ʀᴀɢʏᴏɢó ᴠöʀöꜱ • ᴛᴏᴋʏᴏ ɢʜᴏᴜʟ ғᴀɴғɪᴄᴛɪᴏɴ [HUN]

9. fejezet

Az éjjel során végig zuhogott az eső, az utcák szinte vízben úsztak. Reggel szokás szerint korán felkeltünk, bár nem hiszem, hogy akármelyikünk tudott egyáltalán aludni.

A szobában egyedül voltam. Fuyuko már valószínűleg felébredt, és kiment a nappaliba. Kinyitottam az ajtót, és kisétáltam a szobából. A nappaliban meglepetésemre senki nem volt. Leültem a kanapéra, és vártam a többieket. ...Az egyik szobából beszélgetés szűrődött ki.

"Biztos vagy ebben, Fuyu-chan? Mi lesz ha valami nem a terv szerint megy?"

"Én biztos vagyok benne, hogy minden jól fog menni."

"És ha Miuki.... Ha mégsem..."

Rólam van szó... Mit akarnak velem?

"Én tudom, Liam-kun. A szüleit is ismertem, mindketten kakuják voltak. Szerencsés lány."

Kakuja? Mi az a kakuja?

"Rendben.. De ha valami nem jön össze... És az miatt kerülünk bajba.."

A párbeszédből ennyit hallottam, viszont ez is bőven elég volt ahhoz, hogy teljesen összezavarjon. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, viszont csak még idegesebb lettem... Nem akarok harcolni... Visszamentem a szobába.

Valaki kopogtatott.

"Miu-chan!! Ébren vagy?" Fuyuko volt az. Benyitott az ajtón, és intett nekem, hogy menjek ki. Ő előreszaladt, és a szoba közepén megállt.

A kanapén ott ült Amelia és Yūtō, Liam pedig mellettük állt. Helyet foglaltam Ameliáék mellett.

"Nos, a terv a következő: Visszamegyünk a 24-es körzetbe, ahol a kabócák gyakran járőröznek." Fuyuko kihúzta magát, és büszkén mondta el a Liammel közösen készített "tervét". "A mai nap pont a célpontunk, Tsuki Hana lesz ott egy másik emberrel. A többit meg majd rögtönözzük. Rendben van?"

"Uhh, Fuyu-chan biztos menni fog ez? Nem tűnünk valami felkészültnek..." Kérdezte Yūtō félénken.

"Persze hogy rendben lesz! Miu-chan itt van, tuti nem vesztünk. Amúgy is túlerőben vagyunk."

Miért pont én? Liam például sokkal erősebb nálam...

"Indulhatunk?" Fordult felénk az eddig csendben álló Liam. Az arckifejezéséből lehetett látni, hogy ideges..

"Mhm!"

Fuyuko elképzelhetetlenül boldog volt. Nem értettem... Bár ki érti Fuyukót?

A 24-es körzet sok rossz emléket idézett fel bennem. Az ott töltött, végtelennek tűnő napok, az a szörnyű éhség... Meg a pillanat, ami megváltoztatta az életem.. Annak a ghoulnak a riadt arca... Nem fogom tudni elfelejteni. Annak a párbajnak minden része beleégett az agyamba. Miért ilyen nehéz felejteni?... Hirtelen éles fájdalom nyilalt a hátamba. Pont ahol van a kakuhōm... Ugye nem lesz semmi baj? Olyan régen használtam már a kaguném..

A fájdalom lassan enyhült. Egy kicsit megnyugodtam. Bár ahogy egyre beljebb értünk az üres kazamatákban, szorongás fogott el...

Ott álltunk a földalatti alagútban, ahol egy hete is sétáltam. Csak hogy most nem egyedül voltam.. Ez egy kis erővel töltött el, jó érzés, ha van valaki, akire számíthatok.

Befordultunk egy keskeny utcába. Az úton három csuklyás ember állt, támadóállásban, mintha már vártak volna minket..

"Oh! Meg is vannak!" Kiáltott Fuyuko az emberekre mutatva.

A hosszú kabátuk vörös színű volt, fekete, kabóca alakú mintával. Ők azok. Az egyik egy kōkaku típusú Quinquét tartott a kezében. A másik kettő fegyver nélkül állt.

"Mit akartok, ti kis szemetek??" Üvöltött a felfegyverzett, a hangjából ítélve, férfi.

"Mi egy bizonyos Tsuki Hana nevű nőt keresünk. Jó helyen járunk?" Fuyuko ijesztő nyugodtsággal beszélt, mintha a legtermészetesebb dolog lenne lerohanni pár ghoulok elleni titkos ügynököt.

"Istenem, Yūtō-kun!!" Kiáltott fel az egyik csuklyás, miközben felénk szaladt. Yūtō sápadt volt, és teljesen lefagyott. "Olyan rég találkoztunk!~'

"Ő az... A lány, akinek a családja fogva tartott...." Súgta nekem Yūtō, a lehető leghalkabban.

"Nem nyúlsz hozzá egy ujjal sem!!" Üvöltötte Liam, amint a felénk közeledő nő és Yūtō közé állt.

"Mi az? Talán már a kisöcsém sem üdvözölhetem?" A nő levette a kapucniját, és mosolyogva ránk nézett. A haja szőke volt, és egy copfba volt összefogva. A sötétbarna szemeiben őrült fény csillant.

"Te mocskos állat!! Yūtō nem az öcséd!" Amelia dühösen rohant neki az előttünk álló nőnek, a kagunéjét aktiválva.

"Ti ghoulok... Olyan semmirekellő szörnyetegek vagytok." A nő egy ütéssel leterítette Ameliát, aki rögtön próbált felkelni. "Bár azt hiszem, már én se vagyok sokkal különb...!"

A szőke hajú nő egyik szeme átváltozott, pontosan mint egy félvér ghoulnak. Csaknem ő is...? Ő is a kabócák elit osztagjának tagja.. Vigyáznunk kell vele.

Liam és Yūtō rögtön Amelia segítségére sietett. A Quinque használó is csatába lendült... Felém rohant. A fenébe, nem tudom aktiválni a kaguném..! El fogok késni... Meghalok.

Fuyuko elém ugrott, sikeresen kivédve a férfi támadását, aki hátra is esett a lökésnek köszönhetően.

"Miu-chan! Én lefoglalom őt, te támadd meg a másikat!" Mondta Fuyuko az egy helyben álló csuklyás alakra mutatva.

Riadtan körbenéztem, bár én sem tudom igazán, miért. Mély lélegzetet vettem, próbáltam koncentrálni. Rajtam múlik minden... Ha elvesztem.... Nem, nem fogok veszteni. Elindultam a sikátor végében álló ember felé. Az a pár lépés is örökkévalóságnak tűnt számomra...