Szellemek világában

2. rész

Kiszáltam az autóból és jobban szemügyre vettem az előttem álló embereket. Ott volt Rowen. Fekete hajában már látni lehetett néhány ősz hajszálat. Szemei vöröses-barnás színben, szó szerint ragyogtak. Ruhái normálisak voltak, ami meglepő, tekintve, hogy egy kastélyban él.
Mögötte egy lány és egy fiú ált. A lánynak hosszú sötétbarna haja és barna szeme volt. Egy fekete farmert és egy fehér pólót viselt. Végül a fiú. Elég....ilyesztő látványt nyújtott. Fekete haja kócosan hullott a szemébe, mely szinte már feketének hatott, olyan sötét volt. Fekete farmermellényt és fekete koponyás pólót viselt, szintén fekete farmerrel.
Odasétáltam Rowen-hez, aki mosolyal az arcán fogadott.
-Örülök, hogy megismerhetlek Raven. Szép neved van. Holló. Különleges állat.-mondta. Persze,nagyon. Lett volna hozzá néhány keresetlen szavam, ám jobban láttam ezeket megtartani magamnak.
-Ha maga mondja.-rántottam meg a vállamat.
-Nyugottan tegezz. Úgy kényelmesebb lesz mindkettőnknek.-vigyorodott el. Hogy tud még most is mosolyogni? Lehet, hogy anya elfelejtette, hogy ő jött belénk, de én nem!
-Majd.....kialakul.-morogtam magam elé. Anya ekkor súgott valamit Rowen fülébe. Valami olyasmi lehetett, hogy; Még nehesztel rád, hisz ha úgy nézzük te ölted meg az apját.
Ekkor Rowen arca kissé elkomorult, majd a mögötte állókhoz fordult.
-Raven, te még nem ismered a gyermekeimet. Ő Alexander, a fiam. Ő az idősebb. Ő pedig Mal, a lányom. Ti biztos nagyon jóban lesztek. Egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Szerintem most pakoljunk ki.-mondta anya, hogy kissé oldja a feszültséget.
-Ó hagyd csak. Majd én és Alex megoldjuk. Ti menyjetek csak be. Mal megmutatja a szobátokat.-mondta Rowen, majd egy csókot nyomott anya szájára, s a kocsi felé indultak Alex-el. Nagyot sóhajtottam, majd anyával együtt Mal után indultunk. A kastély belűlről is hatalmas volt, hosszú folyosókkal és tágas termekkel. Biztos vagyok benne, hogy el fogok veszni itt.
-Lányok, szerintem tényleg jóban lesztek.-mosolyodott el anya.
-Biztos így van Liz.-válaszolta mosolyogva Mal. Nyílván már ismerték egymást, hisz anya rengetegszer jött el Rowen-hez. Hirtelen megáltunk egy szoba előtt.
-Raven, ez a te szobád.-mondta mosolyogva Mal.
-Rendben, köszi.-mondtam semleges arcal, majd rögtön bementem és becsuktam magam mögött az ajtót. A szoba falai halványszürkék voltak. A sarokban egy szekrény ált, mellette pedig egy kis fiókosszekrény. Az ágy hatalmas volt, talán háromszorosa is a régi ágyamnak. Halványvörös huzat volt a takarón és a párnákon. A fal mellett volt egy sminkasztal. Szerintem én azt nem sminkelésre fogom használni. Ami hiányzott, az a TV volt. Ugyan magammal hoztam a laptopomat, de abban sem vagyok biztos, hogy itt van wifi. TV helyett azonban kaptam egy óriási könyvespolcot, előtte egy kis asztallal, amin egy lámpa is elhelyezkedett.
Szóval tudok olvasni. Remek!
Emellett a padlón egy vörös és igencsak puha szőnyeg is volt. Amint a szobát csodáltam, hirtelen kopogás zaja ütötte meg a fülemet. Kinyitottam az ajtót, amin Rowen és Alex sétált be, a cuccaimmal a kezükben. Letették a dobozokat a földre. Rowen rámmosolygott, majd kiment, Alex azonban még a szoba közepén ált és alaposan, talán túl alaposan is végigmért.
