Segítség tanú lettem!

13.fejezet

Ebéd után oda mentem Richárdhoz aki a tavat nézve álldogàlt. Akartál még valamit mondani?-kérdeztem Richártól mikor oda álltam mellé.
-Igen.Azt hogy a madarak csicseregték hogy a varázs könyvekben kutakodsz,tudod nekem is van pár ilyen könyvem.
-Hogy mi?Te használod a könyvet!Az én engedélyem nélkül!Daniellla!-mondtam anya szigorúan,szinte üvöltve.
-Farkas Hajnal!Ne kiabálj!- mondta Richárd
-És ez hogy került hozzád!-üvöltötte anya vörös fejjel és meg markolta a bronzrószaszín medált.
-Mi ezzel a baj?Elláé a szuperalfa medál.-mondta Richárd és a vállamra tette a kezemet.
-Nekem inkább az a kérdésem hogy ez a medál hogy került be a tóba?-tettem fel a kérdést anyára meredve
-Nem vagy erre a feladatara felészülve-kiabálta anya idegesen és nyúlt a nyakláncomért hogy levegye rólam
-Na azt már nem!Megtiltod hogy varázsoljak és most elveszed tőlem ami az enyém!Nem ezt nem!-kiabáltam és arányán izzott a szemem.Fogtam magam és elrohantam,még halottam ahogy anya arcom üti Richárdot és elkezdhetnek üvöltözni egymással. Felrohantam a szobámba az eggyik varázskönyv tetején egy cetlit:
Gyere!(tudod kik vagyunk)
Tudtam kiknek a levele ez a boszorkányoké,előntött a kíváncsiság és úgy éreztem hogy ott jó helyem lesz.Felkaptam a varázskönyveket és beleraktam a fekete iskola táskámba,nem vittem semmi mást csak a könyveket.Kimentem a szobámból lerohantam az emletről,az ösztöneim vezettek.Nem az erdő felé indítottak hanem az ellenkező itányba,kirohantam a kapun.Abigél a kapuban ült,éreztem hogy engem néz miközben kirohanok a kapun és elfutok az úton.Azon az úton futottam ahol New Bernből jöttünk,de mikor egy egyelágazáson Bayboro felé elfordultam elkezdtem ellenkezni az ösznönimmel.Igaz hogy reggel volt,de ez az út egy korom fekete fenyő erdőbe vezetett.Egy pillanatra meg álltam és egy rémült pillantást vetettem az erdőre és futottam tovább.Úgy fél órája futottam mikor megláttam egy házat és éreztem hogy ez az a ház.Egy sötét fából épült ház volt amit benőtt a borostyán,ház előtt közvetlenül egy üvegház volt.Az üvegházba nem igazán lehetett belátni mert azt is benőtték a kuszónövények.Lassú és bizonytalan léptekkel közelebb mentem a üvegházhoz.Hirtelen valaki kilökte az üvegház ajtaját.
-Sikerült!-mondta szikrázó szemmel egy szőke hajú fiú aki látszólag velem egykorú volt.
-Végre!-mondta és felém futott, én nagyjából 1 méretre álltam az ajtótól ezért nem kelett sokat futnia a fiúnak.
-Szia!Az az én nevem Olivér.Te meg valószínűleg Angyal.-mondta a fiú hadarva,ekkora a többiek is ott voltak.Nem igazán miért hív az utónevemen,de vettem a lapot.
-Szia!....-Tényleg......-Hogy....-Részv..-Tud....-mindenki kérdezi akart valamit tőlem.
-Mindenki maradjon csöndbe,mert a végén elijesztitek-szólt egy női hang
-Szia-lépett hozzám a nő és végig simogattam a kezemet,barna egyenes haj volt és barna szeme 39 évesnek tűnt.
- Váradi Natália vagyok,és mi vagyunk a éj boszorkányok,vagy más néven az éj gyülekezet.Gyere be!-Intett Natália az ajtó felé.Natália bement az üvegházba és utána az éj boszorkányok. Tettem volna be a lábam a házba de úgy éreztem mintha egy láthatatlan üvegajtó lett volna ottt.Megakadt a testem és nem bírtam átlépni az ajtó félfán.
