ismertem egy lányt, kinek teste, lelke fáradt volt. haja, szeme barna, s a depresszió harcot vívott a boldogsággal apró, vacogó lelkével. szája pici volt. kezei hidegek és időnként eres volt. szeme alatti karikák nagyon voltak, mint a terhei a vállán. mindig felállt a padlóról, de egy nap elbukott egy szögben és soha nem kelt fel.
azt hiszem jobb lenne, ha letenném a tükröt....
YOU ARE READING
Légszomj
Randomtengerben elvesző érzelmek völgye // Befejezett, folytatása Párafolt néven lesz publikálva. //
