12

316 35 0
                                    

Napról napra...

- Hmm. Azt hiszem ráérek. De az lesz a biztos, ha nem vársz meg. - tanakodott a kicsi. Nagyon is ínyére való lett volna a dolog, hogy szabadidejét ismét a fekete hajúval ossza meg. Úgy érezte, valamit mondani akar neki a másik.
- Rendben. Akkor ha ráérsz, kérlek írj és én azonnal megyek. - a telefonon keresztül is hallatszódott, hogy Jungkook hatalmas vigyorra húzta száját.

Nem telt el 2 óra, Jimin már a telefonján pötyögve adta tudtára a másiknak, hogy az aznapi késő délutánt (lehet, hogy az estét is) együtt tölthetik. A nyuszifiú utolsó pillantása a tükörben határozottan és idegesen nézett ki, akárcsak gazdája. Fekete farmere kiemelte teste adottságait, ingjével együtt. Finom parfüme szállt az előszoba minden sarkába, majd az utcára is, ahogy Jungkook kilépett pénztárcáját és telefonját eltéve.

Ünneplőcipője kopogott a szürke aszfalton, közben a mondanivalóját ismételgette magában. Tudta, hogyha ma nem mondja el az érzéseit a szőkének, soha nem is fogja. Jellemző volt rá, hogyha valamit abban a pillanatban nem tesz meg, amit akar vagy kell, addig addig halogatja, míg érvényességét nem veszti.

A park bejáratához érve csupán pár lézengő egyedet vélt felfedezni lélektükreivel, így elég volt az illető haját és magasságát előidéznie magában. Mosolyogva emlékezett vissza azokra a közös pillanatokra, amikor az idősebb vörös fejjel üldözte őt az alacsonyságára tett, vicces megjegyzések miatt.
Hiába tekintett körbe többször is, egyetlen szőke hajú aranyos fiút sem látott. Ajkába harapva próbálta visszatartani könnyeit. Kook egyáltalán nem szokott sírni, sőt. Utoljára kisiskolás korában érte el őt a sirhatnék, borongós érzése.

Ám, mint egy szuperhős jelent meg, a már nem szőke hajkoronájú keresett egyén. Valóban, haja már a régen látott éjfekete színtónusban pompázott. Finoman megrángatta a fiatalabb ingjét, hogy végre észrevegye. Jungkook egy pillanatra lefagyott, ám egy szempillantás alatt fordult meg tengelye körül.
Csodálkozva és imádattal figyelte meg a délutáni nap lemenő  fényében kedvese tökéletes vonalait. Haja pedig már csak hab volt a tortán.

Szia! :3
Tudom, hogy ma még nem írtam semmit, sőt azt is, hogy tegnap nem ragasztottam be a képet Chimről, de ma nagyon el voltam foglalva.
Így hát, most megosztom veled a gyönyörűségemet :

Így hát, most megosztom veled a gyönyörűségemet :

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Jó, nem bírom....
Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?!!
Na jó, inkább megyek aludni...

Köszönöm, hogy ezt is megoszthattam veled! :)

2019.05.26.

...egyre közelebb engedtél magadhoz.

~dark0997 💜

𝐃𝐚𝐲 𝐛𝐲 𝐝𝐚𝐲 |✅Where stories live. Discover now