A Megváltás Angyalai (Banana Fish Fanfiction)

Harmadik Fejezet

A lány idegesen csapta be maga után az ajtót. Két hét telt el azóta, hogy a fiú felajánlotta neki a segítségét, de akárhányszor előrébb jutnak egy kicsivel, falba ütköznek.
- Hallottam, hogy veszélyes, vagy de hogy ennyire? Hol tanultad ezeket? - Ma egy volt özvegyet kínoztak meg. Ashley igen változatos módszereket használt így érthető Ash meglepődése. Bár sikertelen volt. Még évek elteltével is kemény maradt, mint az acél. Nem mondott nekik semmit.
- Erre lettem nevelve attól kezdve, hogy meg tudok fogni egy kést. Mindent megtanítottak. Csak úgy, mint neked! Miért lep hát meg, hogy nekem is megtanították?
- Nem tudom. - vont vállat a fiú. - Most mi lesz?
- Adj egy órát gondolkodni és emlékezni, ha valamire rájövök, szólok.
- Kettőt is kapsz, addig lefekszem aludni. Kelts majd fel!
- Örömmel. - válaszolt majd fogta magát és bement a saját szobájába. A lány agyán átfutottak az elmúlt nap eseményei. Miután elmesélt neki mindent a droggal kapcsolatban, és a múlt évvel kapcsolatban. 'Bár azt nem értem miért olyan fontos az a japán gyerek, de ennek majd utána járok' gondolta Ashley. Tegnap bemutatta Ash a csapatnak, ami nem ment zökkenőmentesen, de tragikus sem volt. Ma délután és este meg a nővel név szerint Christin Schmittel beszélgettek.

- Gyerünk, ne legyél bolond! Tudod te milyenek, te is végig szenvedted a kiképzést. Téged is elvettek a családodtól és, mint egy állatot neveltek fel! Miért nem mondasz semmit? - kérdezte a lány az özvegyet.
- Tudod, mert nekem azok után még jelent valamit a hűség. Nem úgy, mint egyeseknek te áruló!
- Hűség? Bármikor feláldoztak volna, ha arról van szó! - nevetett hisztérikusan Ashley. - Hisz most is azt teszik! De mindegy is játszunk egy kicsit. Ismered a Trónok harcát? - a kikötözött fogoly megrázta a fejét.
- Kár így el kell mesélnem a szabályokat. Bár egész egyszerűek. Elkezdtem megnyúzni az ujjad. Akkor veszítesz, ha könyörögsz, hogy vágjam inkább le.
- TE BETEG RIBANC! - köpött ki Christin.
- Nem ez volt a kérdés!
- Sose mondom meg!
- Kár! Pedig szép volt a kezed. Na, kezdjük már el. - ezzel pedig a göndör lány munkához is látott. Precíz mozdulatokkal haladt a kisujja felső ujjpercétől egészen a végéig. A vörös nő hatalmas sikolyt engedett ki a torkán. Meleg vér kezdett el lefolyni a csuklójára, de nem tört meg. 20 perc után már a második ujjnál jártak mikor az eddig sarokban álló Ash megunta.

