Roxforti Ikrek Titkai- Vérben is szerelem (H.P. FF.)

Halk esőcseppek 4.részlet

Ültünk a kabinban. A többiek hülye vicceket mondogattak, és nevettek egymáson. Észre sem vették, hogy én csak bámultam ki az ablakon, és nem szóltam semmit. Nem szokták észrevenni. Laura mindig magára vonta a figyelmet. Dominánsabb, szeretet teljesebb. És még ezek ellenére néha úgy viselkedett, mint aki figyelemhiányos. Pedig ő mindig több figyelmet kapott. Nagyon szerettem őt, azt nem tagadom, de valahol akkor is gyűlöltem őt, amiért úgy néz ki, mint én, ugyanolyan mosolyunk, az orrunk, a szemünk, de őt mégis jobban szeretik. Ott van neki George, akit szeret. Én pedig szeretek valakit, akitől eltiltanak a családi konfliktusok...
Csak gondolkoztam ezen, és bámultam ki az ablakon. Olyan szép volt a táj, és mégis undorral töltött el. Talán a hangulatom miatt. Talán a lelkiismeret furdalásom miatt, azért, ahogyan beszéltem Pompaduval. Nem tudtam. És nem is akartam. Szépen felálltam, mire Laura rám nézett, és felvonta szemöldökét. Kérdezni akart, de én nem vártam meg, hanem dobogó szívvel kisétáltam onnan, és becsuktam magam mögött a helyiség ajtaját. Elindultam, hogy megkerestem a Xawix fivéreket. Nem volt nehéz, ugyanis egy kicsit vékonyabb folyosón hallottam Platypus dühös hangját, amint éppen Pompadut bírálja.
-Ki vagy te, hogy eldöntsd a családod sorsát?! Nem érdekelnek senkit a nyomorult érzéseid!- én is összehúztam magam, és sokáig vacilálltam, hogy megtegyem-e, vagy sem.
Végül közelebb léptem az ajtóhoz, majd halkan bekopogtam. Platypus elhallgatott, és Pompadu szólt ki.
-Gyere!- amint kimondta, kicsit elhúztam az ajtót, hogy bedugjam a fejem.
Ő maga az ablak mellett ült elnyúlva, haja kócos volt, és csillogó szemekkel bámult maga elé. Platypus kihúzta magát, lábát keresztbe tette, és úgy fürkészett engem gonosz, rideg tekintetével. Rá sem akartam pillantani. Borzalmasan éreztem magam. Hajam szemembe lógott, és lesütöttem a szemem, miután megpillantottam Platypus ijesztő, fekete baglyát.
-Pompadu...- nehezen nyögtem ki a szavakat. Hangom rekedt volt kicsit, így megköszörültem a torkomat, de még mindig halk voltam.- kérlek. Egy percre...- nem vártam meg a választ, becsuktam az ajtót, majd vártam.
Lassan hallottam, ahogyan felkel a helyéről, és az ajtóhoz lépked. Nem tudtam, hogy csak vacilállt azon, hogy kijöjjön hozzám, vagy csak próbálta állni Platypus megvető pillantását. De végül az ajtó kinyílt. Ahogyan kilépett, becsukta maga mögött az ajtót, így szinte egymáshoz simultunk, ahogyan álltunk a szűk folyosón.
-Mit szeretnél?- kérdezte, és megeresztett felém egy apró félmosolyt. Felnéztem rá, és megpróbáltam hátrébb állni, de sajnos nem sikerült a fal miatt.
-Csak. Bocsánat.- nyeltem egy nagyot, ő pedig aggódva pillantott rám.- Nem volt szép, ahogyan veled beszéltem...
-Ugyan. Summer... Megértem. Nem vagyunk éppen szerencsések a családok miatt. Itt már nem számít, hogy aranyvérű vagy sem. Itt már csak az oldalak számítanak. A színek. A házak... Az is nagy botrány lenne, ha a mi családunkban születne egy fele Weasley. Egy vöröshajú. Vagy a Marcusind családban egy szőke.- sóhajtott, és lágyan megfogta a kezemet.-De ez most nem lényeg. Csak az, hogy mi nem utálják egymást.- mosolyogva szájához emelte a jobb kezemet, majd megpuszilta.
Csak néztem a szemét, miközben azon töprengtem, hogy hogyan lehet ilyen szép szeme valakinek. Mint a kristály. Gyönyörűen csillogott, imádtam. A szemét. A mosolyát is. Minden porcikáját. Olyan tökéletes volt, és mégis annyira elérhetetlen. Lehet ez vonzott inkább engem. A veszély, a tiltás, a vele járó kockázat, és a kitagadás veszélye. Olyan mámorító volt.
-Igen. Csak az a fontos.- lábujjhegyre álltam, és lehúztam őt a kék ingénél fogva. Adtam az arcára egy puszit, még ő a hátam mögött összekulcsolta a kezeit.
-Mit csinálsz?- kérdeztem kicsit ijedten, és megmarkoltam a mellhasán az inget.
-Csak kicsi a hely. Te hívtál ki. Vállald a következményeket.- egy kaján mosolyt villantott, mire én önkéntelenül is elmosolyodtam.
-Mekkora egy idióta vagy...- a fülemhez hajolt, és mély, érdes hangon suttogott.
-Tudom.- kirázott a hideg, de nagyon jó érzés volt. Éreztem a lélegzetvételét a nyakamon, ahogy egyre jobban közeledett felém, és végül a nyakamba puszilt. Jólesően sóhajtottam, ő pedig csak folytatta. Egyre feljebb haladt, én pedig egyre jobban élveztem, és markoltam felsőjét jobb kezemmel, a másikat pedig hajába vezettem. Összedöntöttük a homlokunkat, ő pedig megfogta az arcom, a szemembe nézett, majd visszahajolt a nyakamhoz. Elkezdte kiszívni azt, de előtte végigpuszilgatta, hogy megtalálja a jóleső pontokat. Sikerült is neki, bizonyára már jártas volt benne. De engem az foglalkoztatott akkor a  legkevésbé. Selymes hajába túrtam, és élveztem gonosz játékát. Felnézett rám, és közel hajolt, hogy megcsókoljon, amikor hallottuk nyílni az egyik ajtót. Olyan gyorsan engedtem el és léptem távol tőle, amilyen gyorsan csak tudtam.
A bátyám fejét pillantottam meg, amint kilépett, és elindult a mosdó irányába. Mielőtt Pompadu mondott volna bármit is, jobban felhúztam a pulcsim garbóját, hogy eltakarja a szívásnyomokat, és visszasiettem a csapatomhoz.
- Hát te meg hol voltál?- vont kérdőre testvérem, mikor végre beléptem.
-WC-n. Várni kellett. Klungs rosszul lett megint.- füllentettem, de a testvérem csak fintorogva helyeselt.
-Igen. Mindig ezt csinálja...