Roxforti Ikrek Titkai- Vérben is szerelem (H.P. FF.)

Halk esőcseppek 5. részek

Már hetek teltek el azóta, hogy nem találkoztam Pompaduval. Nagyban kerültem a vonatos eset után. Merciuxal sokszor összefutottam, de nem beszéltünk sokat. Csak mindig átölelt, és hajamba puszilt. Még a Weasley ikreket is elhanyagoltam, hiszen tartani kellett a szinvolat. Nem eshettem vissza, továbbra is az egyik legjobb tanulónak kellett lennem, ennek hatására pedig nagyon sok időt töltöttem Percyvel.
-Summer.- rohant oda hozzám a folyosón. Lihegett, nem nagyon szokott futni.
-Igen Percy?- lassítottam a sétálási tempómon, hogy kicsit tudjon szusszanni. Vidám, kipirult arca volt.
-Ma nem tudunk kiülni a parkba esni fog. Viszont később érek csak rá.
-Az mit jelent? Hajnali három óra?- nevettem fel, mire ő csak bólintott. Lefagyott a mosoly az arcomról, és bólintottam. Édes Jézus. Mit vállaltam.
-Viszont most mennem kell. A klubhelyiségben találkozunk. -mosolygott, és gyorsan hátat fordított, és elsietett. Nem tudtam mire mindig ez a nagy sietség.  

