Hot Desire (AOT)

Az Ördög kedvence (Levi)

Mindig ugyan az. Mindig ugyan az az örökös körforgás. Nem is sejtettem, hogy ilyen mókus kereket indítok el azzal. Amikor Ymir Reiss-nek adtam a kilenc titán erejét. Olyan unalmas volt. Már ezer éve néztem és mindig ugyan az volt a vége.

Már tényleg untam, de jöttél te. Igen a kedvencem lettél. Tűzben születtem és szerettem is játszani vele. Mégis a specialitásod a jég. Tetszett, ellentétek vonzása ugye. Az emberek így mondják. Bár a Jaeger fivérekben is nagy szórakozásomat leltem, de benned kivételesen sok mindent.

Marley elesett, Ymir népe az "ördögök, démonok" most szabadok. Már nem lesz szükségük az óriások hatalmára. Egy időre pedig kiszórakoztam magam. Ideje ezer év után újra megjelennem.

Mindent beborít a bíbor vörös vér. Halál szag kering a levegőbe. Minden elmúlt élet hozzám száll vissza. Tudom, hogy képzeltek el. Vörösen, szarvakkal, kecske patával. Szörnyetegnek hisznek. Mert minden rossz tőlem ered. Ez pedig nem igaz, minden embernek van választása. Ymir is maga választott, mindent a népéért adott fel.

Olyan alakban jelenek meg amilyenben akarok. Néha egy kislányként mosolygok néha egy bátor férfiként. Most pedig a sajátomban. Csont színű ruhában, mezítláb sétálok, fehér hajam szabadon száll. Olyan elgyötörtek, a veszteség mégis csak veszteség.

-Itt a vége. Nem vagytok büszkék magatokra? Marley elbukott.

Rám szegezte a pengét. A tekintette kétszeresére tágult. Elmosolyodtam, annyira tetszett a tekintette.

-Ki a franc vagy?!

Elé léptem, megfogtam a pengét. A vér kiserkent a kezemből, a virág mire lehullott újra pompázni kezdett.

-Ismersz Levi. Csak nem tudod, hogy én vagyok.

Az arcába hajoltam, tudtam miért nem mozdul. Mert nem tud, nem tud mert nem engedem. A szabad kezem az arcára simítottam. Az ujjam végig vezettem a véres széthasadt húson. S már nyoma sincs a fájdalmas sebesülésnek, vagy a vak szemnek.

-Azért jöttem amit Ymir Reiss-nek adtam ezer éve.

Súgtam az ajkaira, az acél írisze pedig megremegett. Sokkal inkább a dühtől mint a félelemtől. Megkóstoltam végre az ajkát.

Finom. Igazán finom. A bűn mindig édes. A kezembe mélyebbre hatolt a penge. Ez most új valamennyire mégis csak képes mozogni. A tekintetem játékosan csillog ahogy elnézem az arcát. Elengedem.

A két Jaeger fivér holttestéhez lépek. Intek s az eddig elnyelt erő visszaszáll az ujjaimba. A remegő szőke fiúcskához lépek. Közre fogom az arcát. Annyira fél.

-Armin, ne félj.

Nem tudod mit mondani, én meg egyszerűen homlokon csókoltam és visszavettem tőle is az erőt. Olyan kár lenne érte.

-Annie ébredezik a pincébe, talán siess!

Mind a kilenc óriás ereje visszaszállt hozzám. Minden eldai engem nézett aki itt volt és tényleg jogosan választottam ki őt hiszen a pengéje a nyakamnál pihent meg. Az íriszei parázslottak a haragtól.

-Ha elválasztom a fejed a testedtől akkor is ilyen mulatságosnak találod a helyzetet? Válaszolj!

Olyan szórakoztató volt. Az arcán tisztán kiolvasható volt minden egyes érzelem.

-Tudod Levi mindig is te voltál a kedvencem. Abban a percben tudtam, hogy különleges vagy mikor megszülettél.

Megfeszült a nyakamnál a penge, vártam a próbálkozását, hogy kiontsa az életem. Azonban elmaradt eldobta a pengét.

-Jó fiú.

Súgtam, és loptam még egy csókot. Majd eltűntem. Várni fogok rá. Ha a teste megadja magát a halálnak én az ajtómban várom őt, magam mellé emelem az örökre.