-Jungkook szemszöge-
Na szóval anyu haza ért miközben TaeTae adta nekem a puszikat ezért zavarba jött a kis cica. Olyan kis aranyos. Most épp rajtam fekszik én meg a fürtjeivel játszok.
-Szeretlek Jungkook! - suttogta
-Én is téged! - suttogtam én is s mikor felnézett adtam neki egy csókot. - Bárcsak örökre így maradhatnánk - fújtam egy nagyot ő meg csak meg csókolta a nyakamat
-Én is ezt szeretném - feküdt vissza - De Kooksi! Én örökre szeretlek azt tudod ugye? - erre kuncogtam egyet - Tudom Tae baba - mosolyogtam
-Te nem? - konyult le a szája
-Én annál is tovább! - pusziltam meg - és annál is - adtam neki meg egy puszit a homlokára - és annál is - csókoltam meg és ő azonnal vissza csócsoklt
-Szóval mindörökkönörökké - Kuncogott
-Ámen - tettem össze a kezemet az övével és együtt nevettünk
-Kimegyünk venni valami kaját Kookie? - kérdezte Tae babám
-Mit szeretnél enni? - kérdeztem mosolyogva
-Rameent - mondta mint egy kis gyerek
-Akkor megyünk venni rament! - jelentettem ki hangosan hogy anyához is eljusson a hír
-Jó de már sötétedik úgyhogy vigyázzatok magatokra és egymásra is! - mondta anya
-Okee - mondtam es felvettük a cipőinket és egy dzsekit mivel egy kicsit már hűvös volt odakint.Mentünk is a bolthoz kezén fogva és úgy mentünk vidáman mint a kisgyerekek.
-Jungkook!
-Tessék?
-Ugráljunk! - ugrott egyet én meg kinevettem és ugráltam vele együtt. Amint oda értünk megvettük a rameneket és kimentünk a boltból. Tae épp elakart lökni nagy szemekkel én meg értetlenül néztem rá
-JUNGKOOK!!! - kiabálta azt hiszem Taehyung. Éreztem hogy fázok de valami meleg folyik belőlem
-Jungkook! - sírt felettem Tae. Ne sírj! Nem akarom hogy sírj! Megpróbáltam felemelni a kezem és az arcára tettem -Na-Nagyon sz-sze-szeretlek - mondtam ki nehezen a fájdalomtól
-NEM!!! MINDEN RENBEN LESZ JUNGKOOK! Ne félj! - mondta már a véget egy kicsit halkabban mivel kitört belőle a hangos sírás és olyankor minden elsötétült-Tae szemszöge-
Valami állat lelőtte Jungkookot úgyhogy hívnom kell a mentőket! -Nyugi! Minden renben lesz Jungkook - sírtam -minden renben lesz - sírtam hangosan -NEM HAGYHATSZ ITT ÉRTED? - kiabáltam a sirástól.
Megvártam amíg kijöttek a mentők és bevittek minket a kórházba.
-Ugye rendbe fog jönni? - kérdeztem sírva az orvostól
-Idővel renben lesz! De valószínűleg most kómába esett. -amint kimondta ezt a mondatot nagyon megilyedtem. Mivan ha nem fog emlékezni rám? -csordult ki egy kis patak a szemeimbőlSziasztook!!! Hogy vagytok? :) remelem jól és azt is remelem hogy tetszett ez a rész neked! Szeretlek titeket! Annyeong❤️