A Megváltás Angyalai (Banana Fish Fanfiction)

Második Fejezet

... Hahaha, ezzel nem mondasz újat. Engem legalább naponta egy ember meg akar ölni álltagosan. Vannak napok, amikor többen is. - Nevetett fel a zöld szemű fiú. – Ha ezért jöttél, akkor sajnos hiábavaló volt ez a sok erőfeszítés, mert nem szolgáltál új információval. – A lány ideges lett attól, hogy a fiatal így lekezeli.
- Figyelj, nem azért áldoztam fel majdnem mindent, hogy így viselkedjél! – és lecsapott egy bézs színű dossziét az asztalra.
- Ez meg mi a szar? – kérdezte a szőkeség.
- Ez a te rohadt aktád, csak azon része, hogy hány embert nyírtál ki! Ja és az első két oldal csak az, hogy hányat öltél meg az olyanok közül, mint én!
- Jó sok...
- Határozottan nem tétlenkedtél az elmúlt néhány évben. Ez pedig itt a teljes anyagod, amit tudunk rólad. – Tett egy fele akkora fekete dossziét a másik mellé.
- Jó keveset.
- Igen az biztos, sokkal kevesebbet, mint amit tudni szeretnék.
- És ez miért olyan nagyon fontos.
- Ha a szervezetben valaki fekete aktát kap, akkor azt neki ki kell nyírnia. – sóhajtott Ashley.
- Figyelj ezek a rébuszolások kurvára idegesítenek! Nem tudnál világosabban fogalmazni?!- akadt ki kicsit Ash.
- Rendben. Röviden annyit rólam, hogy csecsemőkorom óta egy Orosz bérgyilok és gyilkos képző „akadémia„ amerikai székhelyén az Isten háta mögött nevelkedtem, abban a hitben, hogy anyám egy dezertőr és el akarta pusztítani a helyet, de, hogy ne öljék meg öngyilkos lett, és engem hátra hagyott. Azt mondták ők mentettek meg. Persze ezt már nem hiszem.
- Mi volt ez a szervezet?
- A Fekete Özvegyek. Kérsz? – mutatott fel Ashley egy szál cigarettát.
- Nem, de dohányozz nyugodtan! Hallottam már róluk, de még sose láttam egyet se. Azt mondják minden második lány éli csak túl a kiképzést. – itt a göndör hajú csak bólintott.
- Nagyon kemény kiképzést kaptam, de a legjobbak közé tartoztam. A félelem motivált, de mindig megbélyegeztek. Bár nem is ez a lényeg. Mire vége lett a kiképzésnek mindenki félte a nevem, de sose léptettek elő és ezt nem értettem egészen egy hónappal ezelőttig. Akkor ugyanis megkaptam az aktádat azzal az utasítással, hogy három hónapon belül nyírjalak ki. Nem mondtak sokat bár sose tették. Igazából mindig egy aktát kaptunk a színétől függött mit kell tennünk. A fekete volt a gyilkolás. – Itt tartott egy nagyobb szünetet, és mélyet szívott a cigijéből. – Nem ez volt az első ilyen feladatom nemek is van már jó nagy aktám.
- Nem lepődtem meg azután, hogy simán megölted azokat a faszikat.
- Röviden annyi volt, hogy utánad néztem kicsit jobban. Honnan származol, adatok kiket bíztak már meg azzal, hogy téged iktassanak ki. Mindig megtettem, csak ez most más volt. Ugyanis szerepelt bennem anyám kódja. Ez engem nagyon zavart, mert az állítólagos öngyilkossága után volt a megbízás. Félre értés ne essék. Volt két székház. Egy itt valahol New Yorkban ide a jobbak kerültek, és egy valahol Atlanta környékén. Az információk szabadon áramoltak a két hely között, de mi nem mehettünk egyikből a másikba. Elővigyázatosság, nehogy kövessenek. – itt újabb szünet következett majd a fiúra nézett. – Ha valami nem világos szólj.
- Rendben ezt értem. Kemény gyerekkor és leleplezett hazugság, amihez közöm volt. Nem túl bonyolult.
- Én is azt hittem az elején, biztos el van írva vagy hasonló. - sóhajtott a lány - De nem ez volt a helyzet. Bele ástam magam a és próbáltam mindent kideríteni. Mondom, lehet te ölted meg.
- Őszinte leszek. Kicseszettül nem lepne meg, ha ez történt volna.

