Runaway - Billie Eilish- Hungarian fanfiction

(Átírt)Negyedik Fejezet

"És kész" kiáltotta el magát Diego, mikor a fényképezőgép egy utolsót kattant, s az erősen világító fények végre lekapcsolódtak, s láttam is valamit. 

Ha azt mondanám, hogy a az egész másfél óra, mit a kamera előtt töltöttem, nem volt kínos, hát akkor hazudnék. Életem egyik legkínosabb  egy óráját, s harminckilenc percét töltöttem el. S még az sem igazán segített, hogy Diego, ki mondása szerint megszállott a zenémmel, a hangszóróból üvöltette az első albumom újra és újra....és újra...na meg még egyszer újra. 

"Gyertek ide mind, csinálok egy közös fotót" intett Diego felé, mire fáradtan ugyan, de odasétáltam hozzá. Billie, Claudia és Finneas is odajött, miközben a fotós barátom előhalászta telefonját, majd átadta nekem. "Te vagy a legkisebb" vont vállat. Mérges szemekkel néztem rá, de amikor meghallottam egy angyali kuncogást a hátam mögül, arra kaptam a fejem, s nagyot nyeltem. Billie oly közel állt hozzám, hogy még álmodni sem mertem volna ilyenről. Parfümje illata az orromba kúszott, minek citrus különböző aromája volt, pontosabban narancs, és talán egy kis zöld citrom*, szinte éreztem nyelvem hegyén a finom gyümölcsöt. Amint szemébe néztem, kék szeme valami váratlan szépsége szinte leütött a lábamról, s éreztem, hogy arcom oly erősen elvörösödött, hogy biztosan láthatóvá vált mindenkinek, ki rám nézett. Zavaromban visszapördültem, és láttam, hogy Aaron érdeklődve figyelt minket, mire még jobban elszégyelltem magam.

"Talán jobb lenne ha én nem lennék benne" morogtam, lehajtott fejjel, még jobban leégetve magam az emberek előtt. A szorongásom oly gyorsan tört elő, hogy még át sem tudtam gondolni az egészet. 

"Ugyan, miattad kapom a lájkokat szivi" ölelt át gyorsan, majd pillanatokon belül el is engedett.Ajkaim összeszorítottam és szemöldököm úgy húztam össze, mint amikor gondolkodóba esem. Lenéztem a telefonra, láttam, hogy annak a kijelzője a mennyezetet mutatta, s ez csak valahogy még jobban összezavart. Eddig nem ijedtem meg, de most már nem értettem, hogy miért változott meg ilyen gyorsan a hangulatom. 

Hirtelen egy kezet éreztem felkaromon, mi gyöngéd, s mégis erős volt. Nem akartam megfordulni s már nem is tudtam, mikor a hátam mögött álló személy bal keze kinyúlt az enyém felé, és óvatosan kivette a kezemből a telefont, így már nem volt mit figyelnem.

"Majd én csinálom" mondta Billie, azon a kellemes, olyan alvás előtt is ezt hallgatnám hangon. Gondolataim rögtön áttértek arra, hogy milyen közel is áll hozzám, éreztem, hogy mellei halványan súrolódnak neki hátamnak, és hogy jobb kezét még mindig a karomon tartotta. Megráztam a fejem, majd mélyet sóhajtottam, jó hangosan, mire a lány kezét aprót megszorította karomon, mintha azt akarta volna mondani, hogy minden rendben lesz. 

Billie felemelte karját, a fejem mellett, és szólt a többieknek, hogy álljanak be a képbe úgy,hogy egy mindegyikünk beférjen. Ahogyan a kamerába néztem, mosolyom oly műre sikeredett, hogy legszívesebben sírtam volna, az arcom láttán. 

"Oké, még egyet" szólt a szürke hajú lány, kezét pedig hirtelen kezemről derekamra vezette, ruhán keresztül libabőrt varázsolva egész testemre. Elnyitottam számat, és zavaromban nem is tudtam mit csinálni. Valószínűleg kényelmesebb volt neki a kezét ott tartani, mint valaki karján tartani. Minden rajongójával hasonlón készít képet, biztos már leesett neki, hogy mennyire oda is vagyok érte. "Mosolyt" kiáltotta.

Szám most kisebb, de szebb mosolyra húztam, s reméltem, hogy arcom nem oly piros, mint ahogyan azt éreztem. Amint a fénykép elkészült, Billie egy utolsót szorította a derekamon, majd ellépett tőlem, és visszaadta Diego-nak a telefont. A levegő, mit benn tartottam, most halkan kieresztettem, és vállam is egy picit előrébb estek. Hátra néztem a lányra, és tekintetünk abban a pillanatban kapcsolódott össze. Megértés, és sajnálat játszott tekintetében, mintha pontosan tudta volna, hogy mit is éreztem.