Hot Desire (AOT)

Vallomás (Levi)

Olyan kellemes az idő. Nincs forróság, de nem is fázom. Lassan megtekerem a kis dohányom és beszívom az édeskés füstöt hagyva, hogy átjárja a tüdőmet. Bár a tehetetlen várakozás megőrjít. Nem tudom mikor jön végre hír Hanji-tól. Teljesen a feje tetejére állt a világ. Annyi biztos, hogy az az Eren akit ismertünk megszűnt létezni ahogy Shinangshima újra a miénk lett. Minden megváltozott, történhetne már valami. Levi hadnagy mellett akartam lenni, hogy Zeke őrizete veszteség mentes legyen. Mégsem engedte.

-Történjen már valami!

Kiáltottam a sűrű erdőben. Egy lovas kocsi közeledett. Hanji és pár embere kíséretében.

-Hanji parancsnok! Mi történt?-kérdeztem riadtan.

-Nyisd ki az ajtót!

Úgy tettem ahogy kérte a beosztottjai egy hordágyon hozták az utasuk. A szívem kihagyott. A lábaim felmondták a szolgálatot. A szemeimből pedig patakokban kezdett folyni a könny. Hangos hisztérikus zokogásba kezdve

-Levi.-zokogtam, a srácok le voltak döbbenve.

-(Név) szed össze magad! Még él, de segítened kell!

Szétcsúszva korcsolyáztunk be. Hanji pedig ismertette a részleteket. Zeke felrobbantotta a villám lándzsát. Megmostuk a kezeink és elkezdtük ellátni a sérüléseit. A repesz darabokat kiszedegettük, lefertőtlenítettük és ahol kellett összevarrtuk. Ahogy néztük a jobb szeme megmaradt, de a látása. Korai bármit mondani.

-Belső sérülései lehetnek.-jelentette ki Hanji.

-Levi hadnagy az emberiség legerősebb katonája.-néztem rá.

Elmosolyodott a parancsnok és megsimította az arcom.

-Most már nem csak Levi. Vigyázz rá, amíg fel nem épül te parancsolhatsz neki.

-Elmész?-kerekedett el a szemem.

-Igen. Visszajövök vagy küldök valakit, de muszáj ott lennem.

-Értettem, de mi történik most? Eren?

Leintett és elmentek. A lovaskocsit itt hagyva és az egyik újonc lánykát.

-Barbara, ugye?-néztem rá.

-Igen. Hanji parancsnok úgy utasított segítsek mindenben Önnek.

-Rendben, nyugalom. A tűzre figyelj oda, az étel pedig még meleg. A hadnagyunk mellett megtlálsz.

Aggódva nézett a rám. Majd megszólalt.

-A parancsnok azt is mondta, hogy Levi elhalálozik Ön lesz a felderítőegység következő hadnagya.

-Ne beszélj hülyeségeket! Levi az emberiség legerősebb...

-(Név) akkor sem halhatatlan vagy legyőzhetetlen. Ne hagyja az érzelmeit előtérbe helyezni.

-Túléli mert túl kelj élje.

Hagytam ott szegényt. Nem rá haragudtam, mindenre haragudtam. Végig a hadnagyom mellett kellett volna legyek, hogy megvédhessem. Hogyha kell akár az életem adhassam az életéért. Egy olyan világban ahol Ő nincs...ugyan mi értelme.

Mozdulatlan feküdt az ágyon, gyöngén lélegezve be az esti levegőt. A gyertya narancsos fénye töltötte be a szobát. Széket húztam az ágya mellé és lecseréltem a hideg vizes borogatást. Lázban ég az egész teste, de küzd.

-Hadnagyom. Levi, kérlek maradj életben. Egyszer majd ha megöregszel és már nem te leszel az egység hadnagya. Ha egyszer látlak újra mosolyogni. Ha egyszer látlak szerelmesnek lenni. Ha majd képes leszek nélküled élni. Akkor ígérem szemet hunyok a halálod felett, de míg ez nem lesz így nem. Nem fogadom el.

Fejeztem be a kis kitörő vallomásom és kezeim közé vettem a kezét. Sírva csókoltam meg és bújtam bele. Fáj a szívem. Ha ébren lenne ezen szavak csak a fejemben hallanám. Nem terhelhetem az én Önző érzéseimmel. Egyszerűen nem tudok nem sírni.

-Hangos vagy kölyök.

Félve néztem fel. Rettegtem attól, hogy talán csak képzelgek. Fáradt, fájdalmakkal teli íriszét vetette rám.

-Bocsánat, még lábadozni sem hagyom hadnagy.

Sütöttem le tekintettem. Él, tudtam élnie kell. A sírás még sem marad abba.

-Ha megöregszem (Név), ha mosolyogni látsz vagy ha szerelmesnek látsz. A három közül bármelyik csak miattad valósulhat meg, de most maradj kicsit csendben.

Jól hallottam amit mondott, a hadnagyom, Levi talán viszont szeret engem. Meglepettséggel teli tekintettel néztem rá majd elmosolyodtam.

-Bármit megteszek ha érted tehetem.

Lehunyta szemét s pár pillanat múlva már békésen szuszogott. Óvatosan akár egy macska mellégömbölyödtem s engem is magával ragadott.