Runaway - Billie Eilish- Hungarian fanfiction

(Átírt) Kilencedik Fejezet

Vasárnapom hátra maradt ideje, olyan jól sikerült, hogy teljesen meg is feledkeztem az előző napok történéséről, csupán este, miután Stancy és a többiek már aludtak, elbújtam a zeneszobában, és próbáltam befejezni, és átgondolni a dal maradékát. Viszont mikor koncentrálni próbáltam, oly nehezen ment, hisz csupán azok a gyönyörű kék szemek táncoltam előttem, s azon fogtam magam, hogy Billie új dalát énekelem és zongorán játszom. When the Party is Over az egyik kedvencen közé tartozik, s mindenki tudja mennyire imádom őt, magát az énekest. Talán még neki is leesett, bár ki ne imádná, hisz tehetséges, és gyönyörű, és olyan különleges.

Még nem sokat beszéltünk róla, viszont már első másodpercben megismerve őt, tudtam hogy ő nem olyan mint a többi ember. Már akkor levett a lábamról mikor nem is ismertem, s mikor megismertem, még jobban lenyűgözött. Őszintén nem sokat beszéltünk, de mikor ott voltunk a fotózáson, hallottam okos szavat, hiába még csak 17, tökéletes, és gyönyörű.

Hétfői nap még tökéletess volt. Mi négyen, én, Kelly, Stancy és Daniel elmentünk a közeli Diamond parkba, hogy egy hosszú, boldog családi pikniket tartottunk és ahol vége megmutattam dalomat Kelly-nek, ki boldogan vette tudomásul hogy végre felhasználom a régi szövegeimet. Akármennyir eis közel vagyunk Daniel-el, sokszor Kelly az, ki megnyugtat és átsegít egy-két problémán. Ő olyan nekem mintha a saját anyám lenne és szerintem ő is így érzi. Mike hívott, de másik két testvéremmel nem tudtam beszélni, vagyis inkább a szüleim nem engedték, viszont mivel Mike már 18 múlt, őt nem tudják vezetni, így ő legalább elmesélte hogy mi van, és hogy hogy megy az iskolája. boldogan beszélgettem el vele este, nem érdekelte az időeltérés, hisz hiányolta a hangomat. Megígérte, hogy következő hónapban meglátogat, és hogy itt lesz, mikor hivatalosan is megjelenik az albumom.

Billie nem keresett többet, viszont én sem kerestem őt. Tudtam, hogy ő nem az a dumálós, mindig a telefonon lógós alkat, így hagytam, hogy hagy teljesn el egy kis idő, pontosan addig amíg Maxine fel nem hívott kedd reggel, reggeli közben.

"Hey Max, hogy vagy?" kérdeztem teli szájjal, mire Kelly kuncogva megrázta a fejét, és Tovább etette kislányát.

"Nicole, el mondanád hogy hogy a fenébe tudtál így összehozni egy dalt magad? Még sosem láttam tőleg ilyen kész munkát, meg vagyok döbbenve" mondta, én pedig kuncogva kihangosítottam a telefont, és az asztalra tettem hogy nyugodtan tudjak enni és hogy Daniel is hallja hogy mit beszélünk.

"Nem egyedül írtam" mondtam, majd kortyoltam egyet a friss narancsléből. Daniel felkapta a fejét az újságból, mit minden kedd reggel hozat testőrével, és figyelte a beszédünket. "Volt egy kis segítségem" mosolyogtam visszagondolva a kék szemű csodára.

"Ezt be fejezzük, és elhívom akkor a Jack-et hogy megbeszéljük az egész dolgot az albummal kapcsolatban" mondta. "Na meg meg szeretném ismerni azt a személyt akivel a dalt írtátok, hisz ez csodás lett, csak kell valakit találni, aki benne lenne a rap részben" motyogta a végét magának. "Figyelj, nekem van egy nagyon jó haverom, kivel talán két éve együtt dolgoztunk. Megkérdezem, hogy lenne-e kedve eljönni, és kisegíteni. Nagyon jól nyomja a srác" adta az ötetet.

"Rendben de először beszélni szeretnék veled, hogy hogyan is szeretném felvenni az egészet" szóltam, Daniel pedig mosolyogva lenézett vissza a lapokba. Tudta hogy ha a zenékről van a szó, én vagyoka főnök.

"Igen is. Egyre a stúdióba hajtok, remélem van enegria ital, azt hiszem hosszú napunk lesz" nevetett bele a telefonba, én is kuncogva ráztam a fejem.

"Ha nincs is, elküldjük az öregem" néztem fel a már ingben és szövet nadrágban ülő férfira, hi összehúzott szemekkel nézett fel rám vissza, majd mosolyogva megrázta a fejét és hallgatta Kelly nevetését.