-Folyton Percyvel lógsz. Ránk is kéne időt szánnod.- nyafogott Laura.
Nem válaszoltam, csak megvontam a vállam. Mostanában egyre jobban távolodom tőlük. Jó néha gyedül ülni, és gondolkozni. Vagy olvasni, egy kicsit kikapcsolódni. Laura durcásan pillantott rám, és feltűnően elsietett.
Nem mentem utána. Hagytam, hadd hisztizze ki magát, hiszen mindig ezt csinálta, ha nem kapott elég figyelmet. Este volt már, én pedig úgy döntöttem nem megyek vacsorázni. A folyosón rohangásztam fel meg le, hátha megtalálom a mindig kóborló Vacakot. Elkavarogtam, olyan folyosókra léptem, amikre nem kellett volna. Eszembe sem jutott, hogy ebből még bajom lesz.
-Vacak!- szólítgattam, de egy másik macska nyávogása válaszolt. Hirtelen megfagyott bennem a vér. Nem szabadott volna azon a folyosón mászkálnom.
Bebújtam egy nagyobb oszlop mögé, és imádkozni kezdtem magamban, hogy ne vegyen észre. Meghallottam Mr. Frics lépteit, és a halk morgását. Szívem majd' kiugrott a helyéről, főleg amikor Mrs. Norris jelent meg előttem, és hangosan felnyávogott. Utáltam azt a dögöt. A macskák legrosszabbika. Azonnal futni kezdtem, csak úgy ugrottam a lépcsőfokokat. Nem törődtem azzal, hova is jutok majd el. Mr. Frics hangosan kiabált utánam.
Majdnem fellöktem pár embert, ahogyan igyekeztem eltűnni az ebédlőből kiáramló tömegben. Nagyon fáradt voltam, és elképesztően megijedtem. Túlságosan sokszor kaptak már rajta hülyeségeken.
Lassan kifognak csapni innen...
-Summer baj van?- Harry jelent meg mögöttem. Majdnem szívrohamot kaptam, ahogy megszólított.
-Nem, Harry. Csak. Mr. Frics elől kellett futnom. Túlságosan is sok bajt okozok.- elindultam vissza a klubhelyiségbe. Harry furcsállóan nézett utánam, szinte égetett a tekintet. Ledobtam magam az egyik fotelba, és olvasni kezdtem. Még ellazulni sem tudtam normálisan, mert Fred jelent meg Laurával, hogy boldogítsanak. Pedig olyan jó volt egyedül. A kandalló tüze finoman perzselte bőröm a melegével, és halk ropogó hangját hallgattam.
-George hol van?- pillantottam rájuk kérdőn. Fred leült mellém a földre, én pedig vörös hajával játszottam, amit ő egy mosollyal nyugtázott.
-A tesómat éppen kivégzik.- viccelődött a fiú, és mosolyogva pillantott rám. Fejére koppantottam a tenyeremmel, és egy apró nevetés közben lehülyéztem.
-Találtunk egy új járatot a suliban. Piton szobájához vezet...- Laura kék szeme fáradtan, és meggyötörten csillogott, de mégis folyamatosan mosolygott.
-Az én ötletem volt, hogy menjünk oda, kopogjunk, majd bújjunk a kőfalak rejtette járatban...-Fred sóhajtott.- Ő volt aki először kiment. Nem ért időben vissza. Piton most engem keres, éppen megzavartuk egy beszélgetésben McGalagony professzorral.- jobban elnyúlt a padlón, még én kócos hajával játszottam.
-És te Laura?
-Engem nem vett észre. Amilyen gyorsan tudtam szaladtam vissza.- nevetett, de Frednek, se nekem nem volt kedvem vele nevetni. Ő faradt volt, én pedig nem találtam viccesnek ezt a megnyilvánulását.
-Ezek szerint te nem vagy bajban. Élvezd ki.- mosolyogtam rá.
-Miért nem jössz velünk? Már 3 hete alig szólsz hozzánk. Csak tanulsz, meg tanulsz, meg ó... tanulsz.- felsóhajtott- Hiányzol, húgi.- hajolt közelebb Lau, én pedig nyelvet nyújtottam, ezzel tökéletesen megszakítva egy érzelmes pillanatot.
-Valakinek tanulni is kell. Összesen négyünknek rosszabb átlaga van, mint Longbottomnak.
-De neked meg lassan jobb, mint Percynek.- vetette oda Fred.
El is felejtettem teljesen Percyt. Semmit nem csináltam, még csak át sem ismételtem semmit, és pár óra múlva már jön is. Még a könyvtárba is be kellett volna ugranom.
-Jézusom.- szóltam hangosan, mire ők felvonták a szemöldöküket. - Teljesen megfeledkeztem a tanulásról. Ahhj. Megígértem anyáéknak, hogy javítok a jegyeimen.
-Hova?- tette fel a kérdést Fred- Hiszen eddig is jó tanuló voltál.
-De nem elég jó.- sóhajtottam, és Laurára gondoltam. Tőle soha nem várták el. Mindig tökéletes volt. A jó tornász, akinek mindig ápolt a bőre, a ruháján egy gyűrődés sincs. Akinek mindig mentol, és lime illata van.
-Sam. Ne hajszold túl magad.- Laura megölelt, és megpuszilt.- Felmegyek aludni, és te se maradj sokáig. Holnap elmegyünk kicsit járkálgatni.- pimaszul mosolygott, és megpaskolta az arcom.
-Na. Hagyd az arcom.- nevettem, és Fred után néztem, aki szó nélkül aludni ment.
-Nézd el neki. Hulla fáradt.- legyintett Laura.- Jó éjt, Sam.
Felnevettem, és halkan néztem, ahogyan felsétál a lépcsőn.
Tényleg csak egy pillanatra hunytam le a szemem,de már egy ismerős hang üdvözölt, amint ledobta magát mellém egy rakat könyvel. Szeme csillogott, ahogyan mosolygott rám. Csak csöndben ültünk egy darabig a szobában. Senkinek nem volt kedve megtörni a tűz hangjának gyönyörű szonátáját. A mai rohanó naphoz képest olyan lassú volt. Még gondolkozni sem volt időm normálisan. Olyan jó volt.
-Gyönyörűek a lángok.- szólalt meg halkan, és szeme sarkából rám pillantott. Zöldes barna szeme volt. Mindig megnéztem. Csodálatos játéka volt a heterokrómiának.
-Igen. Nagyon szép.- nagy levegőt vettem, és hátradöntöttem a fejemet. Megcsapott a kávé illata. Elmerültem ebben az állapotban.