Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
–well, i hate u. xjjgx
Idegesen dobolva ujjaimmal térdemen néztem a mellettem elsuhanó várost. A belvárosi építmények, az egekig nyúlva csiklandozták a tarka felhők bolyhos alakját. A fülhallgatóm összegabalyodva lógott, szinte magához láncolva fekete táskám vállpántját, miközben kedvenc számaimat dalolta. Azonban ez sem tudta elterelni a figyelmemet. Az izgalom, némi félelemmel vegyítve vette birtokába testemet, letaszítva lelkem trónjáról az uralkodó nyugodtságot.
- Bár hazafelé tartanék most... -sóhajtottam, barna tincseim közé nyúlva, ezzel elérve, hogy azok elfelejtve a rendet, kuszán álljanak fejem tetején. Hatalmas levegőt véve nyomtam meg a leszállást jelző, zöldes gombot, majd egy utolsó pillantást vetettem az autóbuszon utazó, fáradt arcú emberekre, s amint a jármű megállt, fura mosolyt villantva búcsúztam el tőlük. A kórház felé igyekezve számtalan kérdés kavarta fel a gondolataimat őrző, békés csendet. Elég vagyok én a doktori címhez? Ugye nem fogok kinyírni egy törpét sem? Vajon megfelelek majd a szakorvos úr elvárásainak? A modern építésű épület elé érve megtorpantam, lábaim nem mozdultak, mintha egész lényem kővé dermedt volna, alig bírtam rávenni magam, hogy elővegyem a zsebemben rezgő telefonom.
- Anya, én ide nem merek bemenni. -jelentettem ki köszönés nélkül, mire szülőm halk kuncogással felelt.
- Az ég áldjon meg, Jungkook... -szinte előttem van a kép, ahogy fejét ingatva, széles vigyor ül ki arcára.- Mitől félsz, kincsem?
- Mindentől. Még a fotocellás ajtótól is... -suttogtam a készülékbe, s ezt követően tettem egy lépést előre. Ha így haladok, a munkaidőm végére, talán eljutok a recepcióig.
- Ugyan már fiam, ne legyél idióta! -hadarta bosszúsan.- Az utóbbi két évedet is ott töltötted. Hidd el nekem, múlt kedd óta csak új mesekönyvek érkeztek adományként! Szóval szedd össze magadat végre, húzd be azt a csinos, kis pofidat azon a rémisztő, önműködő bejáraton, és varázsold el Dr. Kimet! -utolsó mondata pirosra színezte arcomat, de még milyen szép szamóca vörösre.
- A-anya! Azt ne mondd, hogy utánanéztél az interneten! -fejemet fogva léptem be a rohanó világtól elválasztó kapun, és a színes figurákkal díszített falakat meglátva, leginkább a gyomorgörcs fogott el, mintsem a gyermeki ámulat. Egy automata mellett megállva pillantottam körbe a beteg apróságok hadán, és érdeklődve tekintettem a halvány kék pult mögött telefonáló, rezidens hölgy irányába, ki orrnyergét dörzsölve tartotta füléhez a fekete kagylót.
- Csak olvastam róla ezt-azt... -hallatta érdekes hanglejtéssel, ezzel egyfajta jelentőségtelenséget nyilvánítva mondandójának.
- Ezt-azt?? -kérdeztem vissza számonkérően.- Mi a horoszkópja? -tudtam, hogy hirtelen feltevésemmel könnyen csapdába csalhatom.
