Jungkook naplót vezet (pontosabban feljegyzéseket készít), melyeket naplójába karistol fáradt mindennapjain.
Egy eltitkolt, helytelen szerelem.
És Jungkook mindennapjai.
Kezdés : 2019.05.15. Zárás: 2019.05.29.
A cím magyar fordítása : Napról nap...
Főhösünk tenyere nadrágja zsebében lapul, izzadt végtagját a farmeranyagba törli. Tervét még egyszer árforgatva fekete hajával keretezett buksijában lép a "cigizősarok" -nak elnevezett hely felé. Ólomsúlyú lépteit cipője kopogása kíséri, miközben szemeivel a már eléggé jól ismert alakot keresi.
Egy kis idő után megpillantva úti célját, indul meg felé gyors léptekkel. A cigiző szukáját figyelmen kívül hagyva tekint szőke hajú barátjára. - Szia, Jimin. Ma ráérsz délután? - hangja izgatottan és rejtélyesen cseng. A megszólított a hirtelen meglepődéstől csak egy szerény bólintással nyugtázta izgatott barátját.
Szia :) Hú de régen nem köszöntem igaz?:3 Na szóval, hol is kezdjem... Ugye a mai napot nem egyedül akartam tölteni, hanem a számomra legfontosabb személlyel. Mármint, Jiminnel. Órák után akartam megkeresni, mivel a kis barátnője általában mindig rá volt (és van) akaszkodva a szünetekben. Így tehát a tornaterem melletti kis zsákutcába vezetett utam. Ott persze találkoztam vele is, de aki miatt ott voltam csak meglepődöttséget sugalló szemekkel figyelt rám. Mikor elhivtam, szinte azonnal rábólintott, ezért egy letörölhetetlen mosollyal futottam végig edzésem. Utána a rám várakozó Chimhez indultam a kapuhoz. Meg tudnám szokni...
Tervem szerint, egy nyugodt kis sétát tettünk volna a parkban, de Isten persze nem így tervezte a dolgokat. Nagyjából a sétánk alatti 10.percben egy hatalmas dörgés következtében ránk szakadt az ég. Szerencsére nagyjából egy km-re lehettünk Jiminék lakásától, így egy 6 perces sprintelést követően már ott is voltunk. Szemeim akaratlanul is felsőtestére tapadtak, akár csak fehér pólója.
Mikor megérkeztünk a panelházhoz, látszódott rajta, hogy vacilál. Mikor rákérdeztem, hogy mi a baj, azt válaszolta "nem akarom, hogy lásd azt ahol élek". Valójában nagyon rosszul esett amit mondott, de amint beléptem megértettem. A lakás nagyjából 40-45 négyzetméter lehetett összesen, de nagyon otthonos. Bizonyára azért volt ennyire félős, mert nem akarta hogy tudjam a nagy és menő Park Jimin egy kis panelban él az anyukájával. De, hogy a buta kis feltételezését kikerüljem ahányszor csak tudtam megdicsértem otthonát. Egy párszor csak elpirulva hatotta le fejét. Már azért érdemes volt elmennem.
Utána leültünk ketten vacsorázni, mivel az anyukája 3 műszakos munkát vállalt a közeli kórházban. Ezek a dolgok, csak még jobban megdobogtatták ketyerémet. Végül leültünk a kicsiny nappaliba tévézni és ekkor éreztem meg, hogy eljött az én időm. Ám abban a percben elszállt a magabiztosságom, amikor Chim a film nézése közben vállamra hajtotta szőke buksiját.
Úgyhogy 2 órája értem haza, mivel a film vége után Jimin anyukája borzasztó fáradtan esett be az ajtón, én pedig mint lovagias vendég visszautasítva a maradás lehetőségét, utamra indultam. De előtte megtörtént a megtörténhetetlen : Jimin az ajtóban egy adott nekem egy puszit.
Az arcom azóta is bizsereg és amint haza értem kitomboltam magam, mint egy tinilány :3
Jó éjszakát! Neked is.. Baba! :3333 Uhhh nagyon fel vagyok pörögve :333333
2019.05.22.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
... egyre több közös, felejthetetlen emléket adtál nekem.
