-Kook szemszöge-
Amint kiengednek a kórházból azonnal megyek Tae hoz és anyuhoz. Hiányzik Tae.. hiányzik az ölelése, az édes hangja, a tapintása, a csókja... hiányzik mindene. De holnap ebből mindent megkapok! Mármint remélem. A gondolkodásomat a nyitódó ajtó zavarta meg, amint két fontos ember jött be
-Sziaaa Kooooookkiiiiiiiiii!!!!! - ölelt meg Tae gyerekesen amit egy Csókal díjaztam.
-Szia babám! - adtam egy puszit arcára is
-Szia Kook! - köszönt anyu könnyes szemekkel
-Szia anyu! - köszöntem neki is még mindig Taet ölelve.
-Jól vagy? - érdeklődött anyu
-Persze - mosolyogtam
-Akkor jó - mosolygott ő is és ide jött megölelni, de Tae annyira kimerült hogy elaludt rajtam ezért őt is ölelte. Én simogattam az alvó kis Tae babámat, és beszélgettünk anyával. 1-2 órát elbeszélgettünk aztán felébredt Tae.
-Fel ébredtél baba? - kérdeztem mosolyogva.
-Amm.... elaludtam? - kérdezte kis rekedt hangon
-El - nevettem - de nem baj! - mondtam
-Ja akkor oké - mondta és át ölelt. Pont nyitódott az ajtó mikor belépett egy nővér
-Jó estét! - köszöntünk mind egyszerre mire mind fel nevettünk
-Csak azt szerettem volna mondani hogy már át vizsgáltuk Jeongguk ot és nagyon úgy tűnik hogy jól van. Hogyha szeretnél még ma este is haza mehetsz! - mondta a nővér mire felcsillant a szemem
-Jeeeeeeeeeeeeeeeeeeee - kiabált halkan V
