Faceless(Rin Matsouka X Oc)

To lost in you

-Sajnáljuk! - már vagy ötödszörre hajoltunk meg az edző előtt. Igen a kis incidensem nem csak az időmet rontotta. Az edző szavaival élve miután "elpárologtam mint savas víz a medencéből" Rin teljes ideje megromlott és kizárták a fordulókból. Nanase Haruka és Tachibana Makotoval egyetembe. Ezt a szezont totálisan elrontottam. Égett a fejem a szégyentől és attól hogy miattam halasztottak el egy újabb győzelmet a fiúk. Leírása szerint a vörös hajú majdnem 10 másodpercet rontott az idejéből. Szúrósan néztem barátomra a tipikus "te vérbeli vadbarom vagy" nézéssel. Erre csak rám nézve lágyan elmosolyodott. Szemeivel majd felfalt izmos vállait megrántotta majd egy egyszerű szinte természetes mozdulattal derekamnál fogva ölelt magához. Arcomba szökött a vér és tuti piros voltam mint egy érett paradicsom. Még hozzá kell ehhez szoknom. Mikhail edző egy félmosolyt intézett felénk. Benne volt minden abban a kaján mosolyban és éreztem hogy innentől kezdve a napjaim teljesen meg fognak változni.

*******

A szobánkba érve Rin bezárta az ajtót és egy csókba rántott. Egy lágy érzéki csókba. Miután elváltunk lehuppantam az ágyamra és elég halálos tekintettel meredtem skarlát íriszeibe. Nem szeretem ha elvesztem az irányítást a saját életem felett.

- Számítanom kell a jövőben is ilyen random kirohanásokra? - komolynak szántam a mondandóm de ahogy levettem Rin arcából ő nem így van vele. Ha elkezdi a hülye 5 évest tettetni hogy mégis mire gondolok akkor esküszöm megütöm.

- Asszem. - mosolyodott el majd eldöntve az ágyon felém magasodott és egy pillanat alatt újra ajkaimat ostromolta. Egy halk nyögés hagyta el számat mire barátom kapott az alkalmon és nyelvét számba vezette. Nagy kortyokba vettem a levegőt két csók között. Túl mohó... Félek.

Rin ismét megnyalta alsó ajkam mire teljesen lesokkoltam.

- Rin... Ne. - könnyeim akaratlanul is elkezdtek lefelé folyni arcélemen. Megijedtem a fiútól.

- Sakura? - a vörös hajú hallva elhalt szavaimat gyorsan elhajolt tőlem. Láttam rajta a félelmet és a megbánást. Elrontotta. Nagyon elrontotta ezt az egészet. Testem enyhén remegett. Szipogtam az ágyamon tapogatóztam zsebkendőért.

- Mi a baj édesem? - lassan és finoman csókolta le könnyeim. Próbáltam a mély levegő ki és be módszert alkalmazni és rendezni mindent ami hirtelen ért. A verseny veszteség anyukám emléke és a Rinnel való kapcsolatom.

- Sajnálom... - csak ez az apró szó jött ki a számon. Féltem de nem is tudom mitől jobban. Féltem hogy elrontok valamit vagy nem vagyok elég jó. Nagyon szerettem Rint ezért is akarom hogy élvezze az együttlétet velem. Mégis féltem az újtól a mástól. Az ismeretlentől. Már a szerelem mint megfogalmazhatatlan érzés is teljesen megbabonázott. És igen... Féltem ettől.

- Mit sajnálsz kicsim?

- Mindent... Sajnálok mindent. De ez nekem túl sok. Túl gyors túl intenzív.

- Ne sajnálj semmit- mászott az ágy szélére- az én hibám. Nem kellett volna elsietnem ezt az egészet.

Rinnel már az első találkozásunknál éreztem valami megfoghatatlan dolgot. Egy szexy izmos görög félisten hasonmás. De sosem a kinézet érdekelt igazán. Néha még hálát is adnék hogy egy picit rondább kis gnóm legyen és a környéken lévő lányok ne nézzék meg minden nap maguknak mikor az utcán sétál vagy futni megy reggel. De minden embernek a belső értékei az erősebbek. A tettei mutatják meg meg milyen is valójában a szavai és a külseje csak azt hogy milyen akar lenni. Így volt, már az első találkozásunknál beleszerettem a lényébe. Mégis a tudat hogy mennyi epedező lány rámászhatott hogy rajtam kívül hány lánynak mutatta meg azt az érzékeny törékeny kisfiús énjét amit akkor a parton nekem.
Az a gondolat hogy hány lányt csókolt meg hányat becézett úgy mint engem. Nekem Rin az első szerelmem. Az első barátom. Aki akkor a vízben ellopta életem első csókját.