Faceless(Rin Matsouka X Oc)

Váratlan találkozás

A döcögős kezdet és a még nehezebb megvalósítás ellenére Rinnel nagyon jól kijövünk. Mindkettőnknek sok időbe telt megszokni egymás fura és bizar szokásait. Főleg nekem. És nem éppen egy kellemes téma a részletezése.
Az elmúlt két hét alatt sikeresen fel zárkóztam az osztálytársaimhoz és igyekszem a legjobbat nyújtani a fiúk között is.

Már két hete hogy ide járok. El sem tudom hinni. Sydney varázslatos hely bár viszonylag ritkán hagyom el a kollégium vagy a sport csarnok területét. A profi úszók városa! Az álmaim színhelye! Amióta bekerültem a csapatba teljesen megváltozott a közérzetem és a viselkedésem is. Az elején feltűnő szégyenlősségem a semmibe veszett és ugyan úgy élvezem az edzéseket mint más egyedüli nőként is.

Sokak még mindig nem fogadnak el pontosan emiatt. Egy lánynak nem épp az úszás való. Széles váll izmos hát és kar. A nőiesség apró foszlányai sem maradnak meg de tudtam mivel jár. A pár fős "mit keresel" itt társaság -élükön persze Adammel aki azóta hogy véletlenül neki mentem úgy néz rám mintha valami ellenség lennék aki a 3. világháború kirobbantásán dolgozik- nem épp könnyítenek a helyzetemen. De Rin mindig ott van mellettem mikor kell. Ez megnyugtató. Maga az egész lénye megnyugtat mikor magam mellett tudhatom. Olyan mint egy nagy bátyus csak épp nem fűz hozzá rokoni szál.

- Ch ismét itt vagy Osamu?

- Adam. Neked is szia. - lógattam a lábam a hideg vízbe miközben a medence szélén észrevettem a fiú árnyékát.

- Hallom te is jössz a versenyekre. Milyen kár.

- Adam! Mi lenne ha békén hagynád? - úszott hozzánk Rin aki már rég bemelegített. Egy apró mosolyra húztam szám majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is múlt a boldogságom és átvette helyét a szomorúság.

- Jajj megjött a hős szerelmes. Védd csak a hercegnőd.

- Rinnek van kapcsolata és nem velem. Jó lenne leszállni rólunk. - csúsztam én is a vízbe majd szó nélkül kezdtem úszni. Ez volt az egyik dolog amit nehezemre esett elfogadni a két hét során. A random lányokat akikkel Rin napi szinten kavart. Az utóbbi egy hétben pedig mindig egy lány ült az ágyamon míg én Lucashoz az egyik osztálytársamhoz költöztem át az emelet másik oldalára azokban az órákban amíg a szoba nem lett újra az enyém is.

Edző társak is lettünk a vörös hajúval és a rossz érzésem koránt sem mutatta annak jeleit hogy el akar múlni. Szerettem volna ha a szobatársam figyelembe vesz engem is és az én érzéseimet. Amikről még én sem tudtam hogy pontosan milyenek.

A két legjobb úszók voltunk a kategoriánkba így egyértelmű volt az hogy Mikhail edző küld minket az ifjúságira. Egy napos versenysorozat a nyári táborunk előtt.

Sokat gyakoroltunk együtt. Rin szinte mindig rángatott magával mikor volt egy kis szabadideje. Legszívesebben oda vágtam volna hozzá a legfájóbb mondatokat csak hagyjon békén. Rángassa helyettem az egyik kis pláza cicát akit úgyis el fog dobni egy hét után. Ezen kívül a legszorosabb volt a kapcsolatunk. Rin is Japánból jött. Sőt egy városból származtunk amit nem tudtam elhinni. Sosem találkoztam vele vagy hozzá hasonló fiúval. Lehet Nii-san ismeri. Az úszóklubjuk eléggé felkapott lett az utolsó két sulis évben. Biztos találkozott már Rin nevével. Noha engem is felvettek az Iwatobi-ba és a Shamezukába is felsőközépre én mégis maradtam a régebbi iskolámban. Egy fiú barátom volt Nii barátai társaságán kívül de a felső közép utolsó évében a Shamezukához csatlakozott.

******

Éppen a 10. hosszomat úsztam freestyle-ba mikor Lucas jött oda hozzám azzal hogy valaki keres. A medence széléről kiabált hozzám és megvárta míg oda érek hozzá.