérzem a szagukat de még a kisugárzásukat is! - korholta magát a nő.
-Ne ostorozza magát Cathryn! -tette a nő vállára a kezét Jason-Én sem vettem észre!
Cathryn felemelt a férfi testét s az egyik boxhoz vitte majd a bőr sarokülőre fektette s az egyik terítővel fedte le a testet. Szomorúan hunyta le a szemét s ült le a box másik oldalán. Az asztalon könyökölve fonta össze ujjait s hajtotta le a fejét. Könnyei szép lassan útjára indultak s Jason döbbenten nézte a nőt. Soha nem hitte, hogy egy vámpír is épp úgy érez fájdalmat barátai elvesztése miatt mint egy ember. Mindig is lelketlen és gonosz teremtményeknek tartotta őket s ha ezt nem a saját szemével látja el sem hinné senkinek. De azt is tudta, hogy ez egyértelmű üzenet volt Cathryn számára s nem tudta ha túltette magát a gyászán vajon mit fog reagálni. Odakinn lassan le ment a nap s Cathryn felállt az asztal mellől. Letörölte könnyeit, majd szenvtelen arccal fordult a férfi felé.
-Jól van... Cathryn? - fűrkészte kíváncsian s némi gyanakvással a nőt.
-Nem... Nem vagyok jól!  Gino-t már nagyon rég ismertem és ami azt illeti ezt nem lehet megszokni! - sóhajtotta a nő. Kék szemei most sokkal sötétebbnek tűntek a benne dúló érzelmek viharától, de nem mutatta fájdalmát. Ellépett Jason mellett s a pult mögé sétált majd benyitott a személyzeti öltözőbe ahol Damien feküdt. A férfi még mindig eszméletlenül feküdt s tudta még sok időre van szüksége, hogy fel gyógyuljon. A kanapéhoz lépett, hogy közelebbről is szemügyre vegye a férfit majd az üres vértasakokat le vette a kanapé melletti felállitott kabáttartóról s a kukába dobta azokat, majd a férfi karjából is kivette a tűt s be kötözte a sebet miből időközben vércseppek kezdtek szivárogni. Meg-meg rándúlt az arca a vér látványától s illatától de uralkodott magán.
-Hogy van? - kérdezte Jason az ajtókeretnek dőlve s karjait keresztbefonva maga előtt.
-Egyenlőre még eszméletlen de szerintem lassan magához fog térni! - sóhajtotta Cathryn majd kabát zsebébe nyúlt s elővette a mobiltelefonját és tárcsázni kezdett s a füléhez emelete a készüléket. A vonal másik végén egy vékonyka hangú kínai doktornő várta ezt a hívást.
-Halló!
-Kim doktornő... Le zajlott a folyamat!
-Értem... Tapasztalt valami változást?
-Nem, de még eszméletlen!
-Értem, jobb ha oda megyek egyébként is volna némi megbeszelni valónk!
-Rendben de... Valamit tudnia kell!
-Igen?
-Gino... Meghalt!
-Értem... Sajnálom! Ott van a teste?
-Köszönöm.... Igen... Itt!
-Rendben, intézkedem! Jason Heart ott van magával?
-Igen itt van ő is!
-Értem... Vele is lesz egy kis beszédem! Sietek Cathryn várjanak meg! - mondta végül s megszakított a vonalat. Cathryn letette a mobilt s Jason felé pillantott.
-Hamarosan itt van, beszélni akar velünk!
-Rendben... Akkor még nem megyek haza! - sóhajtotta a férfi s a pulthoz fordult és elkezdett a kávé gép körül matatni. Nem sokkal később két csésze kávéval vonult az egyik asztalhoz s Cathryn csatlakozott hozzá. Csendben kortyolgatták a kávéjukat miután helyet foglaltak egymással szemben míg nem Damien nagy nyöszörgések közepette magához térve felület a kanapén. Jason azonnal letette a csészét s a pultot megkerülve szaladt a férfihoz.
-Hát te élsz te őrült kurafi? - köszöntötte széles vigyorral.
