A két fiú egymás előtt állt. Liam is aktiválta a bikaku típusú kagunéjét, és harcra készen várt. Az rc típusát nézve előnyben volt..
Yūtō elkezdett Liam felé rohanni. Megpróbált a kagunéjével csapást mérni ellenfelére, viszont Liam ügyesen ugrott el a támadások elől. A rózsaszín hajú fiú hátrálni kezdett, látván Liam gyorsaságát.
"Egész jó vagy..." Yūtō mosolygott, miközben Liam támadásait védte ki. Mindketten képzett harcosnak tűntek, látszott rajtuk, hogy sokszor használták már a kagunéjük.
Egy hirtelen mozdulattal Yūtō felülkerekedett, és eltalálta Liamet. Úristen, mi lesz ha Liam meghal!? Szerencsére csak a karját sebezte meg, így nem lett komolyabb baja.
Liamet az ellenfél ereje feldühítette, így újabb lendületet véve támadott. Mintha az eddiginél is gyorsabb lett volna, a mozdulatait sem voltam képes tisztán látni. A farok szerű kagunéjével védekezett, majd egy óvatlan pillanatban hason találta Yūtōt. A fiú a földre rogyott, Liam ezt kihasználva felemelte, és a falhoz szorította.
"Nos, elég erős vagyok, hogy csatlakozz hozzánk?"
Yūtō nem válaszolt. Próbálta kerülni az ellenfele tekintetét.
"Ezt egy igennek veszem. Gyere.. Yūtō-kun." Liam elengedte a fiút, hátat fordított neki, majd elindult felénk. Egy kis tétovázás után Yūtō is követte.
"...Csak azért, mert egyedül semmire nem mennék. Ne gondoljátok, hogy sokáig fogok veletek maradni..." Mondta Yūtō egészen halkan.
***
Csaknem egy óra néma gyaloglás után visszaértünk a "bázisunkhoz". Lementünk a pincébe, és leültünk a nappaliban lévő kanapéra.
"Yūtō-kun, már is begyógyultak a sérüléseid? Elképesztő! Rinkaku vagy te is, ugye?" Kérdezte Fuyuko.
"Igen, ha nem lennék az, már rég halott lennék."
"Haha, tudod nem mindig olyan jó, ha a végtelenségig tudsz regenerálódni.... Amikor már legszívesebben meghalnál, de nem tudsz.. Képtelen vagy rá. A szenvedés nem ér véget, folyton csak újrakezdődik. Csak újra, és újra, és újra... Végül az ember már azt is elfelejti, milyen a fájdalom. Egyszerűen hozzászokik.... Óh, bocsánat. Elkalandozott a figyelmem." Valami volt Fuyuko hangjában. Valami ijesztően valóságos és borzasztó. Teljesen érzelem nélkül mondta ezeket.... Kirázott a hideg.
"Azt mondod, véget nem érő szenvedés? Ez az egész világ az. Egy nagy szar, amin nem lehet már változtatni. Ezért mindenki kegyetlen gyilkossá válik, ha akar, ha nem.." Yūtō szavai felidézték bennem a tegnapi napot.. Nem akartam rá emlékezni.. Bűntudatom volt.
"Ha megöljük a Kabócákat, lehet még béke, nem?" Kérdeztem reménykedve, részben azért, hogy elűzzem a rossz gondolataim.
"Béke? Itt soha sem lesz béke. Ez a világ a háborúkról szól. A ghoulok és az emberek közötti örök ellentétről." Liam hangjában keserűség csengett.
A szobát szomorú csend töltötte el. Mindenki valamin gondolkozott, hogy min, nem tudom. Csak komor képpel néztük a padlót, és vártunk.
CZYTASZ
ʀᴀɢʏᴏɢó ᴠöʀöꜱ • ᴛᴏᴋʏᴏ ɢʜᴏᴜʟ ғᴀɴғɪᴄᴛɪᴏɴ [HUN]
Fanfictionez a fanfic jópár évvel a :re befejezése után játszódik, nincs túl sok kapcsolata az eredeti canonhoz, szóval a szereplők nagyrészt oc-k lesznek. enyhe spoiler alert, ha még nem olvastad/nézted végig a tokyo ghoul:re-t! külön köszönet @JustAWolfYT...