minden normális ember azt mondja, hogy végezd el a kötelességeid, de közben élj is. bár mi a normális?
az lenne a normális, ha valaki jól leérettségizik, talán elmegy fősulira, egyetemre, de az se baj ha nem, aztán talál magának egy ellenkező nemű párt, gyereket csinálnak, boldogok aztán majd talán elválnak talán nem és egyszer csak meghalnak, de véletlenül sem öngyilkosság miatt?
vagy talán az, hogy 16 éves korunkban otthagyni a sulit és elmenni dolgozni, aztán egy egész klánt szülni akárcsak régen?
vagy talán az, hogy végig járni az általános- és a középsulit utána pedig hajszolni az élvezeteket?
a válasz nem az, hogy az első vagy a második opció csak a normális. az összes normális.
noha már olyan világban élünk ahol mindenki megy afelé ami helyes. itt megint felteszem azt a kérdést. mi a helyes? gimibe menni? egyetemre vagy dolgozni menni?
félünk az elbukástól, nem beszélve arról,hogy helytelen döntést hozunk. manapság már úgy mondják, hogy rossz döntés. de nincs olyan, hogy jó vagy rossz, csak más.
bár ezekre nincs olyan érvem, mivel egy szkeptikus embert is meg lehetne győzni, hisz ezek mind csak kusza gondolatok és ha valaki azt mondaná ezekre a kusza gondolatokra, hogy fölöslegesek, akkor nagy valószínűséggel ezzel az összes filozófust lefölöslegezte.
KAMU SEDANG MEMBACA
Légszomj
Acaktengerben elvesző érzelmek völgye // Befejezett, folytatása Párafolt néven lesz publikálva. //