A fakultatív programról visszaérve a sárgák tanára elégedetten nyugtázta, hogy négy, ismétlem NÉGY madarat is látott. Hát ez nagyszerű. A csoport, akikkel körbejártuk az erdőt, szétszéledt a táboron belül, mi pedig Hannával tanácstalanul álltunk egymással szemben a kiskapunál.
- Akkor...
- Én... - kezdtük tökéletesen egyszerre, mire mindketten elnevettük magunkat.
- Szóval - kezdtem újra. - Megyek, megkeresem Zolit... - fésültem ki a hajamat a szememből, és a pingpongasztal irányába fordultam, ahol a barátom egyedül pattogtatta a labdát.
- Én pedig megnézem Zsombit - mutatott az ellenkező irányba.
- Oké - biccentettem. - Gondolom, később...
- Később - vigyorodott el a cipőjét bámulva. Még mindig gyönyörű, amikor boldog.
Mosolyogva hátat fordítottam, és elindultam a pingpongasztalhoz, azonban Újvári Hanna megszólított.
- Kornél - kiáltott utánam, mire kérdőn megfordultam. - Örülök, hogy te is eljöttél erre a programra... A madarasra - magyarázta, miközben az egyik hajtincsét csavargatta. Totál zavarban volt, de nekem így még jobban imponált.
- Mondtam, hogy érdekel az ornitológia - vontam meg a vállamat szórakozottan.
- Még mindig? - kérdezte visszatartott lélegzettel, hisz pontosan tudta, hogy már csak metaforikusan beszélünk róla.
- Egyre jobban, Újvári Hanna. Egyre jobban - kiáltottam, miközben lassan elindultam Zoli irányába.
Levakarhatatlan vigyor ült ki a fejemen, amikor odaértem Zolihoz. Ezt ő is észrevette, így elkezdett kérdezősködni.
- Mi ez a jókedv, barátom? - tette le a kezéből az ütőt és a labdát.
- Hát - vontam vállat úgy, mintha egyáltalán nem érdekelne a dolog, pedig nagyon is érdekelt. - Igazából az egész délutánomat Újvári Hannával töltöttem. És... - meséltem volna tovább, de rögtön eszembe jutott az a beszélgetésem vele, amikor megemlítettem neki az anyukáját. A jókedv eltűnt az arcomról, helyét komolyság váltotta fel, és a karjaimat keresztbe fontam.
- Minden rendben? - kérdezte összehúzott szemöldökkel Zoli.
- Igenis, meg nem is - válaszoltam. - De várjuk meg ezzel Bencét. Ha visszaértek, mindenről beszámolok.
Na halihó!
Ez a rész ilyen kis rövidecske, de a könyvben is csak három oldal. Tudom, hogy azt ígértem nektek, hogy a szünetben befejezem, de lehet, hogy nem fog összejönni... Majd meglátjuk.
Úgyhogy találkozunk a kövi részben, addig is puszi a pocitokra:
Nájki
CZYTASZ
Ég veled - Kornél szemszöge |✔| - Átírás alatt
Fanfiction-Add a kezed! Gyerünk már, Újvári Hanna! - kiáltottam rá, kizökkentve a megilletődöttségéből, mire ösztönösen megrázta a fejét. -Nem! Menj! Indulj! - ordította türelmetlenül a szakadó esőben, tetőtől talpig sárosan. -Megvárlak - közöltem egyszerűen...