-Amint látod! - érkezett a válasz meg kissé álmosan.
Ebben a pillanatban egy autó lámpa világította be a Kogane Dei kávézó kiszolgáló terét s a bejáraton egy karcsú női kéz kopogott idegesen. Cathryn letette a csészét s az ajtóhoz sétált majd a zárat elforditva beengedte a nőt de miközben az belépett Cathryn keze már Kabitesu markolatán volt s a nő feje fölött vitte végig a mozdulatot. A kard pengéjűe egy csupasz kissé zöldes szürkés árnyalatú bőrrel rendelkező s kissé deformált mellkast döfött át melyen igen jól kivehetően rajzolódtak ki a bordák. A penge felizzott s a lény mellkasán a seb körül apró lángok gyúltak s a bőre végig repedezve mutatta meg ahogy izzó zsarádnokként sikoltva pusztul el. Kim doktornő futtában lépett be a kávézó kiszolgáló terébe s az asztalok közt megtátorodva fordult vissza az ajtó felé de már csak azt láthatta amint a lény mely üldözőbe vette elhamvad s Cathryn visszacsúsztatja tokjába Kabitesu-t majd visszalép az ajtóból s bezárja azt elforditva a zárat.
-Jól van Doki? - kérdezte a nő szenvtelen a hátsó helyiség felé lépkedve.
-Igen... - sóhajtott megkönnyebülve
a doktornő. - Most már igen, bár egy pillanatra már kezdtem megijedni! Mellkasán a ruhát szorongatva dőlt neki az egyik asztalnak csipőjével s ledobta táskáját a padló kövezetére. Szüksége volt némi időre míg lenyugszik s szívverése lelassul. Benyúlt kabátja belső zsebébe s elővett egy doboz cigarettát majd egy öngyújtót s remegő kézzel vett ki egy szálat majd tette ajkai közé s gyújtotta meg. Nagy levegővel szívott bele majd fújta ki a füstöt lassan, hogy meg nyugodjon. Míg cigarettázott tekintete a boxokra tévedt s bár nem látta a teljes testet Gino lábát azért látta ahogy túl lóg a box bőrülésén. Szürke csíkos szövetnadrágja mint mindig most is élére vasalva s fekete  cipője fényesre subickolva. Gino mindig kinosan ügyelt a legapróbb dolgokra is megjelenésében. Néhány perc elteltével követte Cathryn-t a hátsó szobába ahol Jason és Damien is tartózkodott. A szobába lépve mindent félre téve azonnal a kanapén ülő Damien Wolf hadnagyhoz lépett aki még mindig előre dőlve s tarkóját fogva kissé kábán kémlelte a kis társaság tagjait.
-Hogy érzi magát nyomozó? - kérdezte miközben táskájának mélyén kotorászott,majd elővette sztetoszkópját amit a nyakába akasztott s egy vérnyomásmérőt valamint egy kis lámpát amivel azonnal a férfi szemébe világított s a pupilla fényre adott reakcióját nézte.
-Jól... - nyöszörgött a másik miközben elvakitotta az aprócska lámpa fénye.
-Remek... - sóhajtotta a nő s folytatta a vizsgálódást. Kis idő múltán mikor már minden vizsgálatot élvegzett és épp visszatette műszereit a táskába Jason rá kérdezett .
-Na mi a helyzet vele Doki?
-Nos ha nem a saját szememmel látom nem hinném el!Csaknem kétszáz a vérnyomása mégis úgy ül itt előttem mint egy szobor. De egyébként megmarad!
-Ezt mégis hogy értsem? - nézett fel Damien hitetlenkedve a nőre.
-Jó... Szüksége lesz az erejére! - jelentette ki határozottan Cathryn s nehány lépéssel arrébb vonultak Kim doktornővel.
-Nem hallotta? - csattant fel Damien s Jason is gyanakodva méregette mind a férfit mind pedig a két nőt a szoba másik végében.
-De.... Hallottam! - sohajtotta a doktornő.