Még egy Malfoy! | Befejezett ✅ |

1. 𝓯𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

A nevelőszüleimmel nagyon jó kapcsolatot ápolok, elvégre ők fogadtak be magukhoz azután, hogy az igazi szüleim eldobtak maguktól. Az árvaházban nem sok időt töltöttem, de a nevelőszüleim elmondása alapján jobb is.
Komor épület, nyomott hangulat, reménnyel teli gyermekek, akik várják, hogy egyszer majd értük jöjjenek, mély elkeseredettség, amikor nem értük jöttek. A kedves gondozók próbálják a gyerekekben betölteni az űrt, amit a szüleik hiánya okozott, de ez nem mindig elég. A többség nem tudta miért zárták be. Eltitkoltak előlük mindent, csak hogy ,,gondtalanabb" életük legyen.
_____________

Reggel felkeltem, és szokásom szerintem az első dolgom az volt, hogy lerohantam a lépcsőn, és csekkoltam a postaládát. Nagyon szeretek levelet kapni, így mindig izgatottan lesem, hogy nem jött - e nekem is valami. Általában nem szoktam kapni semmit, de ma kivételesen volt egy nekem szóló levél. Izgatottan szaladtam oda nevelőszüleimhez.

         - Nézzétek, végre én is kaptam levelet! - ugrándoztam boldogan a levelemet szorongatva.

Odaadtam anyáék kezébe a levelet aki k amint elolvasták, elsápadtak.

         - Mi a gond? Hát nem örültök? - kérdeztem csüggedten.

         - Ó de örülünk kicsim, csak le kell ülnünk egy kicsit beszélgetni... El kell mondanunk valamit. - kezdett bele apa kicsit félve.

Sápadtan leültem az asztalhoz, majd csendben figyelni kezdtem.

         - Az a helyzet, hogy boszorkány vagy... - mondta ki nagy nehezen anya.

         - Hogy mi? - nagy szemeket meresztettem rájuk és vártam a magyarázatot.

          - Tudtuk, hogy ki fogsz akadni... Ez a levél arról szól, hogy meghívnak a Roxfortba, ahol a mágiát tanulhatod. - kezdett magyarázni apa.

           - Ezt eddig miért nem mondtátok el? - kérdeztem.

           - A szüleid erre is gondoltak. Mikor még kicsi voltál, meglátogattak minket és meséltek a varázsvilágról. Először nem hittük el, hogy egy boszorkányt nevelünk, de később megértettették velünk az egészet. Egy számodra különösen veszélyes világtól szerettek volna távoltartani téged. A szüleid azt mondták, hogy ne mondjuk el neked, hogy mi a valódi neved. Azt akarták, hogy majd magad jöjjél rá. Meghát veszélyes is lett volna...- próbálta elmagyarázni apa.

          - Najó nekem ez sok. De azért örülök neki! - mondtam félve, de vidáman. - Akkor mikor indulunk? - kérdeztem.

          - Holnap reggel. - felelte apa.

Aznap este izgatottan bújtam ágyba. Nagyon vártam a holnapot. Végre elhagyhatom a mostani iskolámat, és talán egy új környezetben majd jobban fogom magam érezni. Nem is meséltem a mostani iskoláról ahova járok... Nos az a helyzet, hogy nem igazán kedvelnek engem a többiek. Furcsának gondolnak, ami valamilyen szinten igaz is, mivel voltak furcsa eseteim a tudatalatti varázslással. A ,,tudatalatti" szó alatt annyit kell érteni, hogy az elmémmel, a szememmel, akaratlanul is irányítani tudtam dolgokat. Mai napig nem tudtam ezt mi okozhatja, de ez után a boszorkányság dolog után kezdem érteni. Emiatt a sulipszichológust is rendszeresen látogatnom kellett, ami pláne nem tett jót a ,,hírnevemnek". Sok kérdés van bennem, többek között a szüleimrõl, és arról a döntésükrõl, hogy miért tettek árvaházba, mégis mi lehet az a veszély ami fenyeget...

_______________________________________

2019. 06. 15

🧙‍♂️