Runaway - Billie Eilish- Hungarian fanfiction

(Átírt) Nyolcadik Fejezet

"Nicole..." erős kezek ráztak fel álmomból, mire ijedten ültem fel. Szívem duplán olyan gyorsan kezdett el működni, s éreztem, hogy a fejembe indul a vér, úgy is, hogy egyenesen ültem. "Azt gondoltam, hogy az éjjel még hazajössz" mire mindent felfogtam, Daniel már letámadott, időt sem hagyva arra, hogy teljesen felébredjek.

"Hány óra vagy?" kérdeztem fáradtan, és nyújtózkodtam egyet.

"Kettő" mondta Daniel, mire morogva fordultam meg, remélve hogy egy másik test mellett ébredek, de mikor nem éreztem senkit magam mellett, lassan felnyitottam szemeim.

Még érezhető volt a meleg, Billie most mehetett el, talán 10-20 perce.  Csalódotan sóhajtottam, s felültem, ránézve a Daniel-re, ki csodálkozva figyelte a papírokat, mik szanaszét hevertek az asztalon. Csak mosolyogni tudtam az emlékekre, s a sok nevetésre a tegnapi napról, örültem, hogy legalább ennyi idő megadatott nekem, hogy kedvenc énekesemmel eggyütt töltsek.

"Azt hittem hogy szórakozni fogtok, nem pedig dolgozni" tartott fel egy cetlit a magasba, olvasta, majd hátranyújtotta nekem. "Azt hiszem ezt neked szánták" nyújtotta felém, én pedig fáradtan, nagyokat pislogva kaptam ki az ujja közül.

*Hey N.

Csak azt akartam mondani,hogy örülök hogy sikerült valami összehoznunk. 

Befejezhetnénk, mit elkezdtünk. Hívj, vagy írj.

Billie x*

Mosolyogva hajtottam össze a papírt, s telefonom tartójába helyeztem. Hihetetlen éjszakán estem túl, és szinte szédelegtem a boldogságtól.  

"Ma reggel kaptam egy email-t az egyik támogatónktól" szólalt meg miközben nézegette a lapokat. "Azt írták, hogy köszönik, hogy az ő ruhájukat választottad az estére, és hogy nagy hír lettél a médiában. Hogyan is kerültél oda?" nézett rám mentorom hevesen, égő tekintettel.

"Nem az én ötletem volt. Emma, és a többiek ajánlották hogy menjünk oda, mikor odaértünk akkor tudtuk meg. Én is meg voltam ilyedve, tudod hogy nem szándékosan tennék ilyet" motyogtam orrom alatt, szégyenkezve lehajtottam a fejem. 

"Máskor csak velem mehetsz el és egy ideig, nincs semmi féle parádé" morogta, mosoly eltünt, és mint apa, úgy nézett le rám. "Otthon, a lakás és itt. Ha valaki akar jönni, először megkérdezed, s ha valakihez mennél, rögtön tudod  választ nem. Ez keddig érvényes, mivel most is bajba kerültél. Keddtől, egészen születésnapodig munka, és tervezés, nemsokára egy albumot kell kiadnod, és az iskolában is helyt kell állnod" monta, én pedig csak egyetértően bólogattam. 

Születésnapodig, több mint három hét és itt is van, Augusztus 27. Nem bánom hogy ennyi szabályt hozott, hisz megértem miért tesz, és elfogadom. De valószínüleg nem megyek egy idegi bulizni magamtól, az is biztos. 

"Viszont 5 hét múlva lesz egy fesztivál, Londonban. Pontos dátum az szeptember 15." nézett megint rám, és ahogyan megemlítette Londont, szívem rögtön hevesen kezdett verni. Nagy szemekkel néztem rá, ő pedig mintent tudo tekintettel símogatta meg fejem tetejét. "Az eddigi eventeket lemondtam Nicole, de ez, ez lesz az első fellépésed az új albumoddal. Jövő héten befejezzük az utolsó dalt azután még egy hét és publikálják. A borítóképet kedden csináljuk, és mint ahogy mondtad, képek, mint leugrasz egy magas helyről, meg kell csinálni, ha még mindig benne vagy" mondta már gyöngédebben.