Faceless(Rin Matsouka X Oc)

Senpai

-Take you marks!

-Olyan ismerős a hangod...-szólt oda hozzám versenytársam.

-Lehet hogy találkoztunk már senpai.-kacsintottam rá bár ezt az úszószemüvegem miatt aligha láthatta.

Jól tudtam hogy ő az a fiú aki belémjött ma reggel. Különlegesen szép szemei vannak. Mi? Ezt tényleg én mondtam? Zavartan ráztam meg a fejem miközben vártam a jelzésre. Oldalra pislantva Rin pirosas arcával találtam szembe magam ahogyan a vizre fókuszál erőteljesen száját pedig egy vonallá préselte össze.

-Start!

Beugrottam a vízbe. Pont a jelzésnél. Tökéletes kezdésnek bizonyul. A víz hideg volt és hirtelen ölelt körbe. Szerencsém volt mikor az öltözőbe megfürödtem így nem ért annyira kellemetlen érzés a hőfok miatt.

Ahogy megéreztem bőrömön a lágy víz tapintását minden lelassult körülöttem. Nem foglalkoztam semmivel és senkivel. Ütemesen szedtem a levegőt mikor fejem kint volt a vízből. Hallottam szívem hangos dobogását és a kinti tompa kiáltásokat. Karjaimmal hátra hajtva a vizet éreztem ahogy az végig áramlik testem vonalán.
Tényleg olyan mint egy anya. Erőt ad és támogat. Nem engedi hogy elsüllyedjek. A víz igenis él számomra bármennyire is hülyeségnek hangzik.

Rinnel gyors úszásban mentünk. Unokatestvéremre gondoltam. Ő tanított meg ilyen jól gyorsat úszni. Nem volt saját technikája csak engedte hadd sodorja az ár.
Folyton versenyeztünk miután alsó középben új úszótársai lettek.

- Nii-san gyere egyet háton! - szóltam ki a medence szélén ülő feketének.

- Csak gyorsat úszom.

- Miért? - a nálam lévő deszkára hasalva tempóztam hozzá kérdő tekintettel.

- Nem tudom. - nézett rám nagy kékjeivel és ismét beállt közöttünk a nyugodt csend.

Visszazökkenve a valóságba megláttam a célt. Egyre hangosabban  vert a szívem és gyorsabban szedtem a levegőt is. Kinyújtva kezemet megérintettem a rajtkövet ahonnan nemrég indultunk.

Az utolsó levegővételem fogytán volt ezért gyorsan löktem fel magam a medence aljáról kijőve  a víz alól és a kivetítőre néztem amin az időnket mutatják. A nevem mellé semmi sem volt írva csak egy versenyző felirat. Rin nevét visgont automatikusan kiírta a gépezet.
Nagy kortyokban szedve a friss oxigént tanulmányoztam a monitort.

- Hogy mi?!

-Ez lehetséges egyáltalán?!

-Ez tényleg egy lány?!

Rengeteg sugdolózó vagy inkább kiakadt srácot lehetett hallani a háttérből. De én nem is tudtam figyelni rájuk. Még mindig a pillanatnyi sokk alatt voltam. Bepárásodott szemüvegemet lerántva magamról dörzsöltem meg szemeimet és újra a magasba néztem.

Rin Matsouka: 1:5

Versenyző: 1:7

Egy időben szinte. Lihegve mosolyodtam el és a vízbe csaptam.

-Az igen.. gratulálok!- Rin nyújtotta felém kezét.

Én csak még mindig szüntelenül mosolyogva fogadtam el jobbját és kezet ráztam vele.

- Kislány! Nem vagy semmi! Fel vagy véve már most mondom! Mindent elintézek neked! De nehogy aztán megártson az a sok fiú idom.- kaptam egy perverz mosolyt
- Köszönöm uram! És ne aggódjon nem lesz ilyen - Mikhail edző meglepett de vidám arccal távozott ezek után a többi szemlélővel egyetemben. Az edzés mára véget ért így különösebb ok hiányában nem maradt senki.