-Bocsi,elfelejtettem hogy van tiltó bűbáj.-mondta Natália
-Ami azt jelenti hogy árny farkasok nem mehetnek be!-mondta egy kisfiú és felhúzott szemöldökkel rámnézett.
-Angyal old fel te légyszi!-nézett rám egy velem egy korú kócos szőke hajú kék szemű lány.
-Jó Angyal csinálhatja a bűbájt Amanda-nézett előbb a kócos lányra utána rám.
-Nem melesleg én is el tudom mondani hogy mi az a tiltó bűbáj Leon-mondta Natália és ránézett a barna bőrű kisfiúra
-Angyal az a helyzet hogy mi más mágiát használunk mint ti,mi rímekből készítjűk az ígéretet.-mondta Natália
-Szóval Mályva kérlek mond el a bűbáj.-folytatta Natália és ránézett egy kis barna hajú barna szemű  7 éves kislányra.
-Ő.....megvan!
Napra,égre esküszöm,
Ellenség ide be nem jön.
Beleértve farkasokat,
-Nem tudom rovább-nézett Mályva Natáliára szégyelve magát
-Kik Stonewallban laknak.-felyezte be egy sötétbarna egyenes hajú lány,aki alig fél évvel lehetett idősebb nálam.
-Köszönöm Mályva és köszönöm Johanna.-mondta a nő mosolyogva.Én léptem egy lépést hátra kinyújtottam a kezemet az ajó irányába és elkeztem gondolkodni a bűbájon. Egyszeriben beugrott a megfejtés,mintha valaki a fejembe megsúgja volna.
-Napra,égre esküszöm,
Hogy ezt most itt fetöröm.
Mivel én nem vagyok farkas,
Ezért nekem a bejárás szabad.-befejeztem a bűbájt kinyítottam előre a lábamat és a láthatatlan üveges ajtó megszűnt.Mikor beléptem mindenki elkezdett tapsolni,én pedig elmosolyodtam.Ezekben a percekben elfelejtettem minden bánatomat,de mikor elmosolyodtam vizesésként zúdult rám a fájdalom.A mosolyom pillanatok alatt elszállt.
-Gratulálok Angyal,nem gondoltam volna hogy ezzel a mágiával is tudsz bánni!-nézett rám lelkesen Natália,de ekkor én már nem mosolyogtam.Oda lépett hozzám Natália és megsimogatta a fejemet.
-Minden rendben lesz!-súgta a fülembe
-Akkor mindenki menjen be a szobájába Angyal te Johannával leszel egy szobába.Bementünk a szobába,a szobának a fala bézs volt.A két sarokba két francia ágy volt,az ágyakról lila függönyök lógtak le.A két ágy között volt egy fehér éjjeliszekrény.A szobában két üveges fehér szekrény volt,a szekrény üveges részében gyertyák és kristályok voltak.A szekrények között volt egy régi asztal régi belefestett minták voltal.A mennyezeten egy nagy csillár volt.A szobában három ajtó volt,az egyik kivezetett a közös térbe,a másik a fürdőszobába vitt,a harmadik pedig a konyhába.A konyha egybe volt nyitva a hálószobával,ezért az ágyról is beláttál a konyhába.A szobának régi módi boszorkányos stílusa volt.
-Nem kérsz teát?-kérdezte Johanna
-De köszi.-mondtam hálásan
-Ülj csak le.-mutatott egy ágy előtti lila ülőgarnitúrára,aminek a mérete egy zsámolyéval egyezett meg.
-Bocsi hogy Amanda ilyen kellemetlen szituációba kevert,gondolom nem volt egyszerű feladat.-mondta Johanna miközben csinálta a teát.
-De hogy,semmi baj örültem hogy így is varázsolhattam.-mondtam
-Akkor te tehetséges vagy mert nekem először egyáltalán nem sikerült.-mondta miközben megfogta a teát és elindult felém.Johanna leült mellém egy olyan zsámolyra mint amin én ülök és kedvesen de halkan elkezdett beszélni hozzám.
-Mi tudjuk hogy az apukád meghalt,nem kell titkolnod az érzéseidet.-mondta
-Köszi...-mondtam halkan és felnéztem a mennyezetre hogy ne csorduljon ki a könnyem.Ekkor Johanna megölelt.