9.rész

104 13 2
                                    

A reggeli Nap a szobám ablakán át jelezte, hogy eljött a felkelés ideje. Ugyan a szememnek elég rossz élmény volt rávettem magam, hogy kinyissam őket. Az ágyam nagyon kényelmes volt így nem akartam fölkelni.
Várjunk! Hogy kerültem az ágyamba?
Ilyedten ültem fel, hisz nem tudtam miként is jutottunk haza. A pizsamámban voltam, a hajam pedig fel volt kontyolva.
-Ne mocorogj.-morgott mellettem valaki. Egyből odakaptam a fejem és a fáradt Alex-et pillantottam meg.
-TE MEG MI A FRANCOT KERESEL AZ ÁGYAMBAN?!-kiabáltam rá és egyből kiugrottam az említett mellől.
-Megtennéd, hogy nem hangoskodsz? Lehet, hogy a táplálkozásunk hasonlít a vámpírokéhoz, de nekünk aludni is kell!-mordult rám, majd fordult egyet, ezzel lelökve magáról a takarót. Egy bő fekete gatya volt rajta semmi más.
-B-bocsi.-motyogtam zavartan.-De akkor is szeretném tudni, hogy mit keresel itt....póló nélkül.
Sóhajtva felült és végre kinyitotta szükre szemeit amik most fáradtság csillogott.
-Nem volt semmi köztünk. Leszámítva azt, hogy megengedted, hogy igyak a véredből és csókolóztunk. Kielégítő válasz?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Igen köszi.-fordultam el és a tükröm felé vettem az irányt.
-Komolyan nem emlékszel mi történt a csók után?-kérdezte. Mielőtt válaszoltam volna visszafordultam felé.
-Nem nagyon.-mondtam őszintén.
-Végül is megértem. Nagy trauma lehetett a....-jobbnak látta nem befejezni a mondatot, hisz látta rajtam, hogy nem akarom felidézni azt az érzést.
-Igen.-vágtam rá gyorsan és visszafordultam a tükörhöz. Ahogy a hajammal bíbelődtem a tükörből észrevettem, hogy Alex engem figyel.
-Mi az?-néztem a szemébe a tükrön keresztül. Halványan elmosolyodott majd válaszolt:
-Tudod apám figyelmeztetett mielőtt idejöttetek. ,, Ne szeress bele abba a lányba. Te örökké élsz, ő nem. Ne okozz fájdalmat mindkettőtöknek." De ebbe, hogy nem lehet beleszeretni?-nézett végig rajtam mosolyogva. Elpirultam a kijelentésére és folytattam a hajam fésülését.
-Hé gerlicék! Ha befejeztétek a turbékolást kifáradnátok?-kiabált be az ajtó mögül Mal.
-Megyünk megyünk.-sóhajtott Alex.
Kb 10 perc múlva mindketten összekaptuk magunkat és lementünk a nappaliba. Rowen és Mal a kanapén ültek és maguk elé meredtek.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdezte Alex.
-Most? Most fiam a terv az, hogy megöljük az a vénasszonyt.-csapott dühösen a térdeire Rowen.
-De hogyan?-kérdeztem ezuttal én. Alex mellett ültem, közvetlenül Rowen-nel és Mal-lel szemben.
-A te segítségeddel.-nézett a szemembe Mal.
-Hogy tudnék én megölni egy vámpírt?
-A tegnapit jól elintézted.-mosolygott rám Alex.
-Igen. Az apám segítségével de egyedül nem tudom használni.-érveltem.
-Raven. Mi nem tudunk a közelébe férkőzni mert a tegnapi után egyből gyanút fogna. Te viszont......megérezte az erőd mértékét és megtetszett neki. Te a közelébe férkőzhetsz és átszúrhatod egy fakaróval annak a némbernek a szívét.-szólalt meg most először Mal.
-Jól mondja. Bár tehetnénk mást de te vagy az egyetlen aki meg tudja tenni.-nézett a szemembe Rowen. Tisztán látni lehetett a szeme körül a karikákat. Egész éjjel nem aludt. Neki is fáj anya halála. És én is, akárcsak ő bosszút követelek. Anya nem csinált semmi rosszat. Mindent amit tett értem csinálta. Én vagyok a felelős azért ami vele történt. Ráadásul haragban váltunk el. Tartozom a szellemének azzal, hogy megölöm azt aki végzett vele.
-Rendben. Megteszem.-válaszoltam határozottan.

Time skip:

Épp a szobámban öltöttem magamra a ruhát amit Mal-től kaptam. A saját ruháim túl emberiek így nem találták illendőnek. Bár egy hárpia a nő aki megölte az anyámat így nem igazán érdekel, hogy tetszik-e neki az öltözékem.

 Bár egy hárpia a nő aki megölte az anyámat így nem igazán érdekel, hogy tetszik-e neki az öltözékem

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Sokszor gondolok arra, hogy mielőtt meghalt haragban voltunk. A szellemével egyszer sem találkoztam így még nem tudtam elmondani neki mennyire szeretem. Ezt szeretem a képességemben. Ha egy szerettem meghal a szellemével tudok beszélni. A hajamat befontam pont úgy, mint tegnap este és a ruhám övébe becsúsztattam a fakarót. Hátulra tettem, hisz ott elegendő takarás van számára. Pont mikor végeztem végszóra benyitott Alex.
-Kész vagy?-kérdezte.
-Teljesen.
Meg fogom ölni azt a nőt, még ha az életembe kerül is.

Szellemek világábanWhere stories live. Discover now