Segítség tanú lettem!

4.fejezet

Megérkeztünk haza,apa elült mellém a kanapéra és oda ült is River.
- ohhh...,hogy is kezdjem.-sòjatott egyet apa.
-Szóval Daniella egy vérfarkas vagy.Csak az a helyezet hogy mivel én is vérfarkas vagyok anyukád meg boszorkány,ezért boszorkány is vagy.-Mondta miközben a kezemet simogatta.Én már akkor sem csodálkoztam volna ha apa azt mondta volna léteznek a zombik.Csak szomorúan én lesütöttem a szemetet.
-Akkor eddig miért nem éreztem semmi ilyesmit?-kérdeztem
-Igazából mi sem tudjuk eddig miért nem jött elő-sólalt meg anya,leült mellém a kanapéra ő is.
- De azt gondoljuk a sokkhatás miatt.-mondta Apa Anyát kiegészítve.
-Hol vannak a hozzánk hasonlók?-kérdeztem
-Nekünk van egy falkánk amibe te is beletartozol,de te vagy az egyetlen boszorkány vérfarkas.-Mondta Apa.Én csak felhúztam a szemöldökömet és nagyon furcsán néztem.
-Csak annyit akarok mondani, hogy ne aggódj,sose aggódj gyermekem.A mennyeknek tervei vannak veled.-fejezte be apa a mondtani valóját és én a végére el mosolyodtam mert az apával közös kedvenc dalunkban ugyan ezt mondják.(Don't you worry child)Egy ideig apával mindketten egymás szemébe néztünk és egymásra mosolyogtunk.
-Haza megyünk.-mondta anya megszakítva a meghitt pillanatot
-Haza?Hova?Én itt lakon!-mondtam és zöld lett a szemem.
-Majd megtudod,holnap indulunk.Reggel elhozhatod a cuccoidat a suliból. Bólintottam és elmedtem aludni.Nem tudtam aludni mert nagyon sok gondolat keringett a fejembe.Elegem volt mindenből arra gondoltam hogy mi lenne ha az egész mindenség felgyulladna. Ebben a pillanatban lángra kapott az összes gyertyán a szobámba .Nagyon megilyedtem,átrohantam az anyáék szobájába és felébreszettem anyát.Megfogtam a kezét és áthuztam a szobámba ahol a saját kezűleg öntött gyertámtól a vaníliás ilattú gyertáig mi degik égett.
-Mit csináltam?-kérdeztem anyától rémülten.Anya legyintett egyet a kezével és elaludt az összes gyerta.
-Semmi baj! Gyere!-mutatott anya a pince felé.Anya levitt a picébe,kinyitott egy szekrényt és kivett belőle egy karkötőt. A karkötő ezüst volt és volt rajta végtelen jel.
- Így nem tudsz varázsolni,holnap mindent elmondok-mondta anya. Én bólintottam. Reggel anya keltett fel.
-Bevigyünk a suliba Angyalom?-kérdezte
- Nem kell- mondta.Mivel tudtam hogy csak bemegyek a suliba aztán megyek is el,ezért nem reggeliztem. Leértem a suliba,bár nem volt kedvem levinni Rivert de apáék radagaszkodtak hozzá. Bementem a suliba kinyitottam a szekrényeket és kivettem belőle pár dolgot.Nem volt kedvem hazavinni a szórólapolkat amiket kaptunk,szóval azt ott hagytam. Szomorú voltam nem volt kedvem elmenni a suliból. Ebben a pillanatban Lola ugrott a nyakamba.
-Selfiiiiiii! a -visította Lola. Én borzasztóan mérges lettem és arany lett a szem és ellöktem magától Lolát. Elfutottam a folyosó másik ledobtam a tásákámat és lerogytam melllé.Eltakartam a szememet hogy ne lássa meg senki hogy arany a szemem.Hallottam ahogy Lola fel van háborodva hogy Abigél kivette a kezéből a telefont.
-Te kitöröltem a képet-hallottam a távolból Lola víszhangzó hangját.
-Igen!-mondta Abigél és hallottam ahogy futott felém. Éreztem hogy hátulról Abigél hátulról átölel,és a fülembe súg.
-Semmi baj,én is farkas vagyok,és tudom hogy milyen nehéz most neked.-mondta Abigél együttérzően.
-Tényleg?-nézetem Abigélre már kéken izzó szemekkel.Abigél nem szólt csak bólintott.
-Gyere menjünk!-mondta Abigél és kivezetett az iskola ajtón. Abigéllel eggyüt mentünk haza.
-Összepakoltam!Mehetünk!-mondta anya amint beléptünk az ajtón.
-Oké.-mondtam beültünk a kocsiba és elindultunk.
-Te is jösz?-kérdeztem Abigélől
-Persze!Itt hagynál!-mondta Abigél viccesen
-Naná!-nevettem,és már a kocsiba ültünk