Roxforti Ikrek Titkai- Vérben is szerelem (H.P. FF.)

Halk esőcseppek 7. részlet

Másnap úgy döntöttem, hogy nem megyek le reggelizni. Megvártam, még a többiek szép lassan eltűnnek mellőlem. Utána csak egyedül ültem az ágyamon, az ablak mellett. Bámultam ki rajta, és az iskola körül repkedő dementorokat figyeltem. Nyakamat fogdostam, a szívásnyomokat. Furcsa érzés volt, mintha szép lassan elmúlt volna a bizsergés. Velem szemben volt a tükröm, de nem mertem megnézni. Nagyon féltem, hogy csúnyábbak lettek, mint eddig voltak.
Óvatosan felkeltem az ágyról, és elkezdtem felöltözni. A szokásos egyenruhás pulóver helyett, egy fekete garbót vettem fel inkább.
Miközben leballagtam a bájitaltanra, elkezdtem már magamban kitalálni a kifogásokat, hogy vajon miért is viselek garbót, hogyha Lauráék nekiállnának faggatni engem.
A folyosón elképesztően sokan tolongtak, mindenki a  dementorokról beszélgetett, és sokszor olyan érzésem volt, mintha rólam súgdolóztak volna a hátam mögött. Nyomasztó volt. Igyekeztem, hogy minél előbb befordulhassak a folyosó végén, de egy hang megütötte a fülem. Elnyomta a többit. A nevemet kiáltotta, és suttogott utána, mégis tisztán hallottam. Hátrafordultam, és egyből kiszúrtam. Mélyen a szemébe néztem, ő pedig közeledett felém, de egy ponton megtorpant. Egymást bámultuk, mire én megembereltem magam, és gyorsan elrohantam a teremig. Fellöktem pár embert, de kicsit sem érdekelt. Nem akartam most vele szembenézni.
Szerencsére nem késtem el, éppen helyet tudtam foglalni a hátsó padban, és figyeltem. De nem az órára, hanem a zajokra. Apró kis lépteket hallottam, mint egy egér. Vagy inkább patkány. Közelített felém, egyre közelebb és közelebb ért, nekem pedig már felallt a szőr a hátamon. Összeszorítottam a fogam, és figyeltem. Homályosan láttam, a léptek már dübörögtek a fejemben.
-Hagyd abba!- felpattantam, mire mindenki rám figyelt. Ziláltam, de egyáltalán nem éreztem kínosnak a helyzetet. Hallottam Piton hangját, de nem értettem mit mond. Bámultam a többiekre, a homályosság ellenére láttam, hogy eléggé megrémültek. Laura közelített felém, és elkapta a karomat.
Kihúzott a folyosóra, és a fallnak nyomott. Keze remegett. Bamultam csak rá.
-Summer.- szólítgatott, egyre jobban hallottam, és a kép is elkezdett kitisztulni.- Summer...- megsimogatta az arcom, és nagyot nyelt. Látszott rajta, hogy megijedt nagyon.
-Mi. Én. Nem.- nem is tudtam megmagyarázni, hogy pontosan mi történt az előbb. Ő ezt látva rajtam fogott engem, és elráncigált a klubbhelyiségig. Meg sem szólaltam. Akkor bezzeg üresek voltak a folyosók.
Senki sem járt arra. A gyors lépteink hallatszódtak. A kövér Dáma elé érve Laura elhadarta vagy háromszor a jelszót, mire végre megértette a nő, és beengedett minket. Ott is az ajtóban majdnem orra buktam, ahogyan bemásztunk. Laura lenyomott engem a kanapéra.
-Summer, a szívbajt hoztad rám... Mi történt?
Idegesen toporgott, én pedig nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Ha elmondtam volna, bolondnak nézett volna. Bár lehet tényleg az voltam. Akkor úgy éreztem, hogy tényleg meg fogok bolondulni. De nem végül úgy döntöttem nem mondom el neki. Hazudok inkább, de nem akarom belekeverni ilyen dolgokba. Harry. Ő is hallott hangokat... nem. Olyan dolgokba meg végképp nem akartam belekeverni, mi nem vagyunk "különlegesek". Teljesen átlagos varázsló vagyok, ahogyan ő is.
