Ég veled - Kornél szemszöge |✔| - Átírás alatt

7. fejezet

Elég sokáig húztam a lóbőrt, mikor felkeltem, a srácok már nem voltak a faházban.
Felkaptam egy tiszta melegítőt, és lezuhanyoztam. Ezúttal már a fürdőben felöltöztem, nehogy megtörténjen újra az "apró" baleset.
Kint hét ágra sütött a nap, mindenki élvezte a jó időt. Gyorsan beszaladtam reggelizni az étkezőbe. Felkaptam egy tálcát, elvettem valamit, és leültem egy üres asztalhoz. Mikor befejeztem, kivittem a tálcát, megköszöntem, majd rohantam megkeresni a többieket.
Az előttem lévő ajtó kinyílt, és nagy meglepetésemre Újvári Hanna szaladt belém. Megpróbált jobbról megkerülni, de én pont balra léptem, és amikor ő akart balra menni, én léptem jobbra, akár egy tükörkép. Szórakozottan felnevettem és megráztam a fejem.

-Újvári Hanna, döntsd el, hogy merre mész - szóltam kedvesen.

-Jó. Jobbra - mondta, majd hozzátette: - Nekem jobbra.

Mosolyogva félreálltam és beengedtem az étkezőbe.

Eltelt egy kis időbe, míg megtaláltam a srácokat. Csengét a medencénél, a fiúkat pedig a pingpong asztal mellett. Hol máshol? Egy szabad helyet kerestünk, ahol tudtunk nyugodtam beszélgetni.

-Bocs, hogy nem vártunk be a kajálással, nem akartunk felkelteni - mondta Bence.

-Nem gond - válaszoltam. - Jól esett nem hétkor kelni.

-Nézzétek, ott van Hanna - intett a hátunk mögé Csenge, mire megfordultunk. Hanna zavartan visszaintett, majd Zoli elkiáltotta magát.

-Nincs kedved pingpongozni? - mutatta fel az egyik ütőt. Ó jaj... Elkapta Hannát.

-Öhm... Most telefonálok - szólt vissza.

-És utána?

-Nem nagyon vagyok jó benne - szabadkozott, mi pedig vadul intettünk Hannának, hogy még véletlenül se mondjon igent, Bence pedig egyszerűen azt kiabálta, hogy fusson, míg nem késő. - Jó -adta meg magát végül. Gondolom megsajnálta szegény Zolit.

-De jó! Itt várlak! - lelkesedett Zoli, és visszafordult hozzánk.

-Szegény nem tudja mire vállalkozott - nevetett Bence. - Azért hagyd levegőhöz is jutni majd - veregette meg a vállát.

-Nyugi, visszaveszek a tempóból - pörgette meg az ütőt az ujjai között. - Na, én megyek. Elkapom mielőtt lelépne.

-Jól van, de hagyd életben - öklöztem le vele.

-Csak miattad, Kornél - nevetett. - Nem csak őt ölném meg, hanem a lelkedet is. Azt meg nem akarom.

-Nagyon vicces, kösz... - nevettem én is.

-Ezt most értenem kéne? - kérdezte Csenge.

-Nem - vágtuk rá egyszerre.

Elköszöntünk Zolitól, és elindultunk a medence irányába. A nap delelőre állt, így baromi meleg volt, főleg a fekete melegítőkben. Aki ezt kitalálta, hogy a harminc fokban ebben kell lenni, arra ráadnám, és elküldeném benne az egyenlítő környékére.
Mikor odaértünk, Bencével ledobtuk magunkról a felsőt, Csenge pedig fürdőruhára vetkőzött. A lábunkat lógatva beszélgettünk a többi csapat tagjaival, akik szintén a medencénél hűsöltek. Voltak itt Debrecenből, Nyíregyházáról, de még Zalaegerszegről is csapatok. Sok új embert megismertünk. De még mindig nem volt köztük az, akit mindennél jobban meg akartam ismerni...

-Megyek megnézem Hannát, hogy él-e még - vette vissza a melegítőjét Csenge. - Mindjárt jövök.

-Rendben - bólintottam - De én is megyek - álltam fel. Dobok egy SMS-t haza, hogy minden oké.