Sötétség Hercegnője

9.fejezet

-Mondja maga hogy a fenébe nem lett olyan?-kérdezte Jason a kavézó mahagóni pultjának dőlve s pisztolyát tisztogatva.
-Mondja Heart nyomozó nem akar sétálni?Van a közelben egy helyes kis park...-biccentett az ajtó felé Cathryn s már az ajtó kilincsen volt a keze s lenyomva azt kinyilt a kávézó bejárati ajtaja s Cathryn kilépett az utcára.Nem tett egy lépést sem az ajtóból.Élvezte a reggeli napsütést s a lágy szellőt mi magával hozta a park változatos virágoskertjének illatát.A Magnólia fák,a liliomok,a rózsák ,jácintok és sok más virág illatának keveredő s bódító illatát.Lassan kinyílt az ajtó s Jason is kilépett az utcára.
Cathryn egy mosolyt megeresztve indult el az utcán a park felé s Jason követte.Egy szó nem sok annyit nem szóltak egymáshoz.Jason az ablakokat nézte de Cathryn tükörképe mindben látszott.
Jason még sem tudott megnyugodni,s minden másodpercben ugrásra készen sétált Cathryn mellett.Emberek jöttek és mentek az utcán.Volt ki mumkába sietett,mások az iskolába kísérték gyermekeiket,vagy épp szerelmes párok andalogtak az utcán a kavézó felé menet.Néhol túrista csoportok tüntek fel a útjuk során a helyi nevezetességeket megcsodálva.Cathryn  egyikükkel sem törődött.Mintha megállt volna számára az idő úgy sétált el az emberek közt.Végül körülbelül tíz perc séta után elérkeztek a Magnólia Parkhoz.Cathryn megállt a gyalogátkelőnél s várt míg zöldre vált a lámpa.
Folyamatosan halotta minden ember szivverését maga körül s érezte illatuk.Kényszerítenie kellett magát ,hogy képes legyen megőrizni önuralmát,hisz számára ismételten nem emberek voltak,hanem táplálék forrást jelentettek.Lassan átkelt a túloldalra s már a Park bejáratánál volt mikor megfordult s várt.Jason nem kelt át vele .
-Valami baj van Jason?-kérdezte a férfit fürkészve.Jason szíve hevesen vert hiszen egy vámpír állt a Park bejáratánál.A Magnólia Park pedig tele volt emberekkel s főként családokkal.
-Miért pont ide...akart jönni?-kérdezte aggódva.
-Mert szeretem ezt a helyet!Imádom Magnólia fák és a lilaakác fák illatát!-nevetett fel a nő.-Ne aggódjon...néhány napig nincs szükségem táplálékra!-felelte a nő s belépett a piros macskakövekkel kirakott úton a parkba.Jason mély levegőt vett s utána rohant nem törődve a piros lámpa tiltásával.Szinte azonnal rádudált egy chevi sofőrje ahogy lelépett a járdáról s épp hogy le tudott fékezni s ki tudta kerülni a férfit a kormányt félrerántva s csaknem karambolozott egy Lexus-szal.Hangos káromkodások közepedte hajtott tova.Nagy nehezen átért a Park oldalára de addigra Cathryn eltűnt a szeme elől s ösztöne azt súgta baj lesz.Keze az övére akasztott Glockjának tokjára siklott s felpattintva azt a fegyver markolatán tartva kezét haladt a macskaköves sétáló utcán a babakocsit toló anyukák és a kocogók közt.Jobbra az egyik füves tisztáson amit csodás virágos kert keretezett a szivárvány minden színében pompázó jácintokkal ,jógázó fiatalok végezték gyakorlataikat kicsit odébb egy csapat idősebb ember végzett tai chi gyakorlatokat,míg a lilaakác fák árnyékában egy szerelmes pár piknikezett.De Cathryn-t nem látta.Egyre feszültebben kereste.~Mi van ha hazudik?~gondolta~Mi van ha most is áldozatokat keres?~
-Látom nem bízik bennem,Nyomozó!-szólította meg hirtelen egy padon ülve Cathryn.
-Hát asszem minden okom meg van a bizalmatlanságra!-érkezett az epés válasz.
Cathryn egy félmosollyal legyintett,majd hátradőlt s lábait keresztbe vetve térdét felhúzva karolta át kezeit összekulcsolva.
-Tegye azt el és üljön le nyugodtan!A szívverésétől nem hallom a parkban tartózkodók hangját!-kuncogott a nő.
-Nem értem mi  olyan vicces!-nézett rá kérdőn a férfi.
-Tudja Jason amikor Damien rájött ,hogy ki vagyok...rendőr létére épp úgy remegett mint most maga!Az ember azt hinné ,hogy a maguk fajta fel van készülve mindenre és nyugott tud maradni!Pláne maga... Az utolsó a Grimsonheart klánból!
-Hát magára és az apjára nem vagyok felkészülve!Most már igazán válaszolhatna a kérdésemre!-hajolt előre térdeire támaszkodva s kezeit összekulcsolva a férfi.Szőke haja előre hullott arcába s nagyot sóhajtott.Még mindig a parkban lévő emberek miatt aggódott.
-Nos ami azt illeti én másnak születtem!Emlékszem akkoriban is egy padon ülve figyeltem az embereket.Persze akkor még minden más volt.Nem volt ennyire felgyorsulva a világ!De...minél inkább a technika korát írjuk,annál inkább elfeledkeznek az emberek mitől is féltek régen,hogy mi az ami les rájuk a sötétben!
-Asszem...ebben egyet kell értenem magával!-válaszolta a férfi.
-Tudja mindaddig míg rá nem támadtam egy nőre akit egészségesnek véltem senki nem hitte, hogy veszélyes lehetek rájuk nézve ,hiszen csak egy rongyos csavargónak hittek.Azután persze már szörnyetegnek neveztek és megdobáltak rothadt gyümölcsökkel meg kövekkel és persze börtön mélyére vetettek tömlöcbe!Megölni nem tudtak,így csupán elzártak.Tudja milyen az ha égeti a torkát a szomjúság?Ha mardossa az éhség és az őrület kezd eluralkodni az elmélyén?
-Nem...nem tudom,de biztosan nem lehet kellemes!
-Emlékszem aznap éjjel csak az emberek sikolyait hallottam minden felé és mindent betöltött a vér szaga!Aztán kinyílt a zárka és egy köpenybe burkolózott férfi lépett be rajta.Selyem ruhát viselt és az illata teljesen más volt, mint bárki másé amit addig éreztem.A kezéről csepegett az emberek vére és én hálásan fogadtam még azt a néhány csepp vért is amit a számba csepegtetett.