Faceless(Rin Matsouka X Oc)

Mindent bele fiúk

- Makoto?

Lesokkolva álltam az uszoda ajtajában. Felettem magasodott Makoto és szinte ugyan olyan értetlenül nézett engem ahogyan én őt. Zavarba ejtett a közelsége és minden múltbéli kapcsolatom emléke feltört bennem amint igéző szemeit néztem.

- Mit keresel itt?- törtem meg én először a kínos csendet.

- Haru-chan ráncigált el.- halk sóhaj hagyta el a száját majd újból lenézett rám. Még mindig szorosan tartott engem a vállaimnál fogva de mégis olyan lágy volt az érintése mintha attól félne hogy összetör ha szorosabban fog.
Éreztem ahogyan pír szökik az arcomra és nem tudok parancsolni a testemnek. El akartam húzódni a melegséget árasztó mellkastól de ólom súlyúnak éreztem minden porcikám.

- Ugye tudod hogy Nii még mindig utálja ha így szólítod?- kaján vigyorral tettem fel a kérdést amire alapból tudtam a választ. Próbáltam a saját magamban kialakult feszengést enyhíteni. Ebben pedig segítségemre volt egy vörös szempár és hajhuzatag. Magam előtt láttam az arcát. Rossz érzés fogott el és lassan de biztosan elhátráltam Makoto öleléséből.

- Hát persze Sakura-chan!- boldog mosoly terült el arcán és mindketten nevetni kezdtünk. Boldog voltam hogy a köztünk történt események nem befolyásolnak már. Bár sokkal inkább magammal kellett ezt lerendeznem semmint a fiúval. Makoto volt az első szerelmem. Gyerekkori vonzalom volt és nem jutott többre a kapcsolatunk mint pár randi ahová Haru is velünk jött. Úgy éreztem hogy a barna hajú inkább unokatestvéremmel randizna és fel hagytunk az egésszel mire felső középbe mentünk. Részben a szükséges távolság miatt is maradtam az alsó középhez tartozó felsőbe és Makoto helyét felváltotta egy másik ember az életembe. Igaz iránta nem éreztem semmi vonzalmat de az új barátságunk segített feledni a csalódást és a fájdalmat amiért nem jött össze kettőnk között egy rendes kapcsolat.

******

- Akkor ha jól értem most azért vagy itt mert pár napja Haru nii-san rád rontott az albérletedbe hogy kötelező eljönnöd vele. És erre te azt mondtad nem tudsz mert a munkahelyeden kell lenned leltározni. Erre ő megfenyegetett hogy ha nem jössz el vele halat fog etetni veled?

- Az nem egyszerű hal Sakura-chan! Az makréla!-csattant fel Makoto.

- Akkor is hal. Ugyan az.

- Azt sem tudtam hogy miért kellett eljönnöm. Csak miattad jöttem. - erre felkaptam fejem.

- Tessék?

- Mondta hogy a te csapatod az egyik rendező és azt is tudom hogy nem egy könnyű időszakban tartják ezt. Holnap lesz 7 éve igaz?

- Igen. -mosolyodtam el fájdalmasan. - De ha túl leszek a holnapon akkor már nem lesz baj és sokkal összeszedettebb leszek.

- Itt vagyok ha kellek ugye tudod?

- Persze Makoto. - néztem rá hálásan.

- Haru és Rin is. És úgy láttam még elég sokan szeretnek itt téged.

- Honnan tudsz Rinről?

- Szerinted a bátyád nem ezzel kezdte rögtön mikor este visszajött a hotelbe?

- Jogos. - nevettem el magam ahogyan elképzeltem a jelenetet és rá kellett jönnöm hogy annak örülnék a legjobban ha Rin lenne mellettem a holnapi napomon.

- Sakura-san! - éles hang és feldúlt léptek zaja.

A hang irányába fordulva láttam meg Mikhael edzőt.

- Hi edző. Mi a baj?

- Az ifjúsági verseny át lett rakva.már megint variállnak az izlandi csapatok. És mindenki sorra lép vissza. Te már nem léphetsz. - az edző orrnyergét maszírozva próbált lenyugodni és összeszedni gondolatait. Utasított de mégis a remény hangját hallottam meg benne és azt hogy nagyon megviselő őt a verseny előkészületei. A legjobb versenyzők vonják vissza a felkérést és teljesen felesleges volt akkor a férfi munkája.