Faceless(Rin Matsouka X Oc)

Take you marks!

Minden bátorságomat összeszedve léptem be a sport csarnokba. Hatalmas volt és ilyesztő. Kihaltak voltak a folyosók és a vizes lábnyomokat felmosó takarítók és a mogorva portáson kívül nem igazán láttam mást. Ez teljesen kapóra jött hiszen nem igazán akartam ismeretlen ausztrálokkal találkozni és ügyetlenül makogni nekik valamit. A porta előtt elsétálva felmutattam az igazolványomat amin rajta volt hogy a mellettünk lévő Egyetem diákja vagyok így a belépés számomra ingyenes. Véghez akartam vinni előre kigondolt tervemet amit a legbiztonságosabbnak tartottam. A bejutni zökkenőmentesen az épületbe rész kipipálva. Második lépés: megkeresem az öltözőt és feltűnésmentes maradok.
Hármas pont: Átöltözök és megkeresem a medencét.

A honlap kiírása alapján a mai napon nincs edzés így a medence minden bizonnyal kihalt senki sincs itt pár kollégistán kívül ezért nyugodtan úszhatok.

Négy: Többször lejövök gyakorolni majd amikor úgy érzem készen állok rá megmutatom az itteni edzőnek hogy lány létemre is képes vagyok profivá válni és engedélyt kérek a csapatba való csatlakozásra.

Teljesen kidolgozott tervem azonban dövögős megvalósítási problémákba ütközött.

A bajok ott kezdődtek hogy amint beléptem ide rájöttem hogy fogalmam sincs merre van az öltöző az oda jutásról már nem is beszélve. Zavartan visszamentem a portára és a falon lógó hírdető táblát kezdtem vizsgálni. Az épület rajza volt rá tűzve. Nehezen találtam meg az apró négyzetet ami a női öltözőt jelölte. Vissza indultam mikor éreztem hogy cipőm talpára valami rátapadtam. Egy fehér papírra tapostam rá. A hirdetőről eshetett le. Már hajoltam le érte mikor a portás érces mély hangja szólalt meg.

- Hadd csak. Majd fel lesz szedve. -a negyvenes férfi cseppet sem volt szimpatikus és az angolja is elég tört volt így rendesen kellett figyelnem arra mit is mond. Viszont eszem ágában sem volt ellent mondani neki így vissza nézve a gyűrött lapra amin már a lábnyomom is ott volt indultam tovább.

Jó 10 perces bolyongás mögött vagyok de már az öltözőben. Ki az az ember aki ennyire eldug egy öltözőt? A csarnok másik végébe kellett eljutnom ahhoz hogy megtaláljam a keresett helyet.
Táskámat az egyik padra ledobtam majd elővettem az úszóruhám. Különleges volt számomra. Még unokabátyám csináltatta a 13.születésnapomra. Akkor még nem tudtam használni mert hatalmas volt a ruha rám most azonban már teljesen passzolt hozzám. Örültem hogy nem egy feszülős úszódresszben kell feszengnem. Úgy éreztem így nem tűnök teljesen másnak.
A folytonos csúfolás ellenére sem hagytam fel az úszással csak változtattam magamon. Vörös hajamat is ezért vágtam le. Akárhányszor a kezembe kerül a ruha mindig a fiú jut eszembe és anya akinek biztosan tetszene. A víz iránti szeretetünk is egyezik rokonommal. Az egyetlen ember volt tényleg aki nem nézett bolondnak amiatt amit a vízről gondoltam. Feltörekvő profi úszó. És sokkal jobb mint én. Pár hónapja költözött Tokióba pont akkor mikor én Ausztráliába.

Az úszóruhámat forgattam megnézve nincs e neki bármilyen baja. Hosszú testre simuló fekete nadrágrész piros csíkkal az oldalán és külön egy fekete top rész ugyan úgy piros csíkkal díszítve.

Gyorsan úszósapkám alá tűrtem hajamat és pólómat visszavéve indultam a medencék felé hogy végre Sydneybe úszhassak egy világhírű medencébe. Kíváncsivá tett milyen lesz. Másabb érzés lesz itt úszni mint otthon?

Lassan lépdeltem végig a hosszú folyosón egészen a terem ajtajáig ahol a gyakorló medencék voltak.

Sokkoltan álltam meg az ajtóban a rengeteg férfira nézve. A hangokat már a folyosón is hallottam de úgy voltam vele hogy biztos az edzőtermek felé mennek.