-Valami gond van?-kérdeztem. Erre csak egy vállrándulást kaptam válaszul.
-Csak szeretem nézni a szép lányokat.-mosolyodott el pimaszul. Szóhoz sem tudtam jutni. Ő eközben mellém sétált.-A fürdő itt van melletted. Legyen szép álmod Hollókám.-suttogta a fülembe. Miután távozott egyszerűen becsaptam az ajtót, s dühösen láttam neki a kipakolásnak. Természetesen mindent a helyére tettem. Ruhák a szekrénybe, elektronikai cuccok a sminkasztalra, tudfürdő és hasonló az asztal fiókjába, zokni és alsónemű a fiókosszekrénybe. Az apával közös képemet az olvasásra odakészített asztalra raktam le. Imádott olvasni.
Miután mindennel végeztem a pizsamámmal együtt a fürdőbe indultam. Mint minden szoba ebben a kastélyban, ez is hatalmas volt. A zuhanyzóban simán elfért volna akár négy ember is. Mindenesetre kellemes volt ez a kis zuhany. Lenyugodtam tőle. Kiléptem a zuhany alól, felvettem a pizsamámat és a tükörhöz léptem. Közvetlenül a csap fölött helyezkedett el. A hajamon már látszott, hogy nem most lett befonva, az arcom kissé megviselt volt. Ugyan a meleg zuhany jól esett, most mégis inkább valami hideg dologra vágytam, így lehajoltam, hogy megmossan az arcomat. Ám mikor ismét felegyenesedtem a tükörben megláttam a mögöttem álló apámat. Kezemet a szám elé helyezve akadályoztam meg, hogy feltörjön belőlem egy sikítás. Hátrafordultam, s ő még mindig ott ált, immár előttem.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem halkan.
-Szellem vagyok Raven.-mosolygott eám. Ugyanaz a mosoly volt az arcán mint a baleset napján.
-A balesetben biztos agyrázkódásom is lett. Ez nem lehetséges.....-suttogtam magam elé.
-Részben igazad van, részben nem.-válaszolta.-Mindig is benned volt ez a képesség, csak a baleset aktiválta.
-Oké. Világos. Megőrültem. Ez lehet az egyetlen logikus magyarázat.-mondtam, s közben fel alá kezdtem járkálni.
-Raven kérlek nyugodj meg. Nem lehetek itt sokáig ugyhogy figyelj rám! Óvakodj Rowen-től és a fiától. Ők szörnyek. A lány még talán kedves is. De őket ne engedd közel magadhoz.-ekkor elkezdett halványulni.-Világos Raven?
Aprót bólintottam.
-Szeretlek apa. Hiányzol.-mondtam, s közben egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Te is nekem kicsim. Én is szeretlek.-ezután pedig teljesen eltűnt a szemem elől. Nem tudom ez mi lehetett, de mindenképpen utána kell járnom. Talán van a városban egy könyvtár, ha már iskola nincsen. Milyen régimódi hely ez könyörgöm?
Letöröltem a könnyeimet, majd kiléptem az ajtón. Ott azonban Alex fogadott. Nem számítottam rá, így egy kisebb sikkantás hagyta el az ajkaimat. Ő csak elmosolyodott, majd belépett a fürdőbe.
Mi van ha mindent hallott? Ha őrültnek hisz? Az nem lenne jó. De miért is érdekel mit gondol rólam? Apa azt mondta ne engedjem közel magamhoz. Így is fogok tenni.
Visszatértem a szobámba és bedőltem az ágyamba, ám még sok ideig nem jött álom a szememre. Furcsa volt az új hely, új család és legfőképo az, hogy az apám megjelent szellemként. Igaz, , nem valószínű, hogy tényleg egy szellem volt, pláne nem úgy, hogy még láttam is. Holnap mindenféleképpen utána kell járnom a dolgoknak. Remélem találok valamit abban a könyvtárban.
Miközben ezeken gondolkodtam szép lassan magávalragadott az álmok világa.