Légszomj

recovery

egyszerűen nincs időnk. nincs időnk utálni magunkat. ezzel a külsővel fogunk élni még vagy jó sok ideig remélhetőleg. élveznünk kell az életet. ja igen, tudom, kurva szar.

de ott van a nyári eső, az eső előtti/ utáni illat, a napsütés, a mennydörgés, a villámlás, vagy amikor megköszönnek valamit és a többi.

gyönyörű dolgok, nem igaz? ezeknek szakítsunk időt és ne annak, hogy utálják magunkat valamiért. fogadjuk el a tényt, hogy ilyenek vagyunk. hogy csúnyák vagy szépek vagyunk. hogy testesebbek vagy vékonyak vagyunk. vagy azt, hogy nincs magunkkal semmi bajunk, csak már annyira kötődünk az önutálathoz, hogy nem tudjuk elfogadni, hogy így vagyunk.

kurva nehéz elindulni, de ha megteszed ... ha megteszed rendkívül hálás leszel! és ilyesmiben már jópárszor volt részem!

elhagytam a negatív dolgokat és ki merem jelenteni, hogy már voltaképpen 70-80%-ban boldog vagyok. megszabadultam a depressziótól, az evészavartól, elfogadtam, hogy görnyedt vagyok, mert ferde a gerincem, elfogadtam, hogy hasrahízós vagyok, elfogadtam, hogy görbe orrom van, elfogadtam, hogy pufi az arcom, elfogadtam, hogy gyenge vagyok fizikailag, elfogadtam, hogy átlagos vagyok.

szóval igen. mind el tudjuk engedni a dolgokat, mik lehúznak. ha már itt is tart valaki, hogy szereti, engedje el. tudjátok van amikor az embert is el kell engedni, de nagyon szeretjük. hát tégy ezzel is. nekem is sikerült, neked miért ne menne? tedd fel mindennap magadnak a kérdést.

és nem, kurvára nem olyanokért depresszióztam, mert szarok a jegyim. sokkal nagyobb, majdnem hogy már tragédia szintű dolgok miatt.

szóval csak fogadj és engedj el dolgokat.