- Ez vérunalmas! Látod, ez nem használ! - nyafogott egy kicsit a szőke fiú.
- Akkor csináld te, ha jobban tudod!
- Rendben jön az én módszerem! - Azzal pedig megindult a székhez kötözött nő felé. – Tudod, képes vagyok a világ legnagyobb testi kínjában részesíteni, és közben egy hajad szála se görbül. Bár gondom nem kell beszélnem, mert az nem győz meg. - ezzel kikapta a kést Ashley kezéből és a fogoly térdéhez illesztette. Egy kis keresgélés után pedig a kést bele nyomta a két porc közötti lágy részbe.
- KURVA ÉTELBE! ÁÁÁÁÁÁ - üvöltött a nő mikor érezte, hogy az elviselhetetlen fájdalom szét árad a testében.
- Már most fáj? Ccccc... - nézett rosszallóan a nőre - Pedig még meg sem forgattam... Mind a kettőnknek jobb, ha most válaszolsz. Én unatkozom és éhes vagyok. Te pedig nem nyomorodsz meg, ha kegyes leszek. - nézett bele a szemébe Ash.
- Soha nem mondok nektek semmit. A kis RIBANCOD és az áruló anyja pedig bekaphatja veled együtt!
- Ebből most már elég!!! POFA BE VAGY MOND EL AMIT TUDUNK! - akadt ki Ashley. - KI AZ ÖSSZEKÖTŐ EBBEN A TETVES VÁROSBAN? - Ash pedig társa szavainak nyomatékosítására megforgatta a kést a nőben ezzel elvágva a szalagokat és roncsolva a az ízületet. A meleg vére most már tócsában gyűlt össze a lábánál.
- Ő egy kibaszott FANTOM akárcsak te vagy én. Sose fogjátok megtalálni! Még azelőtt utolér a szervezet, hogy kettőt pisloghatnál áruló tetű. Ugyanaz lesz a sorsod, mint a gyenge anyádnak, aki nem bírta kinyírni azt a szerencsétlen hülyegyereket!
- Mond MÉG egyszer Ribac! - verte pofán a göndör úgy a nőt, hogy kicsattant a szája.
- Ash, hagyjad úgyse beszél. Fáradt vagyok és unom már. Holnap kitalálunk valamit. Ez még mindig az én városom.
- Rendben Ash de mi legyen vele?
- Így nem hagyhatjuk, elengedni nem engedhetjük, mert köpni fog.
- Akkor öljük meg!
- Felőlem kislány, ez még mindig a te harcod első sorban. - Vont vállat Ash és átadta a véres kést a lánynak. A lány gyakorolt mozdulattal vágta el a torkát az előtte ülő nőnek.
- Út közbe bekapunk valamit? - nézett Ash a lányra.
- Mutass valami jó helyet! - mondta mintha nem ölt volna meg valakit az előbb. A nyomokat gyakorlott mozdulatokkal tüntették el majd egy közeli hot-dogoshoz vették az irányt. 'Nagyon ideges. Hosszú idő óta ez a nő volt az egyetlen értékelhető nyom és nem mondott semmit. Nem mintha tudott volna. Csak a pótolható embereket engedik el az ilyenek. Ashleyt sose engedték volna el. Érthető miért. Valószínűleg az anyja is ilyen volt. Most ki kell találnunk valamit mert különben megőrül, és engem is egyre jobban érdekel miért nem ölt meg az a nő ' gondolta magában a fiú. Egy hot-dog elfogyasztása és az események kitárgyalása után pedig vissza tértek a fiú lakására, ahol most a lány egy vendégszobát foglalt el és gondolkodott.

- Egy fantom. Úgyse találjuk meg... Egy Fantom. FANTOM... Zakatolt a fejében ez a gondolat.... FANTOM! EZ AZ! - ugrott fel az ágyról. Ránézett az órára. Még volt 10 perce, hogy felkeltse a fiút. Főzött egy kávét és töltött két bögrébe. Belépett a szobába. Óvatosan letette a bögréket és a fiú vállára tette a kezét ' Milyen békés így! Senki nem gondolná, hogy hidegvérű gyilkos.'
- Ash gyerünk, kelj fel! Letelt a két órád! Amúgy is... -a mondatot befejezni már nem tudta mert, Ash megragadta a karját és az átfordulás lendületét használva leterítette a lány és a torkára lépett.
- Csak én vagyok! Engedj már el! - köhögött Ashley.
- Mi a faszt akarsz? - engedte el a lány torkát.
- Basszus, ha tudom, hogy ilyen veszélyes téged kelteni akkor, valamit kitalálok! - dörzsölte meg máskor hófehér nyakát, ami most piros színbe tündökölt a nyomástól. - Amúgy meg beugrott valami.
- Akkor ki vele! - vette el a kávésbögrét az asztalról.
- Ismersz olyat a városban, hogy Fantom?
- Ki lenne ő?
- Az összekötő! Sokszor használunk álneveket az ilyen kiküldetések során. Igazából mindig ezzel elkerülve a könnyű felismerést.
- Logikus gondolat. - nyugtázta a fiú.
- Azt mondta FANTOM, ez utalhat arra, hogy senki sem tudja mi, vagy arra is, hogy az a fedőneve. Engem is egészen mostanáig inkább arról ismertek. Nem lepne meg, ha neki a 'FANTOM' lenne a fedőneve.
- Én még nem hallottam róla, de jó gondolatmenet. Ismerek két embert, akik ha nem hallottak róla, akkor nem is létezik. – állt fel a fiú az ágyról.
- Rendben melyikkel kezdjük? – követte a lány is az ajtóig.
- A barátommal. – gondolkodott el a fiú. – Amúgy, köszi a kávét.
- Szívesen. Mi van a másikkal?- kérdezett egyből a lány.
- Ő a kínai maffia egyik feje és ki akar nyírni...

/Sziasztok hoztam is az új fejezetet. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! /