-Jungkook szemszöge-
Tae már egy ideje elment. Le ültem tv-t nézni és kapcsolgatni kezdtem a csatornákat. A híradónál megálltam.
-Egy húsz éves fiút 5 en megtámadták ma este. Félig holtan fekszik a húsz éves Kim Taehyung - mondta mikor felsegítették
-TAE?! - Kiabáltam és könnyes lett a szemem. Azonnal fel vettem a cipőmet és futottam ahogy csak tudtam a helyre ahol V volt.
Oda értem de nem engedtek közel.
-TAE!! HALLASZ??! - Kiabáltam felé, mire kinyitotta a szemeit és felém fordította fejét.
Lila foltos volt az arca, a szeménél egy vágás ami vérzett. Sokkolva néztem miközben feltették a mentős ágyba.
Egyszer csak elkezdtett szipogni és halkan de azt kiabálta hogy:
-Jungkook, gyere ide!
Ezt megismételte és a mentők ide kiabáltak nekünk akik nézték az eseményt.
-KI AZ A JUNGKOOK? HA ITT VAN JUNGKOOK KÉRJÜK HOGY JÖJJÖN IDE!
Azonnal oda szaladtam és V arcát két kezembe vettem s homlokomat az övének támasztottam könnyes szemmel.
-J-Jungkook f-fá-áj! - sírt
-Shhh tudom hogy fáj. De nemsoká jobb lesz! Ígérem!
Bevittek minket a kórházba, és egy szobába. Át tették V-t egy ottani ágyra, és csatoltak rá minden dolgot mint mondjuk: vérnyomás mérő, oxigén mérő, sőt ilyen kis gömbszerű valamiket is ragasztottak rá ami mérte a szív verését.
Nem mehettem hozzá épp túl közel mert ezeket tették fel, de aztán az infúziónál, Tae elkezdett kapálózni. Még le sem lehetett fertőtleníteni.
-Meg fogná kérem? - kérdezte az orvos aki csinálta.
-Igen. Jövök. - álltam fel azonnal és oda léptem szerelemhez..
Gyorsan szedte a levegőt, a szíve nagyon gyorsan dobogott, de amikor kezembe fogtam az arcát, a szemembe nézett és elkezdett lenyugodni.
-Jólvan! Shhh - simogattam az arcát. Az orvos lefertőtlenítette a kar hajlatát én meg Tae szemébe néztem aki néha, néha oda nézett ijedségébe, ezért megprobáltam lenyugtatni.
-Figyelj. Most szúrni fog egy kicsit, de ne félj, itt vagyok!
V bólintott egyet könnyes szemmel és mikor szúrt az orvos, össze szorította szemeit és kicsöppent egy könny csepp. Szaggatottan vette a levegőt. Próbálta vissza folytani a sírást.
-Shhhhhh nyugi! Kész van! Adtam egy puszit a homlokára.
Az orvos elkezdett mosolyogni, amit nem értettem.
-Aranyosak vagytok - mondta. Rá mosolyogtam és kiment a szobából.
Sziasztoook!! Remélem vártátok már ezt a részt is!! Szeretlek titeket! Annyeong~~
