Gondolkoztál már azon, vajon mi vár a halál után? Mi lesz veled? Talán elnyel a sötétség, vagy egy jobb világba kerülsz, esetleg nem mész sehova hanem szellemként járod a világot? Ha kiváncsi vagy a válaszra, akkor megsúgom: Szellem leszel.
Az erdő árnyai között futottam, kétségbeesetten keresve azt, aki megvédhet. A ruhám néhol már szakadt volt, a cipőmet pedig útközben levettem. A hajamon már csak nyomokban látszott a fonat amit még Mal az indulás előtt csinált nekem. Hirtelen a lábam megakadt egy ágban, ezzel pedig elvesztettem az egyensúlyomat és kidőlt fa módjára elterültem a földön. Kezeimre támaszkodva felültem. A ball karomon lassan lecsordogált a vörös folyadék, ami az eséskor szerzett sebek egyikén tört utat magának. Ekkor egy árnyat láttam elsuhanni a fák között. Tett egy kört körülöttem, majd tőlem kb 5 méterre megállt, így jól szemügyre tudtam venni. Egy fekete hajú férfi állt előttem, kinek szemei vörösen izzottak az erdő sötétjében. Fekete köpenyt viselt, ami tökéletesen elütött hófehér bőrétől. Talán ott volt Lady Nox házában. Valahonnan ismerős. Lassan lépett egyet felém, ekkor azonban egy kiáltás zavarta meg az erdő csendjét. -RAVEN!!-Alex hangja megdobogtatta a szívemet. Hatalmas szél támadt, ami meglobogtatta a fák száraz leveleit. -ITT VAGYOK ALEX!
Éppen a szobámban ültem, az ágyamon. Mal átment az ő szobájába, hogy keressen nekem valami ruhát. Aranyos lány, bár nem sok időt hagyott a dolgok megemésztésére. Alig 1 óra alatt megtudtam, hogy elrabolták az anyámat és hogy egy kb 3000 éves vámpír tette, aki Rowen egyik régi ellensége. Ők csak úgy emlegették; Lady Nox. Azért vitte el anyát, mert Rowen régen elméletileg megölte a fogadott fiát. Igaz, eddig el tudtam volna képzelni ezt róla......de most valami megváltozott. Talán azért mert már tudom, hogy tényleg szereti az anyámat, hisz ha nem szeretné akkor nem rabolták volna el őt. Az ajtó hangos nyikorgások közepette kinyílt. Mal lépett be rajta néhány ruhával és két pár cipővel a kezében. -Ezeket próbáld fel.-dobta le a ruhákat az ágyra. -Nem értem minek ez. Maradhatnék itthon is.-vetettem fel az ötletet. -Anyukádat elrabolták, mi pedig elmegyünk Lady Noxhoz. Ha nem vagy velünk egyből érted küld valakit, aki nem lesz épp finomkodós hangulatban.-magyarázta Mal. -Értem.-ezután pedig beált a kínos csönd. Én a kezembe fogtam egy ruhát és átvonultam a fürdőbe hogy átöltözzek. -Raven? -Igen? -Tudod azon gondolkoztam......milyen látni az apádat?-kérdezte. -Hát néha elég fura. De igazából jó érzés, hogy velem van. Mikor találkozunk akkor mindig mesél nekem a gyerekkoromról. Olyan részeiről amikre én nem emlékszem. De miért kérded? -Hát tudod.....nekem az anyám halt meg még pici koromban. Hirtelen jött a halála, így el sem tudtam búcsúzni tőle. Néha azt kívántam bár látnám a szellemeket, csak annyi időre, hogy elbúcsúzhassak tőle.-épp ekkor végeztem az öltözéssel. Kimentem a fürdőből és Mal-hez léptem. -Ha egyszer találkozom anyukáddal megmondom neki, hogy nagyon szeretted. -Köszönöm Raven.-mosolygott rám, ezután pedig végignézett rajtam.-Szerintem tökéletes lesz ez a ruha. -Tényleg? -Igen. Illik egy hollóhoz. Lady Noxnak sem fogsz csalódást okozni.-forgatta meg a szemét, mire elnevettem magam. A ruha valóban gyönyörű volt, bár magamtól ilyet nem vettem volna föl.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mal egy hasonló ruhát választott, csak épp lila színben. Ezután a hajunk következett. Mal begöndörítette a sajátját és leengedve hagyta. Én kivasaltam és néhány tincset befontam. Ezután lépett be a szobába Rowen. -Lányok. Csinosak vagytok.-mosolygott ránk.-Alex-el lent várunk titeket. Hamarosan indulunk. -Rendben apa. 2 perc és lent vagyunk.-mondta mosolyogva Mal. Egyetértően bólintottam, Rowen pedig mosolyogva kiment, gondolom le a földszintre Alex-hez. -Raven? -Igen? -Alex-nek biztis tetszeni fogsz.-vigyorgott rám, mire az én arcomat elöntötte a forróság. -E-engem ez nem érdekel.-dadogtam, mire Mal elnevette magát. -Gyere paradicsom. Megyünk a tesómhoz.-mosolygott még mindig. -Megöllek.-morogtam magamban. -Megpróbálhatod.-nevetett fel ujra. A lépcső aljához közeledve megpillantottam Alex-et és Rowent, amint épp beszélgetnek valamiről. Amint meghallodták a lépteinket felénk néztek. Félve Alex-re pillantottam. Kikerekedett szemekkel méregetett engem, arca pedig kissé piros volt. -Sietnünk kell. Nem jó megváratni Lady Nox-ot pláne ha tárgyalásról van szó.-ürgetett Rowen, majd kitessékelt minket az ajtón. Akkor most belépek az oroszlán barlangjába. Annak az oroszlánnak a barlangjába, aki elrabolta az anyámat. Remélem nem lesz semmi baj.