- Engem se lepett volna meg. Sőt azt, hittem ez lesz, de nem,a kutatásaim során kiderült, hogy megtagadta a parancsot és ezért likvidálták. Kiderült, hogy életében egyszer egy 2 -2 és fél évre  úgy 19/20 éve egy beépülés során eltűnt. Akkor egy levél hatására, hogy tudják, hol van haza jött. Meg utána rá két évre 9 hónapra. Ekkor születtem én. Nem volt szokatlan, hogy a szervezet női tagjai eltűnnek, ha gyermeket várnak, mert a fiúkat elküldik a lányokat meg egy másik létesítménybe helyezik át.
- Végül is miért kéne családi közeg? – röhögött Ash.
- Minek az mikor van mindennapos verés. A parancs megtagadása persze nem volt kirívó ok, ami miatt likvidálták volna, de sajnos kapcsolatot akart veled felvenni. Ez pedig elég ok volt.
- Nincs róla valamilyen képed? Hátha láttam már valahol.
- Nincs sajnos ezekben az aktákban nincs kép. Azért, hogy ha elfognak, minél kevesebb embert ismerjünk. Nem véletlenül vagyunk tizen egy helyen.
- De hogyan jutott eszedbe, hogy felkeress?
- Figyelj, hazudtak nekem egy életen át. Egész életemben egy hazugságban éltem és majdnem el is hittem minden szavát. Most, hogy ez kiderült bármit az égvilágon képes vagyok megtenni azért, hogy kiderítsem az igazat. Anyám nem volt rossz ember. Nem küldött kínpadra csak, azért, hogy neki jó legyen. Épp ellenkezőleg. Azért bűnhődött, mert nem akarta, hogy ugyanaz legyen a sorsom, mint neki. Csak megpróbált kiszakadni egyszer, mert engem védett. Ha én nem kapom, meg a te aktádat sose jövök rá arra, hogy hazudtak nekem. Anyám meg akart védeni két gyereket, mert csak 15 voltál mikor végeznie kellet volna veled. Nem tudom milyen utasításra és, hogy ki akart holtan látni, de nem tette volna meg. – itt a lány tartott egy kis szünetet.
- Igazából 15 éves korom után egész sokan akartak holtan látni. – nézett ki az ablakon Ash.
- Ja valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani. De két ember miatt áldozta fel az életét. Mert, ha egyszer nem tűnik, el vagy velem nem próbál meg megszökni akkor, az, hogy nem öl meg téged nem von halált maga után.
- Nem? 
- A szervezet két úgymond hibát mindenkinek enged, hisz egyszer mindenki próbálja a lányát menekíteni. Nem akarják neki ugyanazt a sorsot vagy rosszabbat. Az első bujdosás, fogalmam sincs mi miatt volt talán, ha kiderül, megtudom az igazat. Viszont téged is védett és nem tudom miért, de az életet adta érted. Hisz tisztában volt vele mi lesz, ha ellenszegül. Tudnom kell miért. És azt is mi a teljes igazság, ami az ő személyét övezi. Kerüljön, akármibe kiderítem.
- Mihez kezdesz ez után?- nézett a szőke hajú bele a gyönyörű zöld szemeibe, ami mintha csak párja lett volna az sajátjának oly kísértetiesen hasonlított rá.
- Most, hogy együtt láttak minket, még jobban vadászni fognak rád, hisz nem tudják, mit tudunk. Veszélyben vagytok. Ezért pedig megértem, ha elküldesz, de szeretném, ha segítenél. És utána idővel meghálálni azt, ha túlélem.
Nem tudom ki vagy igazából és azt se, hogy, mit jelentsen ez az egész, de ami rossz az a tudatlanságban és kételyekben élni. Hidd, el én tudom milyen, tavaly végig jártam. Ezért segíteni fogok neked.

/ Sziasztok, hoztam a folytatást. Remélem tetszeni fog. A szokásos dolgok és jó olvasást. /