-Csak kicsit elaludtam, és arra keltem, hogy egy egér fut el a lábam mellett...
-És arra mondtad azt, hogy "hagyd abba"?- ráncolta a szemöldökét, mire én vállat vontam. A garbómat piszkáltam az ujjammal, és zavartam néztem mindenhova, ami nem ő. A porcicákat is pásztáztam a sarokban, csak ne kelljen ránéznem.
  Szusszant és elmosolyodott kicsit. A szemem sarkából láttam, hogy nyitja a száját, hogy mondjon valamit. Ismertem ezt a nézést, így azonnal elhúztam a kezem a nyakamtól.
-És. Miért van rajtad garbó, kedves Summer?- lehuppant mellém a kanapéra.
-Mert ehhez volt kedvem.
-Naa, hadd nézzem, ki mit csinált a nyakaddal.- közelebb rántott magához, és nem hagyta, hogy vissza csússzak a helyemre, még a lábát is az ölembe tette, hogy bebiztosítsa, hogy nem menekülök. Lejjebb húzta amennyire tudta, de a vigyora eltűnt.
-Hát... tényleg nincs itt semmi.
Erre a kijelentésére én is meglepődtem kicsit. Kilöktem az ölemből a lábát és felpattantam.
-Mondtam. Mégis ki szívta volna ki a nyakam? Fred?- megforgattam a szemem, és visszaindultam az ajtó felé.
-Ikreknek ikrek.- kuncogott és felpattant ő is- De akkor szerintem Charlie-val jobban összeilletek.- mozgatta a szemöldökét, én pedig felnevettem, ahogy a vállam felett hátrapillantottam rá. Hogy honnan jött neki Charlie, azt nem tudom. Mondjuk a családban sokszor viccelődtek vele régebben. De azt hittem az már "divatjamúlt".
-Na induljunk, mert McGalagonytól kikapunk rendesen.
-Nehogy valami bögrévé változtasson minket.-nevetett fel, mire megvontam a vállam.
-Hát nem tudom. Szerintem én nagyon szexi bögre lennék.- hátra dobtam a hajam, és beálltam, egy olyan pózba, ami biológiailag lehetetlennek tűnt. Fenék és mell ki, hasamat pedig behúztam amennyire tudtam.
-Há ez...- elhúzta a száját- tényleg nagyon szexi. Mint amennyire egy új traktor lehet szexi.
-Te komolyan egy traktorhoz hasonlítottál?- a szívemhez kaptam kuncogva- Borzalmas vagy Laura. Látszik, hogy nekem jutottak a jobb gének, csak félsz beismerni.
Nem bírtuk már. Nevettünk hangosan és kimásztunk a lyukon a folyosóra. Laura nem emelte meg eléggé a lábát, és rám esett, amitől én is kidőltem. Mint a dominó.
Alig bírtuk visszatartani a nevetést, már teljesen vörös volt a fejünk, mikor Friccs hangját hallottuk, hogya macskáját szólongatja. Azonnal felpattantunk.
-Futás. -suttogta és megindultunk. Ő balra én pedig jobbra- Summer.- suttogta idegesen- onnan jön, erre gyere.
Fénysebességet megszégyenítően vettem egy 180°-os fordulatot, és igyekeztem minél halkabba rohanni utána, de cipőnk ígyis elég hangos volt ahhoz, hogy Friccs tudja merre megyünk.
-Megfogunk haaalniii.- suttogtam idegesen és gyorsan bebújtunk egy ajtó mögé. Csak úgy hozzásimultunk, hogy halljuk mi lesz ebből. Hóborc elterelte Friccs-t valami egészen másik irányba, miközben hangosan vihorászott.
-El sem hiszem, hogy egyszer hasznát vettük Hóborcnak.- szusszant Laura és kifújtuk magunkat. Körbe sem néztünk, hogy merre sodort minket